2009 április 16. | Szerző: ildiko0610 |

 Megfejeltem a múltkori történetet: elmentem Edina vízkeresztségére, vittem videót, fényképezőgépet és itthon ajándékba készítettem neki róla egy ajándék videó cd-t.

Nagyon meghatódott és nagyon örült neki. Talán mondanom sem kell hogy szívesen tettem. Végre éreztem, hogy szabad vagyok: egész biztosan ezt a terhet letettem az Úr vállára, elengedtem a haragot, a neheztelést. De jó szabadnak lenni!

Talán említettem, hogy ősszel valamikor a gyülekezetben istentisztelet előtt összetalálkoztam egy lánnyal, aki az öcsémmel járt óvodába. Mikor meglátott azt kérdezte: hát Te, mit keresel itt? Igazán mulatságos volt.. Mosolyogva annyit mondtam neki: gondolom azt amit Te.. Az Urat..:-) Még hetekkel később is mosolyogtam ha eszembe jutott.. Aztán szilveszter este is találkoztunk ugyanott. Az ő első férje az én férjemnek nagyon jó barátja volt.. Persze mindketten mint a világi férfiak általában nem törödve vele, hogy otthon az asszony és a gyerek várja őket, vadul csajozott. Egyszer csak hallottam, hogy válnak ők is, sőt a férfi bosszúból a gyerekeket nem adta oda az anyjuknak, kemény 4 évet harcoltak a fiúkért, ami csak azért borzasztó mert az apának esze ágába sem volt megváltozni, legfőképpen a gyerekekkel komolyan foglalkozni. Emlékszem – akkor még világiként – elmondtam egy “imát” az Úr felé, hogy Istenem ha Te vagy (márpedig tudom hogy vagy) akkor segíts hogy visszakaphassa a gyerekeket és ne sérüljenek még jobban.. Az ima itt is meghallgatásra talált, a gyerekek a végén az édesanyjukhoz kerültek. Nagyon jókat beszélgetünk azóta is, mindketten aktív “imaharcosok” lettünk a környezetünk, gyerekeink, rokonaink és ismerőseink érdekében. A hétvégén aztán azt találtam ki, hogy használjuk ki a jó időt, hozzunk össze egy kirándulós csapatot gyerekeinkkel és még egy gyülis lánnyal közösen, hogy hátha a még a világban lévő gyerekeink megtapasztalják, hogy nem vagyunk “rossz arcok” azért mert imádjuk Jézust és az Atyát, hátha tudjuk nekik szórni az igét… Igen jól sikerült kis kiruccanás keveredett belőle: túlzás nélkül mondhatom, hogy mindenki fergetegesen érezte magát.