2008 szeptember 19. | Szerző: ildiko0610 |

 Sziasztok!

Mostanában különös észleléseket tapasztalok magamon, magamban.. Igy visszagondolva az első “megtapasztalások” tavaly nyár óta – amikor is írtam, hogy egy fiú prófétált felém: mondta, hogy az Ur szeret, de az a fiú akit a szívemben melengetek nem az akit nekem rendelt, engedjem el – vannak jelen az életemben.
Balga fejjel, egy olyan keresztényként aki éppenhogy megtért, kikértem két testvér véleményét erről az egészről. Egyikük azt mondta, hogy klassz, ez az Úrtól van, a másik hogy azonnal tagadjam meg, ez jövendőmondás.. Én meg mint aféle “világi” ember azt a véleményt fogadtam el, amelyik nekem jobban tetszett, bűnös, világi kapcsolatot kezdtem az említett fiúval..

Alig kezdődött el a kapcsolatunk, a srácot nagyon súlyos baleset érte egy romániai munkának a felügyelete alatt, többszörösen eltört a lába… Ott nem látták el, viszont a kórházból sem akarták kiengedni – kalandos körülmények között sikerült egy magyar kórházba juttatni, ahol a végén meg kellett műteni.. Alig egy hónappal a baleset után többször tapasztaltam, hogy a kedves miközben úgy gondolta én alszom, más lányokkal levelezett, sms-ezett… Ekkor jelentkezett az első “megtapasztalásom”, valahogy tudtam, hogy hamarosan ujabb egészségügyi probléma elé néz, büntetlenül Isten törvényét senki sem hághatja át, még akkor sem ha világi hosszútávon.. Aztán ripsz-ropsz tényleg kapott egy mélyvénás trombózist, az utolsó pillanatokban került kórházba.. Mikor kijött a történet folytatódott és habár akkor már bennem nagyon erős volt az Úr iránti bűntudat, valamiféle rosszul értelmezett szolidarításból nem akartam a kapcsolatnak véget vetni addig amíg fel nem épül.. Persze ő folytatta a “játékait”, hamarosan ujabb egészségügyi probléma lépett fel.. És bár igyekeztem megnyugtatni míg az orvoshoz nem ért, de TUDTAM hogy ez megint egy másfajta műtét lesz, ez megint egy figyelmeztetés… Megvártam a rehabilitációt, hogy a szanatóriumból hazajöjjön és szakítottam vele.. Tele bűnbánattal imádkoztam egy testvérrel és kértem az Úr bocsánatát.. Bántott az engedetlenségem és sajnáltam az eltávolodásomat az Úrtól.. Kértem a vigasztalását, mert azért nagyon fájt az egész és igaz, hogy megtettem mindent ezért a kapcsolatért, de igazolva láttam azt, hogy – látom, látom nem az Úr rendelése volt ez a fiú, hiába tettem meg minden tőlem telhetőt mégis vége lett… – Elválasztott ideiglenesen az Úrtól, de olyan megtapasztalás volt, hogy ne saját kútfejem alapján akarjak párt magamnak ami örök tanulság.. Mert én maximum a külsőségeket, a kifelé saját maga által sugallt embert láttam, míg az Úr aki a szívek titkának a tudója az egész valóságot látta… Juniusban épp istentiszteletre akartam menni, mikor tőle teljesen szokatlan módon Istenről kezdett beszélni velem, érdeklődött a megtapasztalásaim felől stb.. úgy gondoltam – talán… talán megtörik a jég, az egoizmusát félreteszi, és teljes szívéből elkezdi keresni az Urat.. Eltelt 2-3 hét nem beszéltünk… Aztán a születésnapomkor egy vacsora alkalmával a képembe vágta, hogy igen, tart a kapcsolata azzal a lánnyal akivel annak idején a kapcsolatunk alatt is viszonya volt… Ma már tudom, hogy a szellemem “sivalkodott, vészjelzett” bennem.. Ennek nem lesz jó vége, most a gyereke következik, valamelyik gyerekét baleset éri – hogy kapjon végre észbe, térjen el a bűnös útról… Még jó hogy nem szóltam semmit… Két nap múlva telefonált, hogy a nagyfiát elgázolták, épp műtik.. A kórház felé menet igen határozott érzés lett rajtam urrá, mintha a rádióba mondták volna be, hogy ha ezt nem hagyom abba, szívem mélyén nem engedem el a fiút, akkor a saját családomba is behozom azt az átkot ami az ő életében jelen van..

Véglegesen elszakítottam a szívemet ettől a kapcsolattól és teljes erővel kezdtem az Úr felé fordulni.. Az olimpia alatt hajnal fél 6-kor történt, hogy – mint később kiderült – az aznapi eredményeket “hallottam magamban” mintha a rádióban mondták volna be.. A munkahelyemen bekapcsoltam a vendégeknek az olimpiai közvetítést és jópár embert megleptem, hogy pontosan előre felsoroltam a győztesek sorrendjét.. Mikor rákérdeztek, hogy honnan tudtam – nagy naivan közöltem, hogy reggel hallottam a rádióban – mikor kiderült, hogy nem hallhattam, hiszen élő közvetítés volt és fél 10-kor élesben kezdődtek a futamok…

Ebben az időben elég sok gondom-bajom volt, elég hamar elfelejtettem ezt az epizódot.. Aztán alig egy hónapja jött egy ujabb “megérzésem”… A fiúról, hogy a lába mégsem gyógyult meg, ujabb komplikációk várhatók.. Meg egy másik.. határozottan “TUDTAM” hogy Orsinak a gyülekezetből az Úr jót készít, hamarosan megkérik a kezét.. Sőt… továbbmegyek… miután magamban is kétkedéssel fogadtam, még a nevét is “megtudtam”… hogy mennyire nem vettem komolyan jelzi, hogy nem írtam le és megjegyezni sem jegyeztem meg… De mikor a Sándor mostanában folyamatosan a varázslásról, a jövendőmondásról prédikált eléggé megijedtem – hiszen elég okkult háttérből jöttem – és kértem egyik gyülis testvéremet hogy beszéljünk a dolgokról… Laci azt mondta, hogy egyelőre ne foglalkozzam vele, mondjak el egy imát, hogy amennyiben ez nem az Úrtól van akkor megtagadom, megkötözöm a démonikus jövendőmondást az életemen. Szerinte a bűnvallás után ez automatikusan el fog múlni ha démonikus eredetű, ha pedig az Úrtól való ajándék akkor úgyis a gyümölcseiről kiderül… Másnap az istentisztelet alatt Orsira rászállt a Szent Szellem és én ismét tudtam: áttörés a magánéletében következik be.. Pár nap múlva egy elszólás kapcsán amiben Orsinak is az elmúlt időszak “meglátásait” meséltem elmondtam a vele kapcsolatos látásomat is… Három nappal később azt hittem a telefon esik ki a kezemből, mikor Orsi elmesélte hogy megkérték a kezét..Mivel jelenleg nem tudom, hogy örüljek vagy sírjak ettől az uj képességtől igyekszem sokat imádkozni és nem foglalkozni a dologgal… Vasárnap mikor Sándor okkult démonok miatti szabadulásért imádkozott, iszonyatosan elkezdtem köhögni.. Akkor megköszöntem az Úrnak a szabadulást, hittel el is fogadtam, megkönnyebbültem… Aztán szerdán az istentisztelet előtt elkövettem valamit… Nem vettem fel a telefont, mert kínos lett volna a beszélgetés, a könnyebb utat választottam: sms-t írtam… Aztán egy rossz érzés lett úrrá rajtam: ez nem volt keresztényi… A dicséret megkezdésekor imádkoztam az Úrhoz, kértem bocsásson meg. Megvallottam, hogy tudom, hogy ebből még meg kell szabadulnom, hajlamos vagyok elmenekülni problémák elől, de kértem Őt, hogy segítsen ezt az egészet levetközni… Alig pár perccel később ismét egy határozott érzést éreztem… mintha a bensőmből szólt volna, jól kivehetően valaki és az alábbiakat mondta volna: A fiúnak (a volt kapcsolatomnak) el kell mondanom, hogy az Úrral járok és azt is, hogy térjen meg.. Az Úr elhívta, szakítson az eddigi bűnös életvitelével, térjen meg, mert különben felesleges lesz a műtét, ujabb komplikációk várhatók…

Megmondom őszintén, hogy az elmúlt hónapokban kerültem a fiúval az efajta vallomást, nem tudja, hogy visszamentem az Úrhoz és szakítottam a világi életemmel.. Épp a napokban mondta a gyerekem előtt, hogy nem jönne el a Hit parkba, csak kiváncsiságból maximum hogy megnézze az embereket magának…És most itt a feladat… Alig másfél hét múlva operálják…Addig színt kéne vallanom.. Orsi szerint démonok nem sugallnak ilyent, hogy térjen meg valaki, szerinte ez az Urtól jött… Laci pedig az ellenkezőjét mondja.. Próbálok a Szellememre hagyatkozni, aszerint beszélnem kell vele.. Ha nem hisz az Úrban, nem tér meg akkor sem tehetek majd magamnak szemrehányást hogyha az állapota nem javul..

Itt tartok most….