Olaj+Víz=avagy az utolsó idők
2009 augusztus 13. | Szerző: ildiko0610
Szervusztok!
Legnagyobb örömömre Cassy reagált a múltkori blogbejegyzésemre.. Örülök hogy jelentkeztél, és szeretnék veled megosztani egy történetet, amely a pár sorod olvasása közben jött fel bennem.
Olaj+víz = avagy az utolsó idők keresztény hívői
Teljesen őszinte leszek: ezt a szemléltető példát egy testvérem mondta el egyszer útban Budapest felé egy karitatív osztásról hazafelé jövet. Odafelé az autónknak egy kis műszaki problémája volt: olajat kellett a motorba önteni, mert a műszer jelezte annak hiányát. Ez volt az apropója Robi Szent Szellemtől ihletett szemléltető előadásának.
Robi később elmondta, hogy ezt sok-sok tanítás végighallgatása, azon való elmélkedés után hozta fel benne az Úr, ott és akkor mondta ezt el másnak. Szerencsésnek érzem magam, hogy akkor ott lehettem, hallhattam.
Tehát most leírom (bár korántsem biztos, hogy olyan tökéletesre sikerül majd papíron visszaadni)
A motorolajból egy pár cseppet egy ásványvízzel félig telt flakon tetejére öntött és elmondta:
Ez a víz a kereszténység, az olaj rajta a Szent Szellem kenete. Nézzétek. A különálló olajcseppecskék, ahogy közelednek egymáshoz, összeugranak, egymásba kapaszkodnak. Ez nagyszerű, Isten azt mutatta meg nekem, hogy ennek az utolsó időben nagyon nagy jelentősége lesz. Gondoljatok a Bibliára.
Jézus 40 napot böjtölt, majd utána Szent Szellemmel telve tudott csodákat tenni, gyógyítani, démonokat űzni, sőt járni a vízen. A kenet az olaj ezt tudjuk az írásokból fenntartotta a vízen. Jusson eszetekbe, ha olajtartályok vízbejutásáról hallotok a hírekben: az olajcseppek összekapaszkodnak, összeszednek, kihalásznak mindent, megakad rajtuk minden: állat, szennyeződés. Az olaj erősebb, mint a háló. Jézus azt mondta: az utolsó időben halászni fogtok. Ez csak úgy lehetséges, ha összeadódnak az olajcseppecskék.. A te keneted, az én kenetem, mindannyiunk kenete. Egységben leszünk erősek, ha összekapaszkodunk akkor tudunk nemcsak horgászni a világból, a gyengébbeket is így tudjuk fenntartani. Fontos az egység, az összekapaszkodás.
Emlékeztek a szakadásra? Isten ezt is megmutatta nekem.. Ha az olaj összekapaszkodik, összeáll a víz tetején, akkor igen erős. Így van ez Isten népével is: a Szent Szellem kenete tesz bennünket, az egyházat erőssé. Ha viszont egy pici mosószert öntünk belé, akkor a mosószer szétzavarja az összekapaszkodott olajcseppeket, egy kis zavart okoz köztük.. De ez időleges. Egy kis idő múlva a mosószer, mint a salak leül a víz aljára, mint a szemét, mintha ott se lett volna, az olajcseppek újra elkezdenek egymásba kapaszkodni. Kedves Cassy… Nagyon sajnálom, ha részese, szenvedője voltál a szakadásnak. Tudod, tudnod kell, hogy ez nem Istentől volt.. Tapasztalhatod, tapasztalhattad a mindennapjaidban, hogy a szakadás következtében olyan régi keresztények is kiestek a kegyelemből, akik már régóta az Úrban voltak, az emberi érzések, sértődések, ítélkezések eltávolították először az egyháztól, később szép lassan Isten Igéjétől őket.. A házunkban is van egy lány.. Kiszakadt.. Először még azt mondta: szereti Istent, egyedül is meg tud állni, nincs szüksége ehhez egyházra. Ma már szomorúan látom, hogy bűnös, parázna kapcsolatban él, saját ideológiát gyártott: Isten nem olyan, mint ahogy a gyüliben hirdetik, ő megbocsát, ő jóságos.. Hogy Isten jó ez igaz, de a bűnt nem szenvedheti. Mikor a világ bűne a fián volt, még a fiának se kegyelmezett, elfordult tőle, mint tudjuk ezért mondta Jézus: Atyám, miért hagytál el engem. A bűnnel Isten nem vállal közösséget. És sajnos, ahogy Robi a szemléltető példában elmondta: a salak, a mosószer leül “alulra” így Isten kenete már nem száll az ilyen “leült” hívőkre, enélkül pedig tudjuk: vallásosak lehetünk, de hívők nem. Nagyon fontos értsétek meg, hogy az olajcseppek kapaszkodjanak, illeszkedjenek egymáshoz. Hogy az utolsó időkben ne legyenek „mosószerek” széthúzó-szétromboló erők.. Isten hatalmas, a salakanyag az oda nem való dolgok a mélységben végzik, mint ahogy a szakadást okozók is azóta eltűntek a süllyesztőben, sehol sincsenek már. A kenetnek, az olajnak semmi sem állhat útjában. Fontos, hogy mivel az időknek nagyon a végén vagyunk összekapaszkodjunk, legyünk tele olajjal, hogy ne csak magunkat tudjuk megtartani, hanem a környezetünket is „behalásszuk” Isten országába.
Izrael igazsága
2010 június 9. | Szerző: ildiko0610
Az alábbi sorok előtt annyit: ez a rövid összefoglaló nem az én írásom, egy komment-ből vettem, de nagyon jól leírja az igazságot az arab-izraeli konfliktusról, valamint a mostanában olyan divatos gyűlölködésről és az emberek hozzáállásáról. Annak, hogy elővettem és ide is beszúrom az aktualitását a múlt heti gázai események adják. Sokan formálnak – sajnos – Magyarországon is véleményt, úgy, hogy halvány elképzelésük sincs a háttérben zajló eseményekről, vagy az elmúlt időszak történéseiről. A jobboldal hírhedt oldalán is itt a neten, csak “szegény” arabokat sajnálják, nem gondolva bele, hogy az arabok hogyan is kerültek oda a Gázai övezetbe. Tehát legyen itt VálságMenedzser kommentje változtatások nélkül:
Izraelt nagyon sok bírálat éri amiatt, hogy igyekszik megvédeni magát és a civil lakosság számára élhető életet biztosítani. Az arab világ többször is megpróbálta Izraelt letörölni a térképről, de egyszer sem jártak sikerrel. Amikor falat építettek a palesztin menekült táborok és az izraeliek által lakott rész közé, hogy az öngyilkos merénylők útját elzárják, a nemzetközi közvélemény elítélte ezt a lépést. Vajon van ismeretük arról, hogy hogyan kerültek azok a palesztin civilek a menekült táborokba?
Érdekes felfedezést tehet az, aki ebben a témában elkezd háttérinfót gyűjteni. (de előtte mindenképp javallt levenni az előítélet és a gyilkos képmutatás szemüvegét és csak a puszta tényeket vizsgálni)
1973-ban, a Yom Kippuri háború idején Szíria, Libanon, Jordánia és Egyiptom közös összefogással megtámadta az akkor alig 25 éves Izrael államot. De nemcsak a katonáikat mozgósították, hanem a civil lakosságot is. Odarendelték a őket Izrael határaihoz. Úgy számítottak, hogy a túlerő minden tekintetben biztosítja számukra a győzelmet. Ha pedig a fegyverek és a katonák elvégezték a dolgukat, jöhetnek a civil lakosok házakat elfoglalni és az esetleges túlélőktől megszabadulni. (Izraelben az Engesztelés Ünnepén nem volt tömegközlekedés, nem működtek a hivatalok, stb.)
De nem jött be a számításuk. Izrael győzött. Az anyaországok pedig lezárták a határaikat, így a civilek két szék közé estek. Nem tudtak hazatérni. Ezért a “gonosz elnyomó” Izrael menekült táborokat hozott létre a pórul járt arab civilek számára. Pusztán emberségből. Amit aztán úgy háláltak meg az arabok, hogy öngyilkos terroristákat küldtek Izraelre.
A földterület visszaadása a békéért – hát ez az indiánoknál is nagyon bejött…. A vérük azóta is Istenhez kiált.
Egyébként éppen a földek visszaadásának első hullámakor jártam Izraelben. Látható volt, ahogy az addig gondozott és megművelt, öntözött földet néhány hónap leforgása alatt újra birtokba vette a sivatag. Az új lakókat ez érdekes módon nem zavarta……. No comment.
Erről John Grisham egyik első írása jutott eszembe: a Ha ölni kell című regénye. Az Egyesült Államokban, a legsötétebb Délen két fehér férfi alkoholtól és kábítószertől megvadulva megerőszakol és csaknem halálra kínoz egy tízéves fekete kislányt. A gyerek megaláztatástól és fájdalomtól félőrült apja nem bízik az igazságszolgáltatásban, és bosszút áll: vérrel mossa le a lányát ért gyalázatot. Ekkor elszabadul a pokol. A feléledt Ku-Klux-Klan zászlói elborítják a várost, a kertekben keresztek lángolnak pirkadatra. A fajgyűlölő szervezet pogromot hirdet, megfélemlít mindenkit, aki a fekete férfi védelmére kel. Ebben az életveszélyes fenyegetésekkel teli légkörben kezdődik el a néger apa tárgyalása, amely lélegzetelállító izgalmak közepette veti fel a súlyos erkölcsi kérdést: igazolható-e az önbíráskodás ilyen szélsőséges helyzetben, vajon a törvény betűje, vagy az elemi igazságérzet a fontosabb? A védőügyvéd nagy erőfeszítéseket tesz, hogy az apát felmentsék. Minden hiábavalónak bizonyul. Az utolsó védőbeszédben már nem érvel. Részletesen elmeséli, mit művelt az a két vadállat a kislánnyal. A legmegrázóbb rész után oda fordul az esküdtekhez:…. és most képzeljék el, hogy ez a kislány fehér….. az apát felmentik.
Szóval mielőtt bárki elítélné Izrael döntéseit, illetve azt, ahogyan védekezni kényszerül, tegye fel magának a kérdést: Ha őt érné terrortámadás, ha az ő családját, gyerekeit érné fenyegetés, vajon mit tenne? Várná, hogy mit mond a képmutató nemzetközi közvélemény? Vagy mindent megtenne, hogy megvédje szeretteit és a birtokában lévő javakat?
Oldal ajánlása emailben
X