2007 március 26. | Szerző: ildiko0610 |

 Sziasztok!
Bár igaz, hogy csak “csecsemőnek” számítok az újjászületett keresztények között az Úrral való kapcsolatom közvetett módjáról nap mint nap bizonyságot kapok. Ahogy az egyik hálaadó ének is mondja: Még ki sem mondtam, meg sem fogalmaztam a kérdést,  az Úr már tudja, ismeri azt és meg is válaszolja. Erre mostanában jópár bizonyságot kaptam. Foglalkoztatott a gondolat, hogy a kisebbik gyerekemmel, mivel most épp abban a szakaszában van a tanulmányainak, hogy egy év halasztás ami nyelvtanulással tellik csak hasznára válhat kimegyek külföldre és közben ott is beállok valamelyik önkéntes segítségnyujtó szervezet munkájába. Milyen csodálatos az Úr munkája az életemben? Épp azon az istentiszteleten ott tudtam lenni, amelyen Németh Sándor épp azt az igerészt idézte, amelyben az a kijelentés van, hogy nem véletlenül születtünk az adott helyre, országba: ott kell élnünk, gyümölcsöket teremnünk. Például – jelen esetben – nem Afrikába kell menjek, hogy ott árva- és szegény gyerekek segítségére legyek, itthon Magyarországon kell ugyanezt csinálnom, hisz az Úr nem véletlen ide, erre a földrészre teremtett.

A hétvégén háromnapos konferencia volt a Hit-Parkban. Irtam már, hogy nagyon nagy bennem a tudásvágy, szeretnék minél többet tudni a Biblia tanításairól, alkalmazásáról a mindennapi életben. Falom Dereck Prince könyveit, de ott szerettem volna lenni a konferencián is épp ezért. Mivel munkám miatt csak a péntekem volt szabad, félő volt, hogy épp a javáról a hétvégi prédikációkról illetve az Ur-Vacsoráról maradok le. Kértem tehát az Úrat, hogy legyen segítségemre. Nem nagyon szeretném részletezni, hogy milyen bonyolult módon, de lehetőségem nyílt hogy mindhárom nap ott lehessek. Sosem fogom elfelejteni, mikor több ezer ember örömtől és könnyektől csillogó arccal, teli torokból énekelte a Lukács 24:1-6 alapján íródott hálaéneket Jézus bűneinkért magáravett kereszthaláláról és feltámadásáról.. Boldog vagyok hogy ott lehettem és átélhettem, maradandó élmény volt számomra. Valahányszor hallgatni fogom a Vidám Vasárnap cd-t (melyen az utolsó számként szerepel) mindig eszembe fog jutni az a hála, amelyet akkor és ott éreztem. Mára ennyit szerettem volna leírni, de ígérem hogy a konferenciára még visszatérek! Áldjon benneteket az Úr!