2009 május 11. | Szerző: ildiko0610 |

 Annyiszor mondjuk, hogy Isten hosszútürő, hűséges és irgalmas és talán bele sem mindig gondolunk hogy ez mennyire így van. A napokban hallottam egy régi ismerősömről, aki azóta már nincs közöttünk.. Vali a gyermekeim ovónője volt, nagyon szerettük mindahányan. Mivel réges-rég elköltöztünk a faluból, nem tudtam, hogy megtért, és azt sem, hogy elhagyta az Urat, visszament a világban. A lányai azonban hűségesek voltak Istenhez, és mikor édesanyjuk beteg lett, majd kómába esett közbenjártak érte, tudván, hogy ha a helyzet így marad, édesanyjuk bűnben hal meg, és így a pokolba kerül. Szóval közbenjártak érte és az imájuk meghallgatásra került. Vali csak épp annyi időre nyerte vissza az öntudatát, hogy a kérdésre, hogy anyu megbántad a bűneidet, befogadod Jézust a szívedbe? Csak bólintani tudott – aztán elköltözött.. Számomra ez két dolog miatt is tanulságos.. Rádöbbentett, hogy igenis legyek tudatában mikor kimondom, hogy Isten irgalmas és hűséges, a másik pedig, hogy vigyázzak véletlenül se menjek vissza a világba, mert nem tudhatom, hogy a Sátán mit készít, lesz-e még alkalmam megbánni a bűneim, hisz az emberi élet olyan törékeny, olyan illékony. Jó reménységem van a középső gyermekem felől, aki mostanában olyannyira csalódott a világi kapcsolataiban (barátaiban és barátnőiben) hogy sokkal jobban érzi magát az énáltalam bemutatott keresztényekkel. Hétvégeken közös programokat szervezünk és szemmel láthatóan szívesen van velünk, sőt már azt is kiejtette a száján, hogy “egyszer eljön majd a gyülibe”… Halleluja, dicsőség az Úrnak!