Elmenvén széles e világra..

2010 március 14. | Szerző: ildiko0610

Sziasztok!

Jézus Krisztus a Máté evangéliumában azt mondta a tanítványoknak: “Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

Engedelmeskedve tehát Jézus parancsának hetente egy evangelizációs csoporttal járjuk Budapest tereit, utcáit és hirdetjük az embereknek az örömhírt. Megtapasztaltam, hogy ahogy az Ige is mondja, Isten ismeri az övéit, készíti azok szívét akiket elhív, így nem kell erőszakosan odamenni az emberekhez, mint a Jehováknak, Isten az Ő Szelleme által megmutatja, hogy hova “vessük ki a hálónkat.” Két testvérnővel – jómagam harmadikként – egy negyvennapos böjtbe kezdtünk kedden, amit naponkénti váltásban egymás családjáért, egymás életéért az Úrnak ajánlottunk. Kedden Zsuzsa az egyik böjttársam azt mondta, hogy kezdjük a böjtölést egy közös imával, menjek el hozzá. Mondtam, hogy eligérkeztem az evangélizációra és kértem, jöjjön ő is oda. Azt mondta fáradt, így nagyon megörültem amikor megláttam a megbeszélt helyszínen. Éppen hogy üdvözöltük egymást, mikor az Úr Szelleme egy házaspárra hívta fel a figyelmemet. Odamentünk de a “szószóló” a hölgy azt mondta, köszöni szépen, ő római katolikus, rengeteg Jehova tanúja baráttal, Ő a Vidám Vasárnapon csak nevetni szokott, nem érdekli a dolog.El is mentek, de – mit ad a véletlen? – rossz felé indultak, így mikor a tévedésre rájöttek ismét ott voltak előttünk. Mondtam Zsuzsának, hogy jöjjön és ismét odaléptem eléjük azzal az egyszerű mondattal, ami Istennek hála : betalált. Tudták, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz? Hogy ma is gyógyít és szabadít minden betegségből és problémából? – azzal elkezdtem mondani, hogy az én édesanyámnak hét agyműtétje volt, Zsuzsa édesanyjának viszont hét agyvérzése és mindkettőjük életét az Úr mentette meg. Először úgy tűnt semmi nem történik, mindketten ellenkező irányba néztek el a fejünk felett, aztán Isten Szelleme egyszerre megérintette őket és elkezdtek zokogni. Beszélgetni kezdtünk arról, hogy a Biblia mit mond a megtérésről, hogy Jézus azt mondta, hogy szükséges mindenkinek megvallani a hitét Istenben, és utána szükséges újjá születnie víztől és Szellemtől. Hamarosan mindketten könnyes szemmel mondták el a megtérők imáját – dicsőség Istennek. Isten szíven találta őket. Később a személyes beszélgetéskor kiderült, hogy a férfinak Mihálynak agyi strock-ja volt, és nem gyógyult fel még minden tünetéből. Elmondtuk nekik, hogy szombaton vízkeresztség lesz, megmutattuk a Bibliából, hogy Jézus azt mondta, hogy szükséges nektek víztől és Szellemtől is újjászületnetek, majd kölcsönösen telefonszámot cseréltünk, hogy majd hívjuk egymást, meglátják még hogy eljönnek-e. Pénteken délelőtt felhívtam őket, Hajnalka azzal kezdte, hogy éppen mennek le a vidéki rokonokhoz. Mondtam, hogy gondolom akkor a vízkeresztség tárgytalan, de akkor is érdekelne, hogy hogy vannak, hogy telt az elmúlt két napjuk. Éreztem a hangjukban a feszélyezettséget, ezért azt mondtam, hogy ha megengedik akkor is felhívnám őket néha, mert igaz, hogy Jézus Krisztus megszerzett minden javat itt a földön is számukra, de ha nem ismerik a jogaikat, az ördög megakadályozza hogy átvegyék Istentől, ők is járhatnak úgy mint az az angol szobalány, akinek a története itt a neten is kering. A nevezett szobalány ötven évig szolgálta a grófnőt, annak haláláig. Halála előtt adott neki egy levelet köszönetnyilvánítás közepette a grófnő, amit – mivel nem tudott elolvasni, de roppant becses ajándéknak tartotta bekereteztetett és a falra kifüggesztett. Élt tovább szolid körülmények között, míg egy forgatócsoport nem érkezett az otthonában, akik a grófnőről forgattak. A riporternő látta meg a bekeretezett írást a falon, amit elkért a szobalánytól, majd pár nap múlva ügyvédekkel tért vissza: az írás a grófnő végrendelete volt és tartalmazta, hogy egy jelentős életjáradékot hagyományozott a hűséges szobalányára. Az övé volt előtte is, de mivel nem tudott olvasni, így nem tudta a jogait, nem tudta örökbe venni. Elmondtam Hajnalkának, hogy ha megengedi, addig amíg a biblia olvasás és Isten Igéjének a hallgatása által meg nem erősödik a hite, szeretnék segíteni abban, hogy  az Istentől kapott jogait birtokba tudja venni, segíteni szeretném a tanítvánnyá válásban őket. Megköszönte, elköszöntünk. Kora délután csörgött a telefon: Hajnalka volt. Azt mondta, hogy amikor utoljára beszéltünk ki volt hangosítva, ott volt egy “illető” aki sok dolgot mondott neki a Hit Gyülekezetéről. Félbeszakítottam, megkérdeztem, hogy visszahívhatom-e, hogy ne az ő telefonszámlájára meséljek neki a saját bizonyságaimról. Igent mondott, majd mikor visszahívtam belevágtam a “lecsóba”. Elmondtam, hogy jómagam is már több mint 14 éve tanítvány lehetnék, akkor hívtak először a gyülekezetbe, de én a “kéretlen jóakarókra” hallgattam, akik hozzám hasonlóan egyszer se voltak ott, de “jól informáltan” közölték, hogy az egy szekta, hogy ott elveszik az emberek pénzét stb.

Nem vizsgáltam meg, nem mentem utána: elfogadtam, ítélkeztem az ő elmondásuk alapján. Aztán eltelt tíz év, dicsőség Istennek, hogy ismét küldött valakit a gyülekezetből, akkor már formálódtam annyit, hogy azt mondjam: elmegyek megnézem, nagy szám van, mi bajom lehet, legfeljebb eljövök és kész. Azóta már tudom, hogy azok a frusztrált emberek, akik saját életüket nem képesek irányítani, önkéntesen akadályoznak meg másokat, hogy Isten segítsen nekik. Isten Igéje is azt mondja: nézd meg a gyümölcsöket, és tudhatod, hogy jó úton vannak-e a tanácsadóid vagy nem. Azok, akik boldogtalan házasságban élnek, esetleg elváltak, akik valamilyen szenvedélynek a rabjai, vagy egyszerűen csak szeretet nélkül valók, magányosok, hogy is próbálhatják meg hogy másoknak a boldogságról tanítsanak bármit is? A vak vezet világtalan tipikus esete lenne. Tehát elmondtam Hajnalkának, hogy én is hallottam hogy elveszik a pénzt, hogy szekta stb de én elmentem és ez volt életem legjobb döntése. Ezután elmeséltem Isten pár csodatételét az életemben. Ezután még rákérdezett, hogy biztos nem fognak utólag se tagdíjat szedni stb mikor elmondtam, hogy én egy évig nem fizettem tizedet, néha adtam adományt, néha nem, és soha senki nem kérdezte meg, nem kérte számon rajtam mint ahogy máson sem. Senki nem tartozik számadással egyedül Istennek. Isten látja a szívünket, látja a pénztárcánkat, Isten előtt nincs titok. Elmondtam, hogy mikor életembe először szíven ütött Isten Igéje arról, hogy mindenünk Istené, hogy mindent tőle kaptunk akkor többszöri nekifutásra kipakoltam az összes pénzt ami a pénztárcámban volt – lesz ami lesz alapon – és másnap isten egy olyan hatalmas áldásban részesített, amilyet előtte el se tudtam képzelni. Isten egyedül arra kiváncsi, hogy megbízunk-e benne, abban, hogy Ő képes bennünket eltartani, jól tartani, hogy rá merjük-e bízni magunkat az Ő gondviselésére. Elmondtam, hogy Ádámnak és Évának is az volt a legnagyobb bűne, hogy nem bíztak Istenben, hogy akarták a tőle való független tudás gyümölcsét. A negatív hit, a bizalom hiánya volt a bűnbeesés valódi oka és ezt kell megtanulnunk újra. A beszélgetés végén Hajnalka megígérte, hogy eljönnek. Szombat reggel aztán a megbeszélt helyre értük mentem és elmentünk a gyülibe. A vízkeresztség előtt énekeltünk, dicsértük az Urat, ekkor az Úr ismét megérintette őket, sírtak, nevettek felváltva. Az igehirdetés után odavittem őket Pajor Tomihoz, hogy áldja meg mindkettőjüket. Megkérdezte a nevüket, majd felszólította őket, hogy mondják ki hangosan, hogy megbocsátanak mindent a másiknak. Elmondták, majd Pajor Tamás azt mondta: Uram, Te hallottad az ő megbocsátásukat egymás iránt, Te azt mondtad, hogy bocsássunk meg egymásnak és Te is megbocsátasz akkor nekünk. Köszönöm Neked és kérlek áldd meg őket, áld meg az Ő házasságukat, újítsd meg, szenteld meg. Mire a végére ért, addigra mindkettőjükből felszakadt a zokogás – Isten megérintette ismét őket. Nem ragozom. A vízkeresztség után abban maradtunk, hogy jönnek máskor is, hogy nézik a Vidám Vasárnapot és meghívtak az otthonunkba is egy jó kis beszélgetésre. 🙂 Dicsőség Istennek!

Olaj+Víz=avagy az utolsó idők

2009 augusztus 13. | Szerző: ildiko0610

 Szervusztok!

Legnagyobb örömömre Cassy reagált a múltkori blogbejegyzésemre.. Örülök hogy jelentkeztél, és szeretnék veled megosztani egy történetet, amely a pár sorod olvasása közben jött fel bennem.

Olaj+víz = avagy az utolsó idők keresztény hívői

 

Teljesen őszinte leszek: ezt a szemléltető példát egy testvérem mondta el egyszer útban Budapest felé egy karitatív osztásról hazafelé jövet. Odafelé az autónknak egy kis műszaki problémája volt: olajat kellett a motorba önteni, mert a műszer jelezte annak hiányát. Ez volt az apropója Robi Szent Szellemtől ihletett szemléltető előadásának.

Robi később elmondta, hogy ezt sok-sok tanítás végighallgatása, azon való elmélkedés után hozta fel benne az Úr, ott és akkor mondta ezt el másnak. Szerencsésnek érzem magam, hogy akkor ott lehettem, hallhattam.

Tehát most leírom (bár korántsem biztos, hogy olyan tökéletesre sikerül majd papíron visszaadni)

 

A motorolajból egy pár cseppet egy ásványvízzel félig telt flakon tetejére öntött és elmondta:

Ez a víz a kereszténység, az olaj rajta a Szent Szellem kenete. Nézzétek. A különálló olajcseppecskék, ahogy közelednek egymáshoz, összeugranak, egymásba kapaszkodnak. Ez nagyszerű, Isten azt mutatta meg nekem, hogy ennek az utolsó időben nagyon nagy jelentősége lesz. Gondoljatok a Bibliára.
Jézus 40 napot böjtölt, majd utána Szent Szellemmel telve tudott csodákat tenni, gyógyítani, démonokat űzni, sőt járni a vízen. A kenet az olaj ezt tudjuk az írásokból fenntartotta a vízen. Jusson eszetekbe, ha olajtartályok vízbejutásáról hallotok a hírekben: az olajcseppek összekapaszkodnak, összeszednek, kihalásznak mindent, megakad rajtuk minden: állat, szennyeződés. Az olaj erősebb, mint a háló. Jézus azt mondta: az utolsó időben halászni fogtok. Ez csak úgy lehetséges, ha összeadódnak az olajcseppecskék.. A te keneted, az én kenetem, mindannyiunk kenete. Egységben leszünk erősek, ha összekapaszkodunk akkor tudunk nemcsak horgászni a világból, a gyengébbeket is így tudjuk fenntartani. Fontos az egység, az összekapaszkodás.

Emlékeztek a szakadásra? Isten ezt is megmutatta nekem.. Ha az olaj összekapaszkodik, összeáll a víz tetején, akkor igen erős. Így van ez Isten népével is: a Szent Szellem kenete tesz bennünket, az egyházat erőssé. Ha viszont egy pici mosószert öntünk belé, akkor a mosószer szétzavarja az összekapaszkodott olajcseppeket, egy kis zavart okoz köztük.. De ez időleges. Egy kis idő múlva a mosószer, mint a salak leül a víz aljára, mint a szemét, mintha ott se lett volna, az olajcseppek újra elkezdenek egymásba kapaszkodni. Kedves Cassy… Nagyon sajnálom, ha részese, szenvedője voltál a szakadásnak. Tudod, tudnod kell, hogy ez nem Istentől volt.. Tapasztalhatod, tapasztalhattad a mindennapjaidban, hogy a szakadás következtében olyan régi keresztények is kiestek a kegyelemből, akik már régóta az Úrban voltak, az emberi érzések, sértődések, ítélkezések eltávolították először az egyháztól, később szép lassan Isten Igéjétől őket.. A házunkban is van egy lány.. Kiszakadt.. Először még azt mondta: szereti Istent, egyedül is meg tud állni, nincs szüksége ehhez egyházra. Ma már szomorúan látom, hogy bűnös, parázna kapcsolatban él, saját ideológiát gyártott: Isten nem olyan, mint ahogy a gyüliben hirdetik, ő megbocsát, ő jóságos.. Hogy Isten jó ez igaz, de a bűnt nem szenvedheti. Mikor a világ bűne a fián volt, még a fiának se kegyelmezett, elfordult tőle, mint tudjuk ezért mondta Jézus: Atyám, miért hagytál el engem. A bűnnel Isten nem vállal közösséget. És sajnos, ahogy Robi a szemléltető példában elmondta: a salak, a mosószer leül “alulra”  így Isten kenete már nem száll az ilyen “leült” hívőkre, enélkül pedig tudjuk: vallásosak lehetünk, de hívők nem. Nagyon fontos értsétek meg, hogy az olajcseppek kapaszkodjanak, illeszkedjenek egymáshoz. Hogy az utolsó időkben ne legyenek „mosószerek” széthúzó-szétromboló erők.. Isten hatalmas, a salakanyag az oda nem való dolgok a mélységben végzik, mint ahogy a szakadást okozók is azóta eltűntek a süllyesztőben, sehol sincsenek már. A kenetnek, az olajnak semmi sem állhat útjában. Fontos, hogy mivel az időknek nagyon a végén vagyunk összekapaszkodjunk, legyünk tele olajjal, hogy ne csak magunkat tudjuk megtartani, hanem a környezetünket is „behalásszuk” Isten országába.

A megtérés fontosságáról

2009 július 17. | Szerző: ildiko0610

Jó régen nem írtam ide. Most megpróbálom az épp aktuális gondolataimat megosztani. Isten a válságokat használja arra, hogy átrendezze a világot, hogy az embereknek kijelenthesse magát általa. Emberek, ne magatokba, Istenbe bízzatok..Számomra is megdöbbentő volt annak az ismerősömnek a segélykérése, aki még februárban is pont a fentieket mondta.. Akinek a férje Afrikába járt vadászni, háromszoros magyar bajnok volt  autó rallizásban , még tavaly is egy hónapos amerikai útra ment. Olyan “vadászházuk” van, hogy sokan elfogadnák: medencével, jakuzzival, szaunával, kis patakkal  rajta egy japán híddal egy természetvédelmi terület legszebb részén. Februárban egy hajnali órában eszembe jutott ez a kedves ismerősöm. Ahogy imádkozni kezdtem nyugtalanság fogott el. Ismerve a szokását, hogy a telefont nem viszi be a hálószobába írtam neki egy sms-t hogy mi van vele, aggódom érte.. Pár perc múlva hívott: Kórházban van, életmentő műtétet hajtottak végre rajta akkor éjszaka.. Reggel berohantam, még mindig könnyes szemmel mondta: halál félelme volt, érezte a halál szelét.. Elmondtam neki, hogy ugye tudja, hogy kapott még egy esélyt arra, hogy megtérjen Istenhez. A katolikus hit nem üdvözít önmagában, a bálványimádás, a liturgia nem tart meg senkit, ezért is érezhette a halál félelmét, mert a lelke tudta: nincs üdvössége még.. Meghallgatott.. Aztán pár nap múlva az otthonában azt mondta: Mióta 8 éve ismerlek megváltoztál.. Rossz irányban?-kérdeztem. Nem, nem mondhatom még ha rosszat akarnék mondani sem, de teljesen más vagy. Isten változtatott meg, úgy ahogy megígérte, hogy átformál, mennyei emberré mert csak az ilyeneké az Ő országa. Ha egyedül lennék, nem lenne családom követnélek. De így, hogy a férjem és a fiam is hitetlen nem tehetem.. Nem maradhatnék, nem engedem hogy más üljön bele abba amiért én dolgoztam meg..

Szavai még ma is bennem visszhangoznak.. És az is, hogy mikor mondtam neki: Isten kegyelme az amit elértetek- ő telve a saját elbizakodottságával azt mondta: Nem – én dolgoztam meg érte, mindent magamnak, magunknak köszönhetünk nem Istennek..

Mondtam: más is dolgozik sokat, még se lesz milliomos, de ő hajthatatlan volt. Akkor átfutott a fejemen: Nem szabadna ezt éreznie, kimondania, ez istenkáromlás..

Még fél év sem telt el és tessék.. Kétségbeesett hívás: csődbe mennek, ha nem szereznek 5 millió forintot mindenük elveszik..

Mégsem ez a legnagyobb tragédia.. Vannak emberek akik már most gyerekekkel az utcára kerülnek.. Az, hogy megnőtt az öngyilkos gyerekek száma, akik kihallgatják a szülők kétségbeesett beszélgetéseit: Ha a gyerekek nem lennének, nem élnék.. Már tudok, hallottam jópár esetről mikor a nagyobb testvér megpróbálta megmérgezni a kisebbet és önmagát, hogy “ne legyenek”..

És közben itt  van Michael Jackson.. Az emberek őrjöngve kérdezik: Miért?

A Michael Jackson-jelenség megértését mindazok fontos feladatnak tekintik, akik tudni szeretnék, milyen korban és kikkel élnek együtt éppen most a földön. A szomorú, tragikus sorsú szupersztár története többről szól egy poplegenda sikerektől, botrányoktól hangos végzeténél. A halott celeb glorifikálódása látványosan fedi fel a modern popkultúra fő alkotóelemét, tömegeket mozgósító erejét: a bálványimádást.

   Michael Jackson sorsának egyes elemzői leginkább apja és környezete áldozatának igyekeznek feltüntetni a sztárt. Az „áldozati szerep” persze fontos eleme mindenféle kultusznak. Így, sajnálat és együttérzés széles körű kiépítésével lehet még nagyobb tömegeket bevonni a jelenség emocionális terébe. Jacko azonban elsősorban önmaga áldozata lett. Saját maga idézte elő a végzetét. Számos körülmény igazolja, hogy bálvány akart lenni és maradni a tömegek számára. Még akkor is, ha ezt a szerepet igazából soha nem tudta feldolgozni. Sőt volt idő, amikor őszintén kereste, hogyan tudja hátrányos helyzetű gyermekek segítésére felhasználni sikerét, hírnevét. A súlyos lelki, ideg- és fantombetegségben szenvedő sztárt halála előtt néhány évvel egyik lelki tanácsadója, Schmuley Boteach rabbi szerette volna visszavezetni „a bálvány és a rajongók viszonyból” a normális értékeken alapuló emberi kapcsolatokba, a hírnév hajszolásából a szereteten alapuló cselekedetekhez. De a szupersztár ezt azzal utasította vissza, hogy a rabbi őt ne demisztifikálja.

  A bálványok lázadnak mindazon törvényszerűségek ellen, melyek alapján és melyek keretei között az ember képes boldogulni és fenntartani létezését a földön. Úgy tűnik, a legújabb kori popkultúra az egyetemes morális elvekkel szemben új utat, alternatívát kínál követőinek, amelyben a „bálványcsinálás” központi helyet foglal el. Egyáltalán nem meglepő, hogy Michael Jackson bukottan és súlyos idegi, lelki krízisében is ragaszkodott ahhoz az irrealitáshoz, melyet felépített önmagának és rajongóinak, ami mögé elrejtette valóságos személyiségét, amibe belemenekült a fájdalmas valóság, a tényleges konfliktusokkal való szembenézés elől.