2009 február 14. | Szerző: ildiko0610 |

 Elég rég nem írtam megint.. Bár Isten kegyelméből minden rendben velem, az írástalanságnak a sok tennivaló az oka.. Beálltam szolgálni a gyülekezet karitatív szervezetéhez, így túl azon, hogy hasznosnak érzem magam, még Isten hatalmas irgalmának is tanúja vagyok nap mint nap.. Elmesélek egy-két csodálatos bizonyságot arról, milyen gondviselő Istenünk van.. Csütörtökönként Budapest aluljáróiba járunk és viszünk zsíros kenyeret és teát a szolgáló testvérekkel.. A minap a Nyugati téren a szokásos időben mikor megjelentünk nem találtunk egyetlen parkolót sem, nekünk pedig kettőre lett volna szükségünk.. Keringtünk egy darabig, ám mikor láttuk hogy a helyzet reménytelen, nem akartunk dolgavégezetlenül továbbállni, hisz tapasztaljuk, hogy a rászorulók köre sajnos napról-napra szélesedik és a szokott időben már nagyon várnak bennünket. Szóval mikor a többedik kört tettük meg hiába, úgy döntöttem, hogy felállunk a járdára – igaz hogy ott megállni tilos tábla van (kivétel rendőrség) de gondoltam megkeresem az ott álló rendőrautó vezetőjét és megbeszélem vele. Hiába mentem le azonban az aluljáróba ott nem találtam egyetlen szolgálatban lévőt sem, így Szilárdot ott hagyva elmentünk hogy kiosszuk a forró teát és a kenyeret a rászorulóknak.. Egyszer csak Szilárd telefonált, hogy azonnal menjünk vissza mert jött egy rendőrségi kisbusz és meg akarnak minket birságolni.. Rohantunk ahogy tudtunk. Felérve egyetlen rendőr hajtogatta makacsul hogy már pedig őt nem érdekli, megbírságol bennünket.. Hiába próbáltam a lelkére hatni, hogy máris elmegyünk és karitatív munkát végzünk, ő se legyen szívtelen, már annyira beleélte magát a hatalmaskodásba hogy az arcán megjelent a kaján, rosszindulatú vigyor. Hangosan csak annyit mondott: Hit Gyülekezete? Ott van pénz.. No ekkor feladtam – gondoltam inkább most hagyom abba, de a gyülekezetről ne mondjon rosszat.. Közben a másik sofőr – Julcsi – elővette az iratait és odaadta a “közegnek”.. Az nyitvahagyva az ajtót el akarta kezdeni a feljelentés kitöltését, de a tolla nem fogott.. dünnyögött kicsit, aztán talált egy másik tollat.. épp akkor mikor most már újult erővel nekifogott volna, mintha a földből nőttek volna ki, megjelent 8 rendőr futva és már messziről kiabáltak, közel érve a kocsijukhoz pedig ütögették az oldalát majd kiadták a parancsot: azonnal add vissza a papírokat, menni kell! Így – kicsit kelletlenül, de az intézkedésre készülő rendőr nem tudott mit csinálni – dolgavégezetlenül visszaadta a papírokat, azelőtt hogy az adatokat felírta volna..:-) Mondanom sem kell örömtáncot lejtettünk és hangosan dicsértük az Urat, a Szabadítót.. Persze az ige is eszünkbe jutott, hogy az Igazat még megbüntetni se jó…:-) Így a kicsit fellengzős rendőr is leckét kapott Istentől hogy ki az Úr! 🙂 Igazán nagy üdvrivalgás akkor tört fel belőlünk mikor pár perc múlva mikor a társainkat felvettük ismét arra jártunk és láttuk hogy az előbbi rendőrkocsi épp ott áll meg ismét: téves riasztásuk volt…:-)

Mi ez ha nem ISTENI GONDVISELÉS? Az Úr jó, nagyon jó!

Továbbmenve Kőbánya Kispestre a csodák sorozata folytatódott… Mint később kiderült egy ember épp azért ment oda, hogy az életét eldobja, öngyilkos legyen.. Dicsőség az Úrnak, hogy akkor érkeztünk.. Ahogy elbeszélgettünk vele, kiderült, hogy Gyula a melbourni olimpia egyik érmese volt.. elszállt vele a ló: alkohol, nők ki tudja még mi… A házassága tönkrement, és épp akkor került az utcára mikor a keze is el volt törve.. Ez a sorozatos csapás, a hirtelen mélységbezuhanás, reménytelenség megérlelte benne a gondolatot: így nem akar élni.. Istennek hála mi akkor jöttünk.. Szinte azonnal befogadta az Urat a szívébe mikor a fiúk elmondták, hogy van Szabadító, van aki meg tudja a reménytelen helyzetből is menteni.. Végigzokogta a megtérő ima elmondását. .. Dicsőség az Úrnak a megmentett életért!!