Jézus Krisztus a Máté evangéliumában azt mondta a tanítványoknak: “Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Engedelmeskedve tehát Jézus parancsának hetente egy evangelizációs csoporttal járjuk Budapest tereit, utcáit és hirdetjük az embereknek az örömhírt. Megtapasztaltam, hogy ahogy az Ige is mondja, Isten ismeri az övéit, készíti azok szívét akiket elhív, így nem kell erőszakosan odamenni az emberekhez, mint a Jehováknak, Isten az Ő Szelleme által megmutatja, hogy hova “vessük ki a hálónkat.” Két testvérnővel – jómagam harmadikként – egy negyvennapos böjtbe kezdtünk kedden, amit naponkénti váltásban egymás családjáért, egymás életéért az Úrnak ajánlottunk. Kedden Zsuzsa az egyik böjttársam azt mondta, hogy kezdjük a böjtölést egy közös imával, menjek el hozzá. Mondtam, hogy eligérkeztem az evangélizációra és kértem, jöjjön ő is oda. Azt mondta fáradt, így nagyon megörültem amikor megláttam a megbeszélt helyszínen. Éppen hogy üdvözöltük egymást, mikor az Úr Szelleme egy házaspárra hívta fel a figyelmemet. Odamentünk de a “szószóló” a hölgy azt mondta, köszöni szépen, ő római katolikus, rengeteg Jehova tanúja baráttal, Ő a Vidám Vasárnapon csak nevetni szokott, nem érdekli a dolog.El is mentek, de – mit ad a véletlen? – rossz felé indultak, így mikor a tévedésre rájöttek ismét ott voltak előttünk. Mondtam Zsuzsának, hogy jöjjön és ismét odaléptem eléjük azzal az egyszerű mondattal, ami Istennek hála : betalált. Tudták, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz? Hogy ma is gyógyít és szabadít minden betegségből és problémából? – azzal elkezdtem mondani, hogy az én édesanyámnak hét agyműtétje volt, Zsuzsa édesanyjának viszont hét agyvérzése és mindkettőjük életét az Úr mentette meg. Először úgy tűnt semmi nem történik, mindketten ellenkező irányba néztek el a fejünk felett, aztán Isten Szelleme egyszerre megérintette őket és elkezdtek zokogni. Beszélgetni kezdtünk arról, hogy a Biblia mit mond a megtérésről, hogy Jézus azt mondta, hogy szükséges mindenkinek megvallani a hitét Istenben, és utána szükséges újjá születnie víztől és Szellemtől. Hamarosan mindketten könnyes szemmel mondták el a megtérők imáját – dicsőség Istennek. Isten szíven találta őket. Később a személyes beszélgetéskor kiderült, hogy a férfinak Mihálynak agyi strock-ja volt, és nem gyógyult fel még minden tünetéből. Elmondtuk nekik, hogy szombaton vízkeresztség lesz, megmutattuk a Bibliából, hogy Jézus azt mondta, hogy szükséges nektek víztől és Szellemtől is újjászületnetek, majd kölcsönösen telefonszámot cseréltünk, hogy majd hívjuk egymást, meglátják még hogy eljönnek-e. Pénteken délelőtt felhívtam őket, Hajnalka azzal kezdte, hogy éppen mennek le a vidéki rokonokhoz. Mondtam, hogy gondolom akkor a vízkeresztség tárgytalan, de akkor is érdekelne, hogy hogy vannak, hogy telt az elmúlt két napjuk. Éreztem a hangjukban a feszélyezettséget, ezért azt mondtam, hogy ha megengedik akkor is felhívnám őket néha, mert igaz, hogy Jézus Krisztus megszerzett minden javat itt a földön is számukra, de ha nem ismerik a jogaikat, az ördög megakadályozza hogy átvegyék Istentől, ők is járhatnak úgy mint az az angol szobalány, akinek a története itt a neten is kering. A nevezett szobalány ötven évig szolgálta a grófnőt, annak haláláig. Halála előtt adott neki egy levelet köszönetnyilvánítás közepette a grófnő, amit – mivel nem tudott elolvasni, de roppant becses ajándéknak tartotta bekereteztetett és a falra kifüggesztett. Élt tovább szolid körülmények között, míg egy forgatócsoport nem érkezett az otthonában, akik a grófnőről forgattak. A riporternő látta meg a bekeretezett írást a falon, amit elkért a szobalánytól, majd pár nap múlva ügyvédekkel tért vissza: az írás a grófnő végrendelete volt és tartalmazta, hogy egy jelentős életjáradékot hagyományozott a hűséges szobalányára. Az övé volt előtte is, de mivel nem tudott olvasni, így nem tudta a jogait, nem tudta örökbe venni. Elmondtam Hajnalkának, hogy ha megengedi, addig amíg a biblia olvasás és Isten Igéjének a hallgatása által meg nem erősödik a hite, szeretnék segíteni abban, hogy az Istentől kapott jogait birtokba tudja venni, segíteni szeretném a tanítvánnyá válásban őket. Megköszönte, elköszöntünk. Kora délután csörgött a telefon: Hajnalka volt. Azt mondta, hogy amikor utoljára beszéltünk ki volt hangosítva, ott volt egy “illető” aki sok dolgot mondott neki a Hit Gyülekezetéről. Félbeszakítottam, megkérdeztem, hogy visszahívhatom-e, hogy ne az ő telefonszámlájára meséljek neki a saját bizonyságaimról. Igent mondott, majd mikor visszahívtam belevágtam a “lecsóba”. Elmondtam, hogy jómagam is már több mint 14 éve tanítvány lehetnék, akkor hívtak először a gyülekezetbe, de én a “kéretlen jóakarókra” hallgattam, akik hozzám hasonlóan egyszer se voltak ott, de “jól informáltan” közölték, hogy az egy szekta, hogy ott elveszik az emberek pénzét stb.
Nem vizsgáltam meg, nem mentem utána: elfogadtam, ítélkeztem az ő elmondásuk alapján. Aztán eltelt tíz év, dicsőség Istennek, hogy ismét küldött valakit a gyülekezetből, akkor már formálódtam annyit, hogy azt mondjam: elmegyek megnézem, nagy szám van, mi bajom lehet, legfeljebb eljövök és kész. Azóta már tudom, hogy azok a frusztrált emberek, akik saját életüket nem képesek irányítani, önkéntesen akadályoznak meg másokat, hogy Isten segítsen nekik. Isten Igéje is azt mondja: nézd meg a gyümölcsöket, és tudhatod, hogy jó úton vannak-e a tanácsadóid vagy nem. Azok, akik boldogtalan házasságban élnek, esetleg elváltak, akik valamilyen szenvedélynek a rabjai, vagy egyszerűen csak szeretet nélkül valók, magányosok, hogy is próbálhatják meg hogy másoknak a boldogságról tanítsanak bármit is? A vak vezet világtalan tipikus esete lenne. Tehát elmondtam Hajnalkának, hogy én is hallottam hogy elveszik a pénzt, hogy szekta stb de én elmentem és ez volt életem legjobb döntése. Ezután elmeséltem Isten pár csodatételét az életemben. Ezután még rákérdezett, hogy biztos nem fognak utólag se tagdíjat szedni stb mikor elmondtam, hogy én egy évig nem fizettem tizedet, néha adtam adományt, néha nem, és soha senki nem kérdezte meg, nem kérte számon rajtam mint ahogy máson sem. Senki nem tartozik számadással egyedül Istennek. Isten látja a szívünket, látja a pénztárcánkat, Isten előtt nincs titok. Elmondtam, hogy mikor életembe először szíven ütött Isten Igéje arról, hogy mindenünk Istené, hogy mindent tőle kaptunk akkor többszöri nekifutásra kipakoltam az összes pénzt ami a pénztárcámban volt – lesz ami lesz alapon – és másnap isten egy olyan hatalmas áldásban részesített, amilyet előtte el se tudtam képzelni. Isten egyedül arra kiváncsi, hogy megbízunk-e benne, abban, hogy Ő képes bennünket eltartani, jól tartani, hogy rá merjük-e bízni magunkat az Ő gondviselésére. Elmondtam, hogy Ádámnak és Évának is az volt a legnagyobb bűne, hogy nem bíztak Istenben, hogy akarták a tőle való független tudás gyümölcsét. A negatív hit, a bizalom hiánya volt a bűnbeesés valódi oka és ezt kell megtanulnunk újra. A beszélgetés végén Hajnalka megígérte, hogy eljönnek. Szombat reggel aztán a megbeszélt helyre értük mentem és elmentünk a gyülibe. A vízkeresztség előtt énekeltünk, dicsértük az Urat, ekkor az Úr ismét megérintette őket, sírtak, nevettek felváltva. Az igehirdetés után odavittem őket Pajor Tomihoz, hogy áldja meg mindkettőjüket. Megkérdezte a nevüket, majd felszólította őket, hogy mondják ki hangosan, hogy megbocsátanak mindent a másiknak. Elmondták, majd Pajor Tamás azt mondta: Uram, Te hallottad az ő megbocsátásukat egymás iránt, Te azt mondtad, hogy bocsássunk meg egymásnak és Te is megbocsátasz akkor nekünk. Köszönöm Neked és kérlek áldd meg őket, áld meg az Ő házasságukat, újítsd meg, szenteld meg. Mire a végére ért, addigra mindkettőjükből felszakadt a zokogás – Isten megérintette ismét őket. Nem ragozom. A vízkeresztség után abban maradtunk, hogy jönnek máskor is, hogy nézik a Vidám Vasárnapot és meghívtak az otthonunkba is egy jó kis beszélgetésre. 🙂 Dicsőség Istennek!
Elmenvén széles e világra..
2010 március 14. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
Jézus Krisztus a Máté evangéliumában azt mondta a tanítványoknak: “Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Engedelmeskedve tehát Jézus parancsának hetente egy evangelizációs csoporttal járjuk Budapest tereit, utcáit és hirdetjük az embereknek az örömhírt. Megtapasztaltam, hogy ahogy az Ige is mondja, Isten ismeri az övéit, készíti azok szívét akiket elhív, így nem kell erőszakosan odamenni az emberekhez, mint a Jehováknak, Isten az Ő Szelleme által megmutatja, hogy hova “vessük ki a hálónkat.” Két testvérnővel – jómagam harmadikként – egy negyvennapos böjtbe kezdtünk kedden, amit naponkénti váltásban egymás családjáért, egymás életéért az Úrnak ajánlottunk. Kedden Zsuzsa az egyik böjttársam azt mondta, hogy kezdjük a böjtölést egy közös imával, menjek el hozzá. Mondtam, hogy eligérkeztem az evangélizációra és kértem, jöjjön ő is oda. Azt mondta fáradt, így nagyon megörültem amikor megláttam a megbeszélt helyszínen. Éppen hogy üdvözöltük egymást, mikor az Úr Szelleme egy házaspárra hívta fel a figyelmemet. Odamentünk de a “szószóló” a hölgy azt mondta, köszöni szépen, ő római katolikus, rengeteg Jehova tanúja baráttal, Ő a Vidám Vasárnapon csak nevetni szokott, nem érdekli a dolog.El is mentek, de – mit ad a véletlen? – rossz felé indultak, így mikor a tévedésre rájöttek ismét ott voltak előttünk. Mondtam Zsuzsának, hogy jöjjön és ismét odaléptem eléjük azzal az egyszerű mondattal, ami Istennek hála : betalált. Tudták, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz? Hogy ma is gyógyít és szabadít minden betegségből és problémából? – azzal elkezdtem mondani, hogy az én édesanyámnak hét agyműtétje volt, Zsuzsa édesanyjának viszont hét agyvérzése és mindkettőjük életét az Úr mentette meg. Először úgy tűnt semmi nem történik, mindketten ellenkező irányba néztek el a fejünk felett, aztán Isten Szelleme egyszerre megérintette őket és elkezdtek zokogni. Beszélgetni kezdtünk arról, hogy a Biblia mit mond a megtérésről, hogy Jézus azt mondta, hogy szükséges mindenkinek megvallani a hitét Istenben, és utána szükséges újjá születnie víztől és Szellemtől. Hamarosan mindketten könnyes szemmel mondták el a megtérők imáját – dicsőség Istennek. Isten szíven találta őket. Később a személyes beszélgetéskor kiderült, hogy a férfinak Mihálynak agyi strock-ja volt, és nem gyógyult fel még minden tünetéből. Elmondtuk nekik, hogy szombaton vízkeresztség lesz, megmutattuk a Bibliából, hogy Jézus azt mondta, hogy szükséges nektek víztől és Szellemtől is újjászületnetek, majd kölcsönösen telefonszámot cseréltünk, hogy majd hívjuk egymást, meglátják még hogy eljönnek-e. Pénteken délelőtt felhívtam őket, Hajnalka azzal kezdte, hogy éppen mennek le a vidéki rokonokhoz. Mondtam, hogy gondolom akkor a vízkeresztség tárgytalan, de akkor is érdekelne, hogy hogy vannak, hogy telt az elmúlt két napjuk. Éreztem a hangjukban a feszélyezettséget, ezért azt mondtam, hogy ha megengedik akkor is felhívnám őket néha, mert igaz, hogy Jézus Krisztus megszerzett minden javat itt a földön is számukra, de ha nem ismerik a jogaikat, az ördög megakadályozza hogy átvegyék Istentől, ők is járhatnak úgy mint az az angol szobalány, akinek a története itt a neten is kering. A nevezett szobalány ötven évig szolgálta a grófnőt, annak haláláig. Halála előtt adott neki egy levelet köszönetnyilvánítás közepette a grófnő, amit – mivel nem tudott elolvasni, de roppant becses ajándéknak tartotta bekereteztetett és a falra kifüggesztett. Élt tovább szolid körülmények között, míg egy forgatócsoport nem érkezett az otthonában, akik a grófnőről forgattak. A riporternő látta meg a bekeretezett írást a falon, amit elkért a szobalánytól, majd pár nap múlva ügyvédekkel tért vissza: az írás a grófnő végrendelete volt és tartalmazta, hogy egy jelentős életjáradékot hagyományozott a hűséges szobalányára. Az övé volt előtte is, de mivel nem tudott olvasni, így nem tudta a jogait, nem tudta örökbe venni. Elmondtam Hajnalkának, hogy ha megengedi, addig amíg a biblia olvasás és Isten Igéjének a hallgatása által meg nem erősödik a hite, szeretnék segíteni abban, hogy az Istentől kapott jogait birtokba tudja venni, segíteni szeretném a tanítvánnyá válásban őket. Megköszönte, elköszöntünk. Kora délután csörgött a telefon: Hajnalka volt. Azt mondta, hogy amikor utoljára beszéltünk ki volt hangosítva, ott volt egy “illető” aki sok dolgot mondott neki a Hit Gyülekezetéről. Félbeszakítottam, megkérdeztem, hogy visszahívhatom-e, hogy ne az ő telefonszámlájára meséljek neki a saját bizonyságaimról. Igent mondott, majd mikor visszahívtam belevágtam a “lecsóba”. Elmondtam, hogy jómagam is már több mint 14 éve tanítvány lehetnék, akkor hívtak először a gyülekezetbe, de én a “kéretlen jóakarókra” hallgattam, akik hozzám hasonlóan egyszer se voltak ott, de “jól informáltan” közölték, hogy az egy szekta, hogy ott elveszik az emberek pénzét stb.
Nem vizsgáltam meg, nem mentem utána: elfogadtam, ítélkeztem az ő elmondásuk alapján. Aztán eltelt tíz év, dicsőség Istennek, hogy ismét küldött valakit a gyülekezetből, akkor már formálódtam annyit, hogy azt mondjam: elmegyek megnézem, nagy szám van, mi bajom lehet, legfeljebb eljövök és kész. Azóta már tudom, hogy azok a frusztrált emberek, akik saját életüket nem képesek irányítani, önkéntesen akadályoznak meg másokat, hogy Isten segítsen nekik. Isten Igéje is azt mondja: nézd meg a gyümölcsöket, és tudhatod, hogy jó úton vannak-e a tanácsadóid vagy nem. Azok, akik boldogtalan házasságban élnek, esetleg elváltak, akik valamilyen szenvedélynek a rabjai, vagy egyszerűen csak szeretet nélkül valók, magányosok, hogy is próbálhatják meg hogy másoknak a boldogságról tanítsanak bármit is? A vak vezet világtalan tipikus esete lenne. Tehát elmondtam Hajnalkának, hogy én is hallottam hogy elveszik a pénzt, hogy szekta stb de én elmentem és ez volt életem legjobb döntése. Ezután elmeséltem Isten pár csodatételét az életemben. Ezután még rákérdezett, hogy biztos nem fognak utólag se tagdíjat szedni stb mikor elmondtam, hogy én egy évig nem fizettem tizedet, néha adtam adományt, néha nem, és soha senki nem kérdezte meg, nem kérte számon rajtam mint ahogy máson sem. Senki nem tartozik számadással egyedül Istennek. Isten látja a szívünket, látja a pénztárcánkat, Isten előtt nincs titok. Elmondtam, hogy mikor életembe először szíven ütött Isten Igéje arról, hogy mindenünk Istené, hogy mindent tőle kaptunk akkor többszöri nekifutásra kipakoltam az összes pénzt ami a pénztárcámban volt – lesz ami lesz alapon – és másnap isten egy olyan hatalmas áldásban részesített, amilyet előtte el se tudtam képzelni. Isten egyedül arra kiváncsi, hogy megbízunk-e benne, abban, hogy Ő képes bennünket eltartani, jól tartani, hogy rá merjük-e bízni magunkat az Ő gondviselésére. Elmondtam, hogy Ádámnak és Évának is az volt a legnagyobb bűne, hogy nem bíztak Istenben, hogy akarták a tőle való független tudás gyümölcsét. A negatív hit, a bizalom hiánya volt a bűnbeesés valódi oka és ezt kell megtanulnunk újra. A beszélgetés végén Hajnalka megígérte, hogy eljönnek. Szombat reggel aztán a megbeszélt helyre értük mentem és elmentünk a gyülibe. A vízkeresztség előtt énekeltünk, dicsértük az Urat, ekkor az Úr ismét megérintette őket, sírtak, nevettek felváltva. Az igehirdetés után odavittem őket Pajor Tomihoz, hogy áldja meg mindkettőjüket. Megkérdezte a nevüket, majd felszólította őket, hogy mondják ki hangosan, hogy megbocsátanak mindent a másiknak. Elmondták, majd Pajor Tamás azt mondta: Uram, Te hallottad az ő megbocsátásukat egymás iránt, Te azt mondtad, hogy bocsássunk meg egymásnak és Te is megbocsátasz akkor nekünk. Köszönöm Neked és kérlek áldd meg őket, áld meg az Ő házasságukat, újítsd meg, szenteld meg. Mire a végére ért, addigra mindkettőjükből felszakadt a zokogás – Isten megérintette ismét őket. Nem ragozom. A vízkeresztség után abban maradtunk, hogy jönnek máskor is, hogy nézik a Vidám Vasárnapot és meghívtak az otthonunkba is egy jó kis beszélgetésre. 🙂 Dicsőség Istennek!
Oldal ajánlása emailben
X