2009 május 12. | Szerző: ildiko0610 |

 Ma ismét eszembe jutott az a nagy kegyelem amiben az Úr bevitt.. Egy éve hogy kiszabadultam a bűn hatalmából és nap, mint nap hálát adok Istennek ezért.. Hálás vagyok hogy boldog vagyok, hogy az Úr öröme az én erősségem, hogy nem emberektől várom el, hogy boldoggá tegyenek, boldog vagyok reggel mikor kinyitom a szemem és mosollyal az arcomon alszom el. Az emberek csak addig hűségesek, míg saját önző érdekük úgy kívánja, de Isten nem ilyen.. Az ő kegyelme és hűsége határtalan: jó erre gondolni, jó ezt nap nap után megtapasztalni. Belegondoltatok, bele szoktatok gondolni abba, hogy milyen gonosz a világ? Hogy nem múlik el nap, hogy az újságok, a híradások ne lennének tele az emberi gonoszsággal, kegyetlenséggel, elvetemültséggel? Hogy bírjátok el a világ mocskát? Bevallom őszintén, hogy habár az amiről hallunk, amit tapasztalunk csak a jéghegy csúcsa, de nekem minden egyes hír gyomorcsapással ér fel.. Egyszerűen bele se tudok gondolni, hogy Isten mennyire megszomorodhat ezektől, mennyire bánthatja az, hogy az emberek így eltávolodtak tőle, hogy ennyire szolgái a bűnnek, a halálnak, a sátánnak. Azt hiszem Kenneth Hagin-nak volt egy látomása, ahogy a világ különböző tájain élő emberek, szépen felöltözve menetelnek, masíroznak.. Akik a sor elején vannak egyszercsak meglátják, hogy a pokol felé mennek, vissza akarnak fordulni, de az utánuk masirozó tömeg elsodorja őket.. Borzasztó látomás.. Elvállaltam a minap hogy egy cégnek beltéri egységeket hordjak szét az embereknek a tévékhez.. Elég nagy butaság volt részemről – nem ez most a kérdés – hisz tévét nem nézek, úgy gondolom az emberek agyát mossák át a tévén keresztül manapság.. Értelmes emberek hazamenve a munkából nyúlnak a távkapcsoló után, bámulják Mónikát, Joshi barát-ot (vagy hogy hivják) csámcsognak más életén, nyomorán csak hogy a saját lelkiismeretükkel ne kelljen szembenézni.. ne kelljen elgondolkodni, hogy mi végre is születtek erre a földre, hogy szeretetet érezzenek tartósan valaki, vagy valakik iránt, hogy elkötelezzék magukat valaki vagy valami mellett.. Szóval csak a munka, a robot, aztán az ostoba magunkbólkibambulás.. Volt hogy a lakótelepen ahova kivittük ezeket a szutykokat a hölgy állandóan azt emlegette: Istenem így, úgy.. egész addig míg rá nem kérdeztem, hogy hisz e benne, ha már emlegeti.. Nem..- felelte, pedig aki hit nélkül Istent emlegeti átkot hoz magára.. Mondtam hogy jobban tenné ha a Bibliát forgatná a tévénézés helyett.. Isten ments! – volt a válasz.. Háát nem tudom.. Nem is igen tapasztaltam mást csak a szellemi lezüllés után az erkölcsi zuhanást.. szegénység, alkoholizmus, démonikus megkötözöttségek.. eszembe jut ami meg van írva a Bibliában: Sokan vannak az elhívottak, de csak kevesen a választottak.. Ahogy Jézus mondta az egyik példabeszédébe: sok embert elhívott a mennyegzőre, akik “nem értek rá” saját élvezetükkel, problémájukkal, akaratukkal voltak elfoglalva, így a “bolondoknak” hirdettetik az evangélium.. Aztán majd mikor az utolsó ítéletkor kiáltoznak, hogy “ISTENEM” csodálkoznak ha Jézus azt mondja: Sohasem ismertelek…

Nehéz ebben a világban élni.. Nem azért, mert a kereszténység, a Biblia szerint élni nehéz, hanem a gonoszság miatt.. A bennünk élő Szent Szellem által él a szellemünk, jobban érzékeljük a gonoszságot, érzékenyebbek vagyunk rá.. Viszont könnyebb is, hisz Jézus nevében, Jézus vérével hatalmat tudunk rajta venni, semmi nem árthat nekünk.. Mégis – habár az emberek miatt szeretném ha még sokáig tartana a kegyelem időszaka (hiszem, hogy hamarosan lezárja az idők ura ezt a korszakot) örvendezem már annak az eljövendő új világnak mikor megszűnik a bűn, a gonoszság.. Csodálatos lesz úgy élni!!