2008 május 15. | Szerző: ildiko0610 |
Sziasztok!
Jórég nem írtam, sőt az eddigi bejegyzéseimet is “nem publikusként” nem láthatta senki… Gondolom sejtitek miért..
Ott hagytam abba, hogy besétált egy fiu és mondta, hogy az, akit kihoztam a válása utáni depresszióból, akit a szívemhez oly közel érzek nem az akit az Ur rendelt nekem.. Azt hittem belehalok a szavakba, de az Úr segített… Még aznap éjjel megírtam neki, hogy bocsánatot kérek, de többet érzek iránta mint barátság, engedjen el.. Ne hívjon, ne jelentkezzen csak ha baj van.. úgy emlékszem három nap telt el… Kaptam egy sms-t tőle, hogy én is cserbenhagytam… Hogy pont rám gondolt, hiányoztam mikor a zebrán elütött valakit… Szerencsére nem lett baj belőle, de én se vagyok jobb mint a volt felesége, én is elhagytam…Aztán pár nap múlva elutaztam a gyerekeimmel Horvátországba…Pár semmit mondó sms részéről… Nekem meg a gondolatok.. Hisz vele akartam eljönni egyszer ide, beszéltünk is róla.. most meg csak a hiánya…Nem ragozom.. Hazajöttünk.. Találkoztunk.. És szép lassan elkezdődött valami…Megismertem a családját, a gyerekeit és nem tulzok, kölcsönös tisztelet, barátság és szeretet alakult ki köztünk szép lassan velük is.. Lelkiismeretfurdalásom persze volt… Hiányérzetem is, hisz tudtam, hogy az Úr ellen cselekszem.. De magamtól bárhogy próbáltam az egészből “kiszállni” nem sikerült… Annyi erőm pedig nem volt, hogy a Szent Lélek segítségét kérjem a szabaduláshoz… Egyre mélyebbre süllyedtem.. Igy jött el az október… Egyszercsak telefon: A Kedves (így fogom csak nevezni, bocsánat) munka miatt Romániába ment.. Ott leesett 4.5 méter magasról… Szilánkosra törte a lábát… Ritkán kaptunk felőle híreket.. A szüleivel elhatároztuk, hogy mivel odakinn nem fogtak neki a műtétnek ezért hazahozzuk.. A fia barátnőjének az édesapja segítségével mentővel mentünk érte.. A határig elhozták, ott ő átfeküdt a mentőbe én pedig az autójával követtem.. Nem nagyon ragoznám az elkövetkező heteket, hónapokat.. Mint aféle erős ember nehezen tűrte, hogy másokra szorul, hogy ágytálazni kell… Nem engedett senkit sem magához, egyedül engem.. Sem az édesanyját, sem a nővérkéket sem senkit.. Munka előtt és után rohantam a kórházba, közben költöztem és próbáltam az ő gyerekei körül is rendet tartani… Miután hazakerült a kórházból szabadnapjaim javarészt odakinn teltek a Szentendrei szigeten.. Mosás-főzés, bevásárlás.. Aztán egyszercsak a krach… Szégyellem, de akkor már pár napja furcsa volt.. Beleolvastam a telefonjába.. Kiderült, hogy az internetről megismert valakit, aki mikor én dolgoztam kiment meglátogatni..Az ágyban kötöttek ki… És milyen a véletlen.? Az is kiderült, hogy a Kedvesnek mélyvénás trombozisa van.. Gyakorlatilag életveszélyes az állapota… Legszívesebben a megaláztatás miatt leléptem volna.. De maradtam.. Próbáltuk rendbehozni a dolgokat… Mikor kijött a kórházból egy-két hét múlva ismét probléma adódott… Akkor egy sipolyt kellett eltávolítani róla…Majd egy egyhónapos Hévízi gyógykezelés.. Mentem hozzá, a gyerekeihez és közben igyekeztem itthon is helytállni… Nem volt egyszerű… Már azt hittem kész, hátra lehet dőlni mikor … Mikor azt mondta, hagyjuk abba Bébi… Nagyon szeretlek azért amit értem tettél… De nem vagyok beléd szerelmes… Egy Terézanyát látok benned csak… Amiért szeretlek-tisztellek, de nem erre vágyom…
Nem írtam az előbb, de az eltelt időszak alatt egyre nagyobb lett a hiányérzetem… Hiányzott, hogy azt a bizonyos közelséget, az Úr szeretetét nem éreztem mint annak előtte… Imádkoztam, kapaszkodtam, de nem tudtam teljes szívemből azt mondani, hogy igen Uram, tudom, hogy vétkezek ellened, a törvényeid ellen, de szabadíts meg ebből a helyzetből, szabadítsd meg az érzelmeimet ettől az embertől… Segíts hogy teljes szívemmel és lelkemmel ujra megtérhessek hozzád, hogy büntelenül élhessek a Te törvényeid szerint…A Kedves mondatai után azonban megtört a jég… Már ki tudom mondani, már tudok ujra így imádkozni… Tudom mondani, hogy Uram, legyen meg a Te akaratod..Nem tudom mi az, de elfogadom.. Kérlek segíts teljes szívvel visszatalálnom hozzád, hisz azt a hiányérzetet amit érzek csak Te tudod betölteni..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: