Izrael igazsága

2010 június 9. | Szerző: ildiko0610

Az alábbi sorok előtt annyit: ez a rövid összefoglaló nem az én írásom, egy komment-ből vettem, de nagyon jól leírja az igazságot az arab-izraeli konfliktusról, valamint a mostanában olyan divatos gyűlölködésről és az emberek hozzáállásáról. Annak, hogy elővettem és ide is beszúrom az aktualitását a múlt heti gázai események adják. Sokan formálnak – sajnos – Magyarországon is véleményt, úgy, hogy halvány elképzelésük sincs a háttérben zajló eseményekről, vagy az elmúlt időszak történéseiről. A jobboldal hírhedt oldalán is itt a neten, csak “szegény” arabokat sajnálják, nem gondolva bele, hogy az arabok hogyan is kerültek oda a Gázai övezetbe. Tehát legyen itt VálságMenedzser kommentje változtatások nélkül:

Izraelt nagyon sok bírálat éri amiatt, hogy igyekszik megvédeni magát és a civil lakosság számára élhető életet biztosítani. Az arab világ többször is megpróbálta Izraelt letörölni a térképről, de egyszer sem jártak sikerrel. Amikor falat építettek a palesztin menekült táborok és az izraeliek által lakott rész közé, hogy az öngyilkos merénylők útját elzárják, a nemzetközi közvélemény elítélte ezt a lépést. Vajon van ismeretük arról, hogy hogyan kerültek azok a palesztin civilek a menekült táborokba?
Érdekes felfedezést tehet az, aki ebben a témában elkezd háttérinfót gyűjteni. (de előtte mindenképp javallt levenni az előítélet és a gyilkos képmutatás szemüvegét és csak a puszta tényeket vizsgálni)
1973-ban, a Yom Kippuri háború idején Szíria, Libanon, Jordánia és Egyiptom közös összefogással megtámadta az akkor alig 25 éves Izrael államot. De nemcsak a katonáikat mozgósították, hanem a civil lakosságot is. Odarendelték a őket Izrael határaihoz. Úgy számítottak, hogy a túlerő minden tekintetben biztosítja számukra a győzelmet. Ha pedig a fegyverek és a katonák elvégezték a dolgukat, jöhetnek a civil lakosok házakat elfoglalni és az esetleges túlélőktől megszabadulni. (Izraelben az Engesztelés Ünnepén nem volt tömegközlekedés, nem működtek a hivatalok, stb.)
De nem jött be a számításuk. Izrael győzött. Az anyaországok pedig lezárták a határaikat, így a civilek két szék közé estek. Nem tudtak hazatérni. Ezért a “gonosz elnyomó” Izrael menekült táborokat hozott létre a pórul járt arab civilek számára. Pusztán emberségből. Amit aztán úgy háláltak meg az arabok, hogy öngyilkos terroristákat küldtek Izraelre.

A földterület visszaadása a békéért – hát ez az indiánoknál is nagyon bejött…. A vérük azóta is Istenhez kiált.

Egyébként éppen a földek visszaadásának első hullámakor jártam Izraelben. Látható volt, ahogy az addig gondozott és megművelt, öntözött földet néhány hónap leforgása alatt újra birtokba vette a sivatag. Az új lakókat ez érdekes módon nem zavarta……. No comment.

Erről John Grisham egyik első írása jutott eszembe: a Ha ölni kell című regénye. Az Egyesült Államokban, a legsötétebb Délen két fehér férfi alkoholtól és kábítószertől megvadulva megerőszakol és csaknem halálra kínoz egy tízéves fekete kislányt. A gyerek megaláztatástól és fájdalomtól félőrült apja nem bízik az igazságszolgáltatásban, és bosszút áll: vérrel mossa le a lányát ért gyalázatot. Ekkor elszabadul a pokol. A feléledt Ku-Klux-Klan zászlói elborítják a várost, a kertekben keresztek lángolnak pirkadatra. A fajgyűlölő szervezet pogromot hirdet, megfélemlít mindenkit, aki a fekete férfi védelmére kel. Ebben az életveszélyes fenyegetésekkel teli légkörben kezdődik el a néger apa tárgyalása, amely lélegzetelállító izgalmak közepette veti fel a súlyos erkölcsi kérdést: igazolható-e az önbíráskodás ilyen szélsőséges helyzetben, vajon a törvény betűje, vagy az elemi igazságérzet a fontosabb? A védőügyvéd nagy erőfeszítéseket tesz, hogy az apát felmentsék. Minden hiábavalónak bizonyul. Az utolsó védőbeszédben már nem érvel. Részletesen elmeséli, mit művelt az a két vadállat a kislánnyal. A legmegrázóbb rész után oda fordul az esküdtekhez:…. és most képzeljék el, hogy ez a kislány fehér….. az apát felmentik.

Szóval mielőtt bárki elítélné Izrael döntéseit, illetve azt, ahogyan védekezni kényszerül, tegye fel magának a kérdést: Ha őt érné terrortámadás, ha az ő családját, gyerekeit érné fenyegetés, vajon mit tenne? Várná, hogy mit mond a képmutató nemzetközi közvélemény? Vagy mindent megtenne, hogy megvédje szeretteit és a birtokában lévő javakat?

Amennyiben az emberek nem képesek lekövetni 

az Ő cselekedeteit - holott azok mindenki számára teljesen 

nyilvánvalóak -, az csak azt jelzi, hogy mennyire elfogultak

Vele szemben.
Jézus egyszer meggyógyított egy 38 éve beteg embert 

- és mégsem ismerte fel benne senki Isten keze nyomát...

Jóllehet egyre több és több ismerettel rendelkezünk 

a világegyetemről és például testünk milliónyi bonyolult 

folyamatáról is, mégis akadnak köztünk olyan emberek, 

akik nem képesek felismerni Istent ezekből 

a csodálatos dolgokból sem. 

Az ilyenek majdhogynem menthetetlenek."

                                              (Reinhard Bonnke)


Imádkozom az emberiségért... Imádkozom Érted is, aki e sorokat 
olvasod, hogy időben felismerd a jeleket és csodákat, amelyeket 
Isten az életedbe helyezett. Hogy ne csak felismerd, de becsüld 
is meg azt a kegyelmet ami mindenki számára Jézus Krisztusban 
jelent meg és érhető el. Nincs más élet, nincs más út: CSAK Jézus 
Krisztus. Őt nem hagyományokban, nem ceremóniákban, hanem a
Szent Szellem által találod meg. Ő az, ahogy Jézus is mondta, 
aki eljön, - eljött - hogy elvezessen minden igazságra mindenkit.
Imádkozom, hogy ne vallásos légy, hanem Szellemben és Igazságban
keresd és találd meg az Élő Istent, mert az Atya ilyeneket keres
imádójául.
Az Úr legyen veled és vezessen az Ő igazságán, az Ő útján!
ÁMEN!