2009 március 4. | Szerző: ildiko0610 |

 Mióta nem írtam azóta újabb bizonyságot kaptam arról, hogy az Úr jó, és ha valaki teljes szívvel keresi akkor megtalálhatja. A végtelen szeretetnek amit irántuk emberek iránt érez nincs határa. A múltkor már írtam, hogy egyik utcai szociális szolgálatunk során egy ember már az öngyilkosság gondolatával foglalkozott, mikor találkoztunk vele. Beszélgetni kezdtünk, mikor elmondtuk neki az evangéliumot, hogy van segítség, Jézus Krisztus kész ma is tenni érte, szereti őt, szinte azonnal elmondta velünk a megtérő imát, befogadta az Urat a szívébe. És az Úr elkezdett munkálkodni benne is és érte is.. Azóta van szállása, és igaz hogy a keze el van törve, de munkája is. Okos ember, vegyészmérnök aki nem mellesleg a melbourni olimpián képviselte hazánkat: sportoló volt. Azóta volt már a gyülekezetben is, kiment és megtért, majd imádkoztak érte. A napokban Isten kegyelmével újra szembesültem. Erzsi néni – gyermekkorom pótmamája – kórházba került.. Anno ő volt az, aki öcsémet és engem is útnak indított, elkísért az iskolába, saját gyereke nem lévén gyermekeként bánt velünk.. Szóval kórházba került.. természetes volt, hogy berohantam a kórházba. A diagnózis akkor még trombózis volt. A háziorvos hanyagsága miatt a kórházban lévő orvosok azt mondták: csoda hogy él.. több hete lábon hordta ki a betegségét. Mikor bementem és ő ezt elmondta azt mondtam neki: Ugye Erzsi néni tudod, hogy ha most veled történt volna valami, sajnos a pokolba kerültél volna.. Nem azért mert rossz ember lennél – nagyon is jó ember vagy – de soha nem tértél meg, soha nem fogadtad be Jézus Krisztust a szívedbe.. Ezekután elmondta velem az imát, imádkoztunk együtt..  A kórházban nekifogtak az ilyenkor szokásos rutinvizsgálatokat is elvégezni: kiderült Erzsi néni áttétes daganatos betegségben is szenved.. Nagyon megérintett a hír amikor megtudtam. Este mikor imádkoztam, a Szent Szellem megérintett és eszembe juttatott valamit.. Nevezetesen, hogy megtérésem után – mivel tudtam hogy édesanyám és Erzsi néni is nagyon távol vannak Istentől – arra kértem az Urat, hogy legyen bizonyságom arról, hogy mielőtt meghalnak az Úrhoz távoznak.. Habár az orvosok azt mondták csak a csoda segíthet én hiszem hogy Isten a csodák istene, segíteni fog, de akkor is jó tudni – hisz velem mondta el a megtérő imát – hogy ő már az Uré, bármikor, bármi történik is.

Jó reménységem van a gyermekeim felől is.. Kisebbik lányom a múltkoriban azzal fogadott, hogy hol voltam ilyen sokáig, hiszen a Vidám Vasárnapnak már régen vége.. Tehát ha még a látható világban nem is látszik, de az Úr már dolgozik a szívén, már nézi a VV-t. Sőt mostanában hallgatja a szobájában a dicséreteket, továbbmegyek: már küldött át osztálytársainak is belőle…:-)