2007 május 25. | Szerző: ildiko0610 |

Áldott szép napokat Mindenkinek!:-) Megint eltelt egy kis idő, mire ismét írok. Hozzáteszem nem azért, mert nem érnek ujabbnál ujabb megtapasztalások, élmények hanem az idő az ami az írásban meggátol. Valahol ott fejeztem be legutóbb, hogy megírtam Dani testvérének Klárinak a csodálatos gyógyulását. Ahogy  azt a média is megírta az elmúlt héten egy család esett áldozatul ugyanannak a baktérium okozta tüdőgyulladásnak amiből ő – hiszem, tudom – hogy Jézus segítségével meggyógyult, de ott halálos áldozata is volt a betegségnek. Klári mesélte, hogy volt 1-2 nap, amikor tudatában volt, hogy a halál vékony mezsgyéjén van, és hogy sokat segített tudja az imám amit levélben is megküldtem neki. Eltette és az édesapja fényképe mellett őrzi… Irtam már,  hogy ők igen Istenfélő emberek, a református vallás szerint gyakorolják a hitüket.. Felbuzdulva a beszélgetésünkön odaadtam Daninak a Derek Prince féle Biblia alaptanításainak első három kötetét és egy a netről leszedett tanulmányt, ami a Szent Szellemmel való betöltekezésről illetve a nyelveken szólásról szól.. Tegnap nagyon nagy öröm ért. Munkája végeztével Dani bejött hozzám a munkahelyemre és elbeszélgettünk ezekről a dolgokról. Kérdezgetett, hogy a gyüliben tapasztaltam-e már a Szent Szellem megnyilvánulásait és a nyelveken szólást. Nagy örömmel meséltem neki, hogy igen persze, ez mindennapos dolog – és habár én magam még nem kaptam meg a nyelveken szólás képességét, de a hétvégén Németh Sándor fog imádkozni a hívőkért és a Szent Szellem munkáját bennem  napról napra jobban érzékelem.. Tetszett neki amit hallott, azt mondta, hogy szívesen eljönne velem valamikor a gyülibe…-) Dicsőség az Úrnak érte! Aztán ugye régről (már egy hónapja is van, hogy beszéltünk róla) hogy Klárinak nemrégiben született egy kis unokája, akinek gyakorló keresztényekként már a keresztelőjét szervezik..Megemlítettem neki, hogy ugye tudja, hogy ez Istennek nem tetsző dolog… És képzeljétek! Azt mondta, hogy kezdi felismerni és már nincs róla meggyőződve ugy mint eddig, hogy ezzel helyes lépést készülnek elkövetni ugyhogy szerinte az a dolgok menete, hogy tovább tanulmányozza az általam adott könyveket, amelyek bibliai idézetekkel vannak alátámasztva és kiváncsian várja az én beszámolómat majd a hétvégéről. Egyelőre a keresztelő szervezését felfüggesztik…:-)
Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a megtapasztalásommal, hogy napról napra jobban és erőteljesebben érzékelem, hogy “jóhelyen” vagyok, hogy a lelkemben egy eddig soha nem tapasztalt nagy nyugalom, derű – nemistudom hogy mondjam – elégedettség van..Nincsenek kételyeim, szeretném az egész világot magamhoz ölelni, szeretnék mindenkit Isten országában testvéremként üdvözölni, így készséggel mesélek annak aki akárcsak egy kis érdeklődést is mutat Istenről és a megtapasztalásaimról..Nem értem, hogy hogy élhettem csak “úgy” bele a világba, miért nem gondolkodtam el előbb a teremtésről, az ok-okozatokról mélyebben.. Hisz utólag minden annyira világos, annyira egyértelmű! Persze tudom, hogy a szellemem nem élt, a Sátán hatalma alatt volt…Egy nagyon-nagyon jó barátommal beszéltünk a démonokról, az ártó szellemekről, hisz őt mostanában csőstül érik a betegségek, balesetek. Mostanában merte elmesélni, hogy egy közeli rokona révén – akaratlanul – részese volt szeánsz-féle dolgoknak. Nemis igen tudja minek, annyit tudott elmesélni, hogy gyertyák égtek összevissza és nem volt mindegy hogy ki hova ül..  Meg vagyok róla győződve, hogy démonok telepedtek rá és hogy egyetlen kiút van számára a szabadulásra… Sokat beszélgettünk egyelőre – igaz tetszik neki a hitem, nem is zárkózik el előle hogy kérdezősködjön – de úgy érzi egyelőre hogy komoly férfiemberként urrá tud lenni a problémákon. Az ateista világnézetébe egyelőre fantasztikumként van jelen, hogy esetleg vannak jó és gonosz erők, egyelőre képtelen elvonatkoztatni a látható világról..Épp a szerdai összejövetelen volt szó róla, hogy tudunk imádkozni olyan emberekért akik még a világban vannak, úgy hogy megvalljuk az ő büneiket, azonosulunk velük és kérjük rá a bűnbocsánatot. Tudom, hogy óriási kegyelmet kaptam és a legkevesebb amit tehetek, hogy igyekszem Istennek tetsző életet élni az ő szelleme vezetésével. No mára ennyi fért bele röviden a napjaim, gondolataim ismertetésébe készülődöm, hisz nemsokára kezdődik a konferencia!