2009 május 20. | Szerző: ildiko0610 |

 Szervusztok!

Nem igazán értek a számítógéphez, a kommentek engedélyezéséhez, ezért
legnagyobb sajnálatomra valahogy eltűnt Cassy31 látható kommentje..
Pedig szeretnék neki reagálni…

Nem hiszem hogy elvakult, vagy elfogult lennék a gyülekezettel, vagy az ott lévő emberekkel szemben. Tudom, és elfogadom, hogy mindannyian a világból jöttünk, hogy mindenkinek van-vannak rossz tulajdonságai amit nem lehet egyik napról a másikra levetkőzni, elhagyni. De nekünk lett az ígéret, hogy mire Jézus visszajön addigra tökéletesekké válunk szeretetben is. Tapasztaltam persze én is tesótól rosszindulatot, ítélkezést – de ahogy tudod: Ne ítélj, hogy ne ítéltess! No és persze, ha valaki arcul csap, tartsd oda a másik orcádat is… Van ilyen, nem dugom a fejem a homokba, de ahogy írtam nem ítélkezem. Ha ilyennel találkozom, gyorsan megbocsátok neki, nem puffogok, hanem csendben elmondom az Úrnak, hogy tudom hogy én sem vagyok még tökéletes – de az leszek! 🙂 – ezért megbocsátok a testvéremnek is és megáldom őt a megtérés kegyelmével, hadd térjen meg még abból amiben nem tökéletes. Azután elengedem a problémát és tökéletesen bízom abban, hogy Istennek semmi sem lehetetlen..

Több mint két éve tértem meg, mára közel száz embert tudhatok úgy testvéremnek, hogy tudom, hogy ha problémája van-vagy nekem van akkor számíthatok rá és kölcsönösen közbenjárunk egymásért. Beszélünk, szeretjük egymást, összejárunk gyülin kívül is stb.

Jézus azt tanította, hogy legyünk a másikkal elnézőek, hosszú tűrőek ahogy Isten is az velünk. Én komolyan mondom hogy tapasztalom, hogy még csak hosszú tűrőnek sem kell lennem, mert Isten gyorsan cselekszik..:-) Nem tudom, hogy Nálad kedves Cassy mi lehetett a probléma, mi vezetett a kiszakadáshoz, de drukkolok Neked.

Tudod – én úgy gondolom – nem azzal foglalkozom ami rosszat tapasztalok (ha tapasztalok egyáltalán) hiszen egy több ezres tömegbe beszivárognak olyanok is, akik nem szívből, hanem színből keresik az Urat, akik nemhogy nem tudnak, de nem is akarnak változtatni a világi szokásaikon. És bár ténylegesen jó a kapcsolatom a testvérekkel, elsősorban nem azért megyek oda, hogy velük találkozzam, hanem hogy az Urral..

A héten megint voltak nagyon pozitív megtapasztalásaim.. Múlt hét hétfőn ahogy a Hungária krt-on vezettem (közben imádkoztam) eszembe jutott egy fiu ismerősöm. Megfordult a fejembe, hogy felhívom, de aztán elhesegettem és imádkoztam inkább tovább.. Másnap kedden ugyanez volt a helyzet… Csütörtökön aztán felhívott ez a fiu és közölte, hogy hétfőn befeküdt a kórházba és kedden megműtötték.. egyből átértékeltem a helyzetet… Megígértem magamnak, hogy ha legközelebb imádkozás közben valakinek a nevét felhozza a Szent Szellem bennem, nem leszek gyáva és felhívom.. Most hétfőn aztán egy másik ismerősömmel kapcsolatban jártam ugyanígy.. Megragadtam hát a telefont és felhívtam. Mi van veled? – kérdeztem kicsit bambán… Semmi épp autót (vagy mit) szerelek az udvaron, jól leégtem.. Ezért hívtál? No gondoltam – belecsapok a lecsóba. Nem nem ezért hívtalak. Tudod mostanában azt tapasztalom, hogy az Ur felhoz bennem neveket, akiknek biztatásra van szükségük, akik Istent keresik, de még nem találták meg. Ma téged hozott fel az Úr és mondta, hogy hívjalak fel, hátha bővebben is érdekel a dolog… Nem ragozom.. Paff lett az ember.. Azt mondta: Persze nézem a Vidám Vasárnapot, érdekel is a dolog, de mielőtt elmegyek még lenne pár kérdésem… Megbeszéltük, hogy majd keres ezügyben.. Alig telt el egy óra és felhívott: Nem találkozhatnánk és beszélgethetnénk most, ma? Találkoztunk.. Négy órán keresztül kérdezett, és én válaszoltam.. Teljesen lelkesen megígérte, hogy szerdán eljön a gyülibe. Dicsőség Istennek!! 🙂