A Pokol kapujában

2011 május 29. | Szerző: ildiko0610

Designed by: A Pokol kapujában   A hetvenes években a Szovjetunió területén, Szibériában egy nemzetközi geológusokból álló csoport, fúrásokat végzett a földkéregben. Mivel arrafelé már találtak olajmezőket, ezért céljuk egy felhasználható ásványkincs, olaj, vagy földgáz felfedezése volt.   Azokban az időkben az a szovjet elmélet uralkodott, miszerint minden területen le kell győzni a nyugatot. A kommunizmus erős, és ezt meg kell mutatni a világnak.    A Kola-félszigeten, ami ma is Oroszország része, sikerült egy tizenkét kilométernél is mélyebb fúrást végrehajtani. A dr. Dimitrij Azzakov és norvég kollégája, Barn J. Nummendahl által vezetett fúrócsoport célja, egy tizennégy kilométeres mélység elérése volt, ám a kilencedik kilométerénél a fúrófej erős kőzetrétegbe ütközött. A fúrófej órákon át küzdött a mélységben úgy, hogy közben a fúrószár, és az egész fúrótorony folyamatosan remegett. Aztán hirtelen abbamaradt a remegés és a fúrófej felgyorsult. Arra a következtetésre jutottak, hogy talán egy üregbe fúrtak bele. Ilyenkor bevett eljárás, hogy kihúzzák a fúrófejet, lebocsátanak az üregbe egy speciális mikrofont, majd annak segítségével, lehallgatják a földalatti mozgásokat. Legnagyobb megdöbbenésükre nem a szokásos lassú, elnyújtott zajokat hallották, mely a földrétegek egymásra ható nyomásából fakad, hanem jól érzékelhetően emberi sikolyok hangjait, melyekről felvételeket is készítettek: http://www.youtube.com/watch?v=8iPIXq_jGMQ Jól kivehető az emberi fül számára is, hogy férfiak, és nők sokasága sikoltozik. A felvétel végig visszhangos, ami nem annak köszönhető, hogy az 1977-es technika ennyire torzított volna, hanem valószínűleg az üreg falairól visszaverődő valódi visszhangok miatt. http://www.youtube.com/watch?v=R_wwLd9Rk3k&feature=related Aki csak meghallgatta a geológusok közül, mind mély megdöbbenéssel és tanácstalansággal viszonyult a felvételhez. Izgalom uralkodott el a táboron. Mindenki hallhatta a hangokat, és sokan ki is mondták véleményüket, hogy szerintük olyan ez, mintha pokolban kínlódó emberek tömegének hangját hallanák a felvételen. Ám a döbbenet még csak ezután érte el a tetőfokát.   Azon az éjjelen a furatból, hirtelen támadt nagy nyomással, füst tört fel a magasba. Pár másodpercig tartott a jelenség, amikor a füstből egy denevérszárnnyal rendelkező, többméteres lény csapott a táborra. Körözött a megzavarodott emberek felett, és szemmel láthatóan élvezte, mennyire félnek tőle. Aztán elrepült az éjszakába.  Ezek után olyan pánik tört ki, és akkora volt a fejetlenség, hogy a közeli városból az összes mentőautónak ki kellett jönnie. Nagyon erős nyugtató-injekcióval tudtak csak egyeseket lecsillapítani. Néhány embert olyan sokkhatás ért, hogy be kellett szállítani őket a legközelebbi kórházba. A tábor környékét lezárta a hadsereg, és azóta sem lehet megközelíteni azt a helyet.   Dr. Azzakov a következőket mondta az esetről: „Mint kommunista, nem hiszek a Mennyben vagy a Bibliában, de mint tudós, most már hiszek a Pokolban. Mondanom sem kell, mennyire meg voltunk döbbenve a felfedezéstől, de tudjuk mit láttunk, és hallottunk. Meg vagyunk győződve arról, hogy a Pokol kapuján fúrtunk át. A fúró hirtelen vadul forogni kezdett, jelezvén, hogy üregbe jutott. Az érzékelők szerint pedig drasztikusan megnőtt a hőmérséklet, meghaladta az ezer fokot.” A társaság nagy része azonnal istenhívő lett, köztük dr. Azzakov is, akinek az esetről jó ideig hallgatnia kellett a Szovjetunión belül. A hazaküldött nemzetközi geológuscsoport azonban szabadon beszélhetett a szibériai élményről. Bár azóta nagyon sok év telt el, a mai napig történnek olyan események, melyek megerősítik a szibériai eset hitelességét.   Ilyen történet például Jacques Cousteau – világhírű francia felfedező, tengerbiológus, kutató – esetében is előfordult. Egy alkalommal, egyik embere meglepő élményben részesült búvárkodás közben. A Karib-tengeren voltak épp, és emberének az volt a feladata, hogy egy felderítetlen, tengerfenék alatti barlangrendszerbe merüljön le. A férfi ezt meg is tette, de röviddel azután, hogy alábukott, máris megrántotta a mentőzsinórt, hogy húzzák fel.  A fedélzetre jutva, olyan pánikhatás alá került, mely miatt sokáig alig tudott megszólalni. Amikor végre erőt vett magán, elmondta, hogy odalent a mélyben, tisztán kivehető emberi sikolyokat hallott, és olyan rettegés tört rá, hogy azonnal menekülni akart. Ez az eset ott és akkor történt, ahol Cousteau kapitány híres kijelentése elhangzott, vagyis az, hogy amit ő ott látott a mélységben, arra még nincs felkészülve a világ. A múlt század diktátora, Adolf Hitler szintén nagy érdeklődést mutatott a Föld belseje iránt, állítólag megszállottan hitt abban, hogy bolygónk belül üreges, és benne élőlények lakoznak. Sőt megszállottan hitt abban az elméletben is, hogy a Föld nem más, mint egy gömbben elhelyezkedő felület, a gömbön kívül pedig nem létezik semmi. A gömb középpontjában van a Nap, annak sugarait veri vissza a gömb homorú belseje. A Hold sem más, mint csak egy visszaverődés, és a csillagok is csak visszaverődnek a gömb belső felületéről. 1942 áprilisában, a háború tetőfokán dr. Heinz Fischer vezetésével elindult egy titkos expedíció a balti-tengeri Rugen szigetére. Fischer doktor szakértője volt a vörösön inneni sugárzásnak, és expedíciója keretében több napra egy érzékeny fényképezőgépet 45 fokos szögben állított fel, amelyben infravörös sugarakra érzékeny filmet helyezett el, hogy a Föld homorú égboltjának visszaverődésében észlelje az angol flotta mozgását.  A keresztény vallás hívői számára nem kérdéses a mennyország és a pokol létezése. A túlvilági paradicsom létezésének a bizonyítása lehetetlen, de a pokolról a hívő emberek úgy tartják, hogy az valahol „lent” van, tehát valahol a föld mélyében. Ezt igyekszik alátámasztani egy Dimitrij Azzakov nevű orosz, és egy Barn J. Nummendahl nevű norvég geológus. Felfedezésüket egy finn ismeretterjesztő magazin tette közzé. A cikk szerint az orosz és a norvég geológusok több mint 14 kilométer mély lyukat fúrtak Szibéria földjébe, és odalentről emberi kiáltásokat hallottak. A Föld legmélyebbre lenyúló üregéből fájdalom és őrület hangjai csaptak fel, és a két geológus megrettent, hogy kísérletükkel szabadjára engedték a gonosz erőit.  Dr. Azzakov, a fúrás vezetője az Ammenusastia című finn lapnak kijelentette, hogy a tények, amelyekre rábukkant, olyannyira megdöbbentőek, hogy el sem meri képzelni, mi lehet odalent. „Kezdetben minden rendben volt a fúrással – mondta az orosz geológus–, majd 14,4 kilométeres mélységben a fúrószár erősen remegni kezdett, amire az az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy a fúró vége egy nagy kiterjedésű üregbe ért. Ebben a barlangban a hőmérséklet elképesztően magas lehetett, számításaik szerint elérte az 1000 fokot.” Ez az adat semmiképpen sem egyezett azzal, amit feltételeztek. Odalent szó szerint a pokol lángjainak kellett égniük. A geológusok ekkor abbahagyták a fúrást, és a norvég társkutató, geológus szakember javaslatára másfajta vizsgálatok kezdődtek. Ezek egyike az volt, hogy egy mikrofont engedtek le, amellyel azt akarták kideríteni, milyen földmozgások és lemezaktivitás figyelhető meg a mélyben. A mikrofonok azonban valami különlegeset is észleltek, amit nem lehetett másképpen leírni, mint ezernyi ember fájdalomüvöltését. ”Ez a legutolsó felfedezésünk annyira megrázó volt – folytatta az orosz tudós –, hogy azonnal felfüggesztettünk minden további kutatást. Amikor érzékeny mikrofonjainkkal talajmozgásokat akartunk felvenni, egy különös, magas frekvenciájú hangot észleltünk. Először azt hittük, hogy műszereink hibás működéséből ered, de később a hanganalízis kimutatta, hogy egyáltalán nem erről van szó. A letisztított és a különféle zajoktól megszűrt felvételen emberek fájdalmas kiáltásai és sikolyai hallatszottak. Nem mondok számokat, hogy hányan lehettek, de több ezer, ha nem millió emberi hang keveredett egymással.” Erről az eseményről egy norvég lap is beszámolt, itt dr. Barn Nummendahl közölte észrevételeit. Ő az Asker című lap munkatársának kijelentette, hogy őket – őt és orosz kollégáját – elhallgattatták. De ő még mindig retteg az életéért, mert megszegte a titoktartási parancsot. Nem is mer visszamenni Oroszországba, mert azonnal börtönbe vetnék. Szerinte a fúrást felső parancsra hagyták abba, és a külföldi szakembereket azonnal menesztették, két napon belül el kellett hagyniuk az ország területét. Meg is fenyegették őket, ha bárkinek elárulják a fúrás eredményét, végezni fognak velük. Habár Oroszország a Szovjetunió szétesése után drámai változásokon ment keresztül, sok területen még megmaradtak a múlt felfogásai. Bár a norvég vagy az orosz szakember a mai napig sem érti, miért tiltották meg nekik a felfedezés közzétételét. ”Másnap felkeresett bennünket egy tisztviselő a minisztériumból, és megváltoztatva a korábbi fenyegetést jelentős pénzösszeget ajánlott fel a hallgatás fejében. Amint hazaértem Norvégiába, a teljes összeget – a norvég geológus nem árulta el, mekkora volt, de nem cáfolta meg az újságírót sem, akinek a feltételezése szerint hatszámjegyű dollárösszeg volt – jótékonysági célokra adományoztam.” Dr. Nummendahl szerint az oroszokat igazából nem a föld mélyéből előtörő hangok izgatták, hanem valami ennél is sokkal rémisztőbb esemény, ami a következő éjszaka játszódott le. „A felfedezés éjszakáján, amikor mindannyian azt találgattuk, mit is fedeztünk fel, egy hatalmas, fényes gázfelhő tört elő a lyukból, és felvette egy ember arcát. Ebben a gázfelhőben felbukkant egy szárnyas, izzó alak is, és az égen kirajzolódva a következő szó volt olvasható: <Győztem!>” A táborban leírhatatlan lett a káosz. Egész hajnalban mentőautók szirénáztak, és az orvosok olyan nyugtatót adtak be a munkásoknak, amely állítólag törli a rövid távú emlékezetet, és a sokkos állapotú betegek kezelésére szokták használni. Más újságírók megkíséreltek utánajárni a finn és a norvég lapok híradásainak. Sikerült is kapcsolatba lépniük a norvég geológussal, aki meghatározta, hol történt a fúrás. Az újságírók helyszíni vizsgálatai azonban nem jártak sikerrel, mert az a terület Szibériában a külföldi kutatók számára tiltott zóna, annyit azonban mégis sikerült kideríteni, hogy a megjelölt területen létezik egy elzárt katonai objektum, amelyen csak egy építmény van, egy vastag betonból épített platform. Világvége Magazin, V.V.M. MAGAZIN, Hungary

 

Átokból az áldásba

2010 május 15. | Szerző: ildiko0610

 Lassan feláll az új kormány, az új országgyűlés, felállnak az új bizottságok. Az emberek lassan talán rádöbbennek, hogy a jólétük nem egy kormányváltástól függ, nem emberek fogják őket az áldásba bevezetni. Rádöbbennek? Nem tudom. De szeretném. A Bibliai azt mondja:

Istenre kell nézned. A szocializmusban az emberek megszokták: segélyeket kérünk, sírunk, kérvényeket írunk. Majd valahogy meg leszünk áldva, hogy valahogy tudjon az életünk folyni.

De mire tanít a Biblia, Isten írott Beszéde?

Az Atyádtól kérjed! Ne az állam atyádtól, hanem a Mennyei Atyádtól kérjed az áldásokat! Írjál neki kérvényt! Nyújtsd be a kérvényedet!

Azt mondja utána: „Áldást parancsol melléd az Úr.” Látod? Parancsol. Mikor? Mikor hallgatod az Igét. Amikor megcselekszed az Igét, akkor mit csinál? Parancsol az Úr. Áldást parancsol az Úr. Hozzád, melléd.
„A te csűreidbe”. A bankszámládra.
„Mindenben, amire ráteszed a kezedet arra áldást parancsol az Úr.” „Azon a földön, amelyet az Úr ad neked.”
Látod? Azt akarja, hogy elfoglald azt a földet.

Az Úr felkészít magának szent néppé. Ez is egy áldás. Ez is hozzátartozik Isten áldásaihoz.

Az, hogy te Isten népének a tagjává váljál. Látod? Nem tudsz elkülönülni, nem tudsz magányos harcosként, elkülönülten az Úrban hinni. Mindenképpen az Isten népe közé kell tartozzál.

Itt van benne az Igében.
Vagy felvállalod: akkor van áldás, vagy nem vállalod fel – rokonság előtt, munkatársak előtt, vagy mások előtt, – félsz és azt mondod: hát ezt nem tudom felvállalni, még hülyének néznek, kiutálnak, szektásnak néznek.
De akkor is.
Te döntsd el: mit akarsz? Áldást?
Azt mondja az Úr, hogy az áldáshoz tartozik, hogy felkészít magának téged szent néppé.
Ebben is óriási tanítások vannak, hogy vedd észre ember! Az Úr építi a bárkáját.
Ugyanolyan időszak jön, mint Noé idejében. Lót idejében.

A menekülő utat intézi az Úr. Építi a bárkát.
Csak most nem fizikai, fából készült építmény lesz a bárka, hanem az egyház, az igazi egyház amelyik újjá született, valóságosan újjá született, valóságosan HIT-re jutott emberek fogják alkotni ezt a bárkát.
Azok tudnak kimenekülni az egész aposztáziából, az egész apokalipszisből, ami rá fog szakadni erre a földre.
Erről szól a mai időszak.
És figyeljetek ide!
Ha csak a próféciákat nézzük például a Hóseás prófétánál leírtakat, aki azt mondja, hogy „két nap múlva, a harmadik napon fel fog támasztani az Úr.”

Azt mondja Péter apostol, hogy ezer esztendő olyan az Úrnál mint egy nap, egy nap pedig, mint ezer esztendő.

Vegyétek észre, hogy maga az egész föld, maga az egész társadalom,  ahogy zajlanak ezek a dolgok, ahogy zajlanak a társadalmi folyamatok, zajlanak a szociális folyamatok meg minden ami ebbe benne van, tehát az emberi élet különböző területei  – csak azt lehet látni, hogy romlik minden. Bármerre nézel, családodban, munkahelyeden, szűkebb közösségedben, országodban, a világban – mindenhol.

Ne abba gondolkodjál, hogy még több ezer évig ez fenn fog így állni, ahogy fenn áll így ez az egész. Kétezer évet mondott a próféta, a prófétai időszámítás kétezer évben van megállapítva.
Jézus amikor meghalt és feltámadott, – tehát ettől az eseménytől – ez körülbelül időszámításunk után 30-as években volt,-  akkor kettőt találhatsz, hogy még körülbelül még mennyi időt enged meg még Isten ennek a világnak.

Nem véletlen folyamatok zajlanak a világban. Nem véletlen folyamatok zajlódnak a társadalmakban. Nem véletlen az integráció, az euróhoz való integráció.

Vegyétek észre: minden folyamat bele folyik abba a célba, amit Isten már több ezer éve határozott meg.

A biblia beszél arról, hogy lesz egy egységes európai birodalom. Ez nem olyan nagy show. És pláne ilyen diktátumokkal. Ráadásul nem is demokratikus az Európai Unió. Nem tudom, hogy látjátok-e ezt? Nem demokratikus az Európai Unió, ami mögötte van.

Azt tőled senki nem kérdezi meg, hogy ők mit csináljanak ott. Ott a nemzetekből, az emberek, akik oda bekerülnek nem a nemzetet képviselik, hanem az Európai Uniót képviselik a nemzettel szemben, a nemzetükben. Pedig te küldted oda, te szavaztad meg, hogy oda menjenek.
Ugye amikor meg akarták szavazni az alkotmányát, akkor nem szavazták meg, mert ugye ha egy állam nem szavazza meg, akkor az egész, aki ebben benne van akkor hiába szavazza meg. Kitalálták azt, hogy lehet szavazás nélkül alkotmányt – egy paktummal, vagy valamilyen szerződéssel – lehet megalkotni, hogy törvényszerűen tudjon ez menni. Amikor meg fogják határozni, hogy ki legyen az Európai Unió vezetője, azt nem tőled fogják megkérdezni, azt ők meg fogják szavazni.

Feláll ugyanaz a rendszer.
Vegyétek észre!

Az egész egy kétezer éves időszak. Egy szünet jött be Jézus feltámadása után és mennybe való elragadtatása után, ami alatt hagyta Isten, hogy menjen a maga útján az egész világ, de a történelem végén, ugyanazok, ugyanazok a szereplők fel fognak állni, hogy ez a szünet befejeződjön.
Jézus, amikor feltámadott volt Izrael  és amikor visszajön akkor megint van Izrael. Kétezer évig nem volt. És most megint 1949 óta van, létezik Izrael.

Akkor volt Római Birodalom. Most van Római Birodalom? Hát azt látjuk, hogy épül.

Ha összeveted az ókori Római Birodalmat a mai Európai Unióval, akkor láthatod: Épül. Megmaradt a római jog, megmaradt a római vallás, van cirkusz  (csak most televíziónak hívják, és show-műsoroknak) nem kell elmenni valahová egy stadionba, elég otthon bekapcsolnod és már résztvevője vagy a cirkusznak. Minden ugyanúgy áll fel.
Miért? Mert jön Jézus Krisztus.

Mert lassan Isten ránéz az órájára és azt fogja mondani Jézusnak, hogy „indulhatsz Fiam! Fejezd be azt amit elkezdtél! Elég időt hagytam nekik. Elég idejük volt, hogy átgondolják az életüket.”

És akkor utána már nem az lesz az üzenet, hogy Isten szeret téged. Most még van ez az üzenet.

Jézus is, amikor kinyitotta Ézsaiás próféta könyvtekercsét – a Lukács evangéliumában le van írva – akkor elkezdte felolvasni: „Az Úrnak a Szelleme van énrajtam, felkent engem az Úr, azért, hogy – mit csináljak? – evangéliumot hirdessek, jó hírt, örömhírt hirdessek. Szegényeknek, a foglyoknak szabadulást, a vakok szemeit megnyissam – és meggyógyítson embereket az Úr, foglyokat hozzon ki, megtört szívűeket gyógyítson meg.”

És azt mondja: „azért, hogy hirdessem az Úrnak a kedves esztendejét.” Utána fogta Jézus és betekerte a tekercset.

De az folytatódik tovább! Hogyha megnézed az Ézsaiásnál azt a részt, amit felolvasott Jézus – még abban a mondatban, csak a fél mondatot mondta el Jézus mikor azt mondta, hogy hirdessem az Úr jókedvének az esztendejét, – de az azzal folytatódik, hogy az Úr bosszúállásának a napját.

És ott Ő ezt már nem mondta. Ő azt mondta, hogy most még az Isten jókedvének az esztendeje van. Ez van felajánlva Neked. Most van lehetőséged Isten jókedvével találkozni, Isten örömével találkozni.

De ne felejtsd el a teljes képhez az is hozzátartozik azt mondja a Rómaiakhoz írt levélben Pál apostol hogy az emberek az Isten keménységével is találkoznak.

Mert Isten nem egy ilyen cukormázas, szeretetbe öntött valaki. Ő csak Jézus Krisztus miatt, most azt mondta, hogy a haragomat lefojtom magamba. A dühömet lefojtom magamba és adok az embereknek időt, hogy térjenek meg, hazugságaikból, lopásaikból, paráznaságaikból, mindenféle bűneikből, káromlásaikból, mert most van erre idő. De eljön az a pont, amikor Isten azt mondja: ezek nem akarnak semmit sem tanulni.

És nézzétek meg, hogy egyre jobban széjjel választódik a világ. Egyre jobban beszűkül a döntési képesség, és a döntési lehetőség. És egyre jobban szippantja be magába.

A bűn az nem csak önmagában egy cselekedet, hanem a bűn az ideológiát képvisel.

Vegyétek észre. A marxizmus ideológiája gyártja a lázadó embereket.

Hogy gyártja? Nagyon egyszerűen.

Csak ideológiailag tanítsák meg az embereknek, hogy Isten nincs és utána már automatikusan az Isten szavát nem fogják hallgatni, nem fogják megcselekedni. És azt az embert, aki nem hallgatja az Isten szavát és nem cselekszi, azt egy szóval le lehet írni, hogy kicsoda. Lázadó.

Értitek?

A bűn nem egyből cselekedetekben jelentkezik, hanem ideológiai szinten jelentkezik a társadalomban.

Ő nem azt mondja, hogy én vagyok a bűn. Hanem olyan ideológiát, olyan filozófiát, magaslatot épít fel az emberekben, olyan oktatást ad az emberekbe, hogy ennek a következménye az emberi életben a lázadás és Isten tagadása. És ezek az emberek pedig Isten ítéletével és átkával találkoznak. Sajnos ezt kell mondanom nektek. Az átok ott kezdődik.

Az átokról eszembe jut Daróczi Dávid. Annyi mindent írtak róla. Én is írtam itt (ennek kapcsán tettem fel egy megtörtént esetet egy lányról, akit démonok haraptak meg.) Démonok igen is vannak. Azt mondja Isten Igéje, hogy azokat akik nem hallgatnak az Ő szavára, Beszédére azokat átadja a sötétség fejedelmének. A sátánnak ott vannak a szolgái, akik a démonok. Akik azon igyekeznek, hogy leuralják az embereket. Sokan azt mondják: A kereszténység a gyengéké. No az ilyen emberek abszolút nincsenek tisztában a szellemi valóságokkal. Azzal, hogy egy kereszténynek, ha fejlődni, növekedni akar az Úrban, Isten áldásaiban akkor minden nap meg kell harcolnia, szellemi lényekkel, hatalmasságokkal és nem csak harcolnia kell, győztesnek is kell lennie Jézus Krisztusban. Isten szabadságot adott nekünk. Azt mondja a Biblia, hogy ahol Isten Szelleme ott a szabadság. A sátán az, aki leural, aki uralkodni akar rajtad. Isten Igéje azt mondja: Mindent szabad nekem – de nem minden használ. Marlyn Hickey mondott egyszer egy történetet ezzel kapcsolatban. A repülőgépen amikor az útitársával beszélgetett az, mikor megtudta, hogy egy pásztor az útitársa azt mondta neki, hogy hú maga soha nem ihat, soha nem cigizhet stb. Ő viszont azt mondta: Téved, szabadságom van. Ihatok, cigizhetek – de mivel szabad vagyok, dönthetek úgy hogy nem teszem, mert szabad akaratom van. Gondolj bele. Az aki naponta elszív 1-2 doboz cigarettát, vagy berúgik, elkölti a pénzét, mindenét alkoholra az szabad? Dönthet szabad akaratából? Dönthet, csak sajnos az esetek többségében előbb-utóbb visszaesik és még súlyosabb lesz az állapota. Szép lassan megszűnik a kontrollja, az önuralma.. A szenvedélyek leuralják. Ilyen a kábítószer is. Először lehet hogy jó, hogy felszabadít.. De aztán kő keményen megkötöz. És ha az emberek tudomást vesznek róla, ha nem akkor is ezeket a függőségeket a sátán szolgái a démonok okozzák. Szabadulni – véglegesen – csak Jézus Krisztusban lehet. “Jézus az aki megszabadít”. “ahol Isten Szelleme ott a szabadság.”

Sajnálom Stohl Andrást. Sokan gyalázzák őt mostanában. Pedig szegény, szerencsétlen, démonizált ember, olyan mint nagyon sokan még ebben az országban.
Jézus azt mondta, hogy EZÉRT jött. Hogy a betegeket, a megkötözötteket meggyógyítsa. Addig, amíg az emberek azonban önmagukban, a pénzükben, a pozíciójukban, a tehetségükben, a hatalmukban bíznak nem tudnak közel kerülni Istenhez. Isten Igéje azt mondja: Mindenben – még a tehetségedben is – meg kell lásd Őt. Tőle van minden. Még a következő lélegzetvételed is.
Remélem – bízom benne – hogy most Isten el tudja őt érni. Akkor amikor az emberek szíve megtört, mikor alázatos akkor tudják megtalálni Őt.
Erről eszembe jut egy történet. A gyülekezet karitatív szervezetével tavaly előtt Erdélyben voltunk. Ott Székelykeresztúron elmentünk a helyi gyülekezet istentiszteletére. A végén a pásztor szólt az emberekhez, kérdezte, hogy van-e olyan, aki még nem ismeri Jézust, aki be szeretné fogadni a szívébe. Ketten-vagy hárman jöttek előre. Miután vége lett az alkalomnak odamentem hozzájuk és elmondtam saját bizonyságomat. Hogy azt, amit én majd negyven év alatt összekutyultam az életemben azt Isten két év alatt rendbe tette. Biztattam őket, hogy maradjanak meg a keskeny úton amire aznap ráléptek. Ezek után hozzám lépett egy jóképű fiatal srác. Azt mondta mélységesen egyetért velem, engedjem meg, hogy elmondja a saját történetét.
Már nem emlékszem a nevére, csak a történetre.
Tehát a fiú egy Romániai viszonylatban is gazdag család egyetlen gyereke. Mindent mindig megkapott a szüleitől. Habár már befejezte az iskolát élte a maga léha, magabiztos, elkényeztetett életét. Törvényen kívülinek képzelve magát, olyannak, akinek minden mindig sikerül, tudva, hogy ebben az eltorzult világban szinte minden megkapható pénzen.
Aztán a haverjai elhatározták, hogy átjönnek Magyarországra. Hívták, hogy jöjjön velük. Jó bulinak tűnt. Nem tudott semmiről. Arról se, hogy a haverok kábítószer csempészek. Akiket természetesen elkaptak vele együtt a határon. Nem vette komolyan – se ő se a szülei, hisz tudták hogy ártatlan az egészet – mire észbe kaptak és védelemről gondoskodtak számára, addigra már 8 év letöltendő börtönre ítélték.
És akkor – ott a börtönbe, mikor össze volt törve, mikor szembesült önnön kicsinységével, sérülékenységével – elérte Isten. Megtért. Aztán – isteni csodaként – pár hónap múlva kiszabadult. Ott akkor, Székelykeresztúron maga mesélte nekem: mikor börtönbe került, azt hitte hogy élete legrosszabb dolga történt vele. Ma már tudja: A legjobb ami történhetett vele. Isten máshogy nem érte volna el. És fontosabb Isten országába bejutni, minden földi sikernél és gazdagságnál.
Ezt kívánom mindenkinek.. Neked is, ha még nem ismered az Urat, és neked is, ha már ismered, de eltévedtél.. És természetesen Stohl Bucinak is…

Szeretnélek biztatni… Írj nekem! Mondd el a véleményedet!.. Akár komment-ben, akár priviben.. Addig is áldjon meg minden kedves olvasót az Úr!

A megtérés fontosságáról

2009 július 17. | Szerző: ildiko0610

Jó régen nem írtam ide. Most megpróbálom az épp aktuális gondolataimat megosztani. Isten a válságokat használja arra, hogy átrendezze a világot, hogy az embereknek kijelenthesse magát általa. Emberek, ne magatokba, Istenbe bízzatok..Számomra is megdöbbentő volt annak az ismerősömnek a segélykérése, aki még februárban is pont a fentieket mondta.. Akinek a férje Afrikába járt vadászni, háromszoros magyar bajnok volt  autó rallizásban , még tavaly is egy hónapos amerikai útra ment. Olyan “vadászházuk” van, hogy sokan elfogadnák: medencével, jakuzzival, szaunával, kis patakkal  rajta egy japán híddal egy természetvédelmi terület legszebb részén. Februárban egy hajnali órában eszembe jutott ez a kedves ismerősöm. Ahogy imádkozni kezdtem nyugtalanság fogott el. Ismerve a szokását, hogy a telefont nem viszi be a hálószobába írtam neki egy sms-t hogy mi van vele, aggódom érte.. Pár perc múlva hívott: Kórházban van, életmentő műtétet hajtottak végre rajta akkor éjszaka.. Reggel berohantam, még mindig könnyes szemmel mondta: halál félelme volt, érezte a halál szelét.. Elmondtam neki, hogy ugye tudja, hogy kapott még egy esélyt arra, hogy megtérjen Istenhez. A katolikus hit nem üdvözít önmagában, a bálványimádás, a liturgia nem tart meg senkit, ezért is érezhette a halál félelmét, mert a lelke tudta: nincs üdvössége még.. Meghallgatott.. Aztán pár nap múlva az otthonában azt mondta: Mióta 8 éve ismerlek megváltoztál.. Rossz irányban?-kérdeztem. Nem, nem mondhatom még ha rosszat akarnék mondani sem, de teljesen más vagy. Isten változtatott meg, úgy ahogy megígérte, hogy átformál, mennyei emberré mert csak az ilyeneké az Ő országa. Ha egyedül lennék, nem lenne családom követnélek. De így, hogy a férjem és a fiam is hitetlen nem tehetem.. Nem maradhatnék, nem engedem hogy más üljön bele abba amiért én dolgoztam meg..

Szavai még ma is bennem visszhangoznak.. És az is, hogy mikor mondtam neki: Isten kegyelme az amit elértetek- ő telve a saját elbizakodottságával azt mondta: Nem – én dolgoztam meg érte, mindent magamnak, magunknak köszönhetünk nem Istennek..

Mondtam: más is dolgozik sokat, még se lesz milliomos, de ő hajthatatlan volt. Akkor átfutott a fejemen: Nem szabadna ezt éreznie, kimondania, ez istenkáromlás..

Még fél év sem telt el és tessék.. Kétségbeesett hívás: csődbe mennek, ha nem szereznek 5 millió forintot mindenük elveszik..

Mégsem ez a legnagyobb tragédia.. Vannak emberek akik már most gyerekekkel az utcára kerülnek.. Az, hogy megnőtt az öngyilkos gyerekek száma, akik kihallgatják a szülők kétségbeesett beszélgetéseit: Ha a gyerekek nem lennének, nem élnék.. Már tudok, hallottam jópár esetről mikor a nagyobb testvér megpróbálta megmérgezni a kisebbet és önmagát, hogy “ne legyenek”..

És közben itt  van Michael Jackson.. Az emberek őrjöngve kérdezik: Miért?

A Michael Jackson-jelenség megértését mindazok fontos feladatnak tekintik, akik tudni szeretnék, milyen korban és kikkel élnek együtt éppen most a földön. A szomorú, tragikus sorsú szupersztár története többről szól egy poplegenda sikerektől, botrányoktól hangos végzeténél. A halott celeb glorifikálódása látványosan fedi fel a modern popkultúra fő alkotóelemét, tömegeket mozgósító erejét: a bálványimádást.

   Michael Jackson sorsának egyes elemzői leginkább apja és környezete áldozatának igyekeznek feltüntetni a sztárt. Az „áldozati szerep” persze fontos eleme mindenféle kultusznak. Így, sajnálat és együttérzés széles körű kiépítésével lehet még nagyobb tömegeket bevonni a jelenség emocionális terébe. Jacko azonban elsősorban önmaga áldozata lett. Saját maga idézte elő a végzetét. Számos körülmény igazolja, hogy bálvány akart lenni és maradni a tömegek számára. Még akkor is, ha ezt a szerepet igazából soha nem tudta feldolgozni. Sőt volt idő, amikor őszintén kereste, hogyan tudja hátrányos helyzetű gyermekek segítésére felhasználni sikerét, hírnevét. A súlyos lelki, ideg- és fantombetegségben szenvedő sztárt halála előtt néhány évvel egyik lelki tanácsadója, Schmuley Boteach rabbi szerette volna visszavezetni „a bálvány és a rajongók viszonyból” a normális értékeken alapuló emberi kapcsolatokba, a hírnév hajszolásából a szereteten alapuló cselekedetekhez. De a szupersztár ezt azzal utasította vissza, hogy a rabbi őt ne demisztifikálja.

  A bálványok lázadnak mindazon törvényszerűségek ellen, melyek alapján és melyek keretei között az ember képes boldogulni és fenntartani létezését a földön. Úgy tűnik, a legújabb kori popkultúra az egyetemes morális elvekkel szemben új utat, alternatívát kínál követőinek, amelyben a „bálványcsinálás” központi helyet foglal el. Egyáltalán nem meglepő, hogy Michael Jackson bukottan és súlyos idegi, lelki krízisében is ragaszkodott ahhoz az irrealitáshoz, melyet felépített önmagának és rajongóinak, ami mögé elrejtette valóságos személyiségét, amibe belemenekült a fájdalmas valóság, a tényleges konfliktusokkal való szembenézés elől.