Sziasztok! Legutóbbi blog bejegyzésem óta peregtek az események. Ott hagytam abba, hogy dicsőség az Úrnak december végén, karácsonykor anyu tökéletesen jól volt, evett, beszélt, nézte a tévét. December 28-án amikor bementem nagyon aluszékony volt, fel sem tudtam ébreszteni, ami másnap reggel megismétlődött. Kerestem az ügyeletes orvost és mondtam, hogy valami nincs rendben, ragaszkodom hozzá, hogy anyunál azonnal végezzenek egy agyi ct-vizsgálatot. Az orvos kötötte az ebet a karóhoz, hogy nincs semmi baj, ez ilyen betegség után természetes, de azért nagy nehezen elrendelte a vizsgálat elvégzését. Alig pár óra múlva – amit természetesen az eredményre várva a kórházban töltöttem – behívatott a szobájában és közölte, hogy ismét bevérzés történt az agyban, így azonnal ideiglenesen meglékelik a koponyáját, hogy a fölösleges agyvizet elvezethessék. Nem szeretnék itt nagyon hosszú lenni, legyen annyi leírva: összesen 7 agyműtétet végeztek el édesanyámon a mai napig, ami hiszem hogy a végleges szám, hisz a bibliában a hét a teljesség száma, Jerikót is hétszer kellett körbejárniuk a zsidóknak mire az leomlott, úgyhogy hittel megvallom: anyu betegségének a falai a hetedik műtét után leomlottak, teljes gyógyulása van Jézus Krisztusban. Történt a hatodik agyműtét után egy érdekes eset. Szombat reggel voltam már benn anyunál, de az öcsém telefonált, hogy este nem tud bemenni menjek be ismét. Ahogy a szobába léptem az orvos épp ott volt. (Megjegyzem a szobatársa aznap reggelre költözött el az élők világából) szóval az orvos épp ott volt és bele is kezdett: Nagyon sajnálom, de az édesanyja ma este valószínűleg szintén elköltözik ugyanis agyhártyagyulladása van egy másik speciális gyulladással, ami nem szokott reagálni az antibiotikumos kezelésre. Kérdeztem, hogy az mi?- de azt mondta legyen elég annyi, hogy nem reagál az a gyulladás az antibiotikumra, mindkét gyulladás önmagában is életveszélyes, együttesen pedig minden valószínűséggel végzetes. Abban a pillanatban, hogy a doki ideért a beszédben a bensőmben hallottam az Úr hangját, nagyon valóságosan, nagyon hallhatóan: Ez a betegség nem halálos, hanem azért van, hogy Isten dicsősége megláttassék. Ne félj csak higyj! és abban a pillanatban rámszállt az Úr Szelleme, betöltött az Ő örömével és elkezdtem nevetni. Közben nagyon is tudatában voltam, hogy nem tünök “normálisnak” hisz épp most mondták hogy édesanyám meghal, láttam is az orvos elképedt arcát – szóval elég érdekes helyzet volt. Hogy a zavarom feloldjam – persze a nevetést nem tudtam abbahagyni – zavaromba elkezdtem a doktor hátát csapkodni és közben azt hajtogattam: Nyugodjon meg doktor úr, anyunak semmi baja nincs, minden rendben lesz, nem hal meg. Az orvos nézett rám egy darabig aztán kiment a szobából. Odament Kata nővérhez és mondta neki hogy valami baj van a fejembe, mert épp most mondta hogy meghal az anyám én meg ott nevetek “magamon kívül”. Úgy gondolom az sem volt véletlen, hogy aznap este Kata nővér volt az ügyeletes. Róla annyit: eléggé utálatosan viselkedett anyuval, velem – de az Úr azt mondja: áldjátok azokat akik titeket átkoznak, így tehát próbáltam kedveskedni neki. Aztán egyszercsak az Úr “helyzetbe hozott”. Véletlenül meghallottam hogy arrafelé lakik ahol én is. Mivel épp vége volt a műszakjának és a látogatási időnek is, visszafordultam. Mikor meglátott rámmordult: Mit akar? Mondtam, hogy úgy hallottam erre és erre lakik, azért jöttem vissza mert én is arrafelé lakom, elvihetem?
Egyből megenyhült. Még a liftig sem értünk el, mikor rákérdezett: Maga hites? Igen – miből találta ki? Hát a kolléganőim mondták, hogy elkergette a katolikus papot és én magam is hallottam ahogy nyelveken imádkozott az édesanyja ágya mellett. Ahogy beszélgettünk hazafelé kiderült, hogy Ők is gyülisek voltak, de kiszakadtak.
Szóval nem volt véletlen, hogy az orvos neki mondta hogy valami baj van a fejemmel. Szokás szerint megvártam a műszak végén és azt mondta ő tudja, hogy a Szent Szellemtől van bennem a nyugalom, az öröm és hogy “jó nekem”.. Dicsőség Istennek azóta neki is jó, Ő is az Úrban van ismét. Nem ragozom: szombat este mondta az orvos hogy agyhártyagyulladás és szerda reggelre elképedve szintén az orvos: Nem tudom hogy hova lett az agyhártyagyulladás és a másik gyulladás – egyik sincs az édesanyja szervezetében! Dicsőség Istennek, ez isteni csoda volt, még az orvos is azt mondta. Aztán a 7. műtét után kérdeztem a dokit hogy hogy van anyu mire ő már csak annyit mondott: Maga jobban tudja! 🙂
Dicsőség Istennek anyu jól van, lábadozik, hiszem hogy teljes egészsége van Jézus Krisztusban, aki minden betegségünket elhordozta, hogy nekünk teljes egészségünk lehessen.
A Gyógyító
2010 március 9. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
Legutóbbi blog bejegyzésem óta peregtek az események. Ott hagytam abba, hogy dicsőség az Úrnak december végén, karácsonykor anyu tökéletesen jól volt, evett, beszélt, nézte a tévét. December 28-án amikor bementem nagyon aluszékony volt, fel sem tudtam ébreszteni, ami másnap reggel megismétlődött. Kerestem az ügyeletes orvost és mondtam, hogy valami nincs rendben, ragaszkodom hozzá, hogy anyunál azonnal végezzenek egy agyi ct-vizsgálatot. Az orvos kötötte az ebet a karóhoz, hogy nincs semmi baj, ez ilyen betegség után természetes, de azért nagy nehezen elrendelte a vizsgálat elvégzését. Alig pár óra múlva – amit természetesen az eredményre várva a kórházban töltöttem – behívatott a szobájában és közölte, hogy ismét bevérzés történt az agyban, így azonnal ideiglenesen meglékelik a koponyáját, hogy a fölösleges agyvizet elvezethessék. Nem szeretnék itt nagyon hosszú lenni, legyen annyi leírva: összesen 7 agyműtétet végeztek el édesanyámon a mai napig, ami hiszem hogy a végleges szám, hisz a bibliában a hét a teljesség száma, Jerikót is hétszer kellett körbejárniuk a zsidóknak mire az leomlott, úgyhogy hittel megvallom: anyu betegségének a falai a hetedik műtét után leomlottak, teljes gyógyulása van Jézus Krisztusban. Történt a hatodik agyműtét után egy érdekes eset. Szombat reggel voltam már benn anyunál, de az öcsém telefonált, hogy este nem tud bemenni menjek be ismét. Ahogy a szobába léptem az orvos épp ott volt. (Megjegyzem a szobatársa aznap reggelre költözött el az élők világából) szóval az orvos épp ott volt és bele is kezdett: Nagyon sajnálom, de az édesanyja ma este valószínűleg szintén elköltözik ugyanis agyhártyagyulladása van egy másik speciális gyulladással, ami nem szokott reagálni az antibiotikumos kezelésre. Kérdeztem, hogy az mi?- de azt mondta legyen elég annyi, hogy nem reagál az a gyulladás az antibiotikumra, mindkét gyulladás önmagában is életveszélyes, együttesen pedig minden valószínűséggel végzetes. Abban a pillanatban, hogy a doki ideért a beszédben a bensőmben hallottam az Úr hangját, nagyon valóságosan, nagyon hallhatóan: Ez a betegség nem halálos, hanem azért van, hogy Isten dicsősége megláttassék. Ne félj csak higyj! és abban a pillanatban rámszállt az Úr Szelleme, betöltött az Ő örömével és elkezdtem nevetni. Közben nagyon is tudatában voltam, hogy nem tünök “normálisnak” hisz épp most mondták hogy édesanyám meghal, láttam is az orvos elképedt arcát – szóval elég érdekes helyzet volt. Hogy a zavarom feloldjam – persze a nevetést nem tudtam abbahagyni – zavaromba elkezdtem a doktor hátát csapkodni és közben azt hajtogattam: Nyugodjon meg doktor úr, anyunak semmi baja nincs, minden rendben lesz, nem hal meg. Az orvos nézett rám egy darabig aztán kiment a szobából. Odament Kata nővérhez és mondta neki hogy valami baj van a fejembe, mert épp most mondta hogy meghal az anyám én meg ott nevetek “magamon kívül”. Úgy gondolom az sem volt véletlen, hogy aznap este Kata nővér volt az ügyeletes. Róla annyit: eléggé utálatosan viselkedett anyuval, velem – de az Úr azt mondja: áldjátok azokat akik titeket átkoznak, így tehát próbáltam kedveskedni neki. Aztán egyszercsak az Úr “helyzetbe hozott”. Véletlenül meghallottam hogy arrafelé lakik ahol én is. Mivel épp vége volt a műszakjának és a látogatási időnek is, visszafordultam. Mikor meglátott rámmordult: Mit akar? Mondtam, hogy úgy hallottam erre és erre lakik, azért jöttem vissza mert én is arrafelé lakom, elvihetem?
Egyből megenyhült. Még a liftig sem értünk el, mikor rákérdezett: Maga hites? Igen – miből találta ki? Hát a kolléganőim mondták, hogy elkergette a katolikus papot és én magam is hallottam ahogy nyelveken imádkozott az édesanyja ágya mellett. Ahogy beszélgettünk hazafelé kiderült, hogy Ők is gyülisek voltak, de kiszakadtak.
Szóval nem volt véletlen, hogy az orvos neki mondta hogy valami baj van a fejemmel. Szokás szerint megvártam a műszak végén és azt mondta ő tudja, hogy a Szent Szellemtől van bennem a nyugalom, az öröm és hogy “jó nekem”.. Dicsőség Istennek azóta neki is jó, Ő is az Úrban van ismét. Nem ragozom: szombat este mondta az orvos hogy agyhártyagyulladás és szerda reggelre elképedve szintén az orvos: Nem tudom hogy hova lett az agyhártyagyulladás és a másik gyulladás – egyik sincs az édesanyja szervezetében! Dicsőség Istennek, ez isteni csoda volt, még az orvos is azt mondta. Aztán a 7. műtét után kérdeztem a dokit hogy hogy van anyu mire ő már csak annyit mondott: Maga jobban tudja! 🙂
Dicsőség Istennek anyu jól van, lábadozik, hiszem hogy teljes egészsége van Jézus Krisztusban, aki minden betegségünket elhordozta, hogy nekünk teljes egészségünk lehessen.
Oldal ajánlása emailben
X