Isten ereje

2009 augusztus 30. | Szerző: ildiko0610

 Alig egy hete felraktam ide egy olyan történetet amely megtörtént, és aminek bárki utánanézhet itt a világhálón. Tudomásul veszik az emberek, vagy nem, akkor is csata folyik a láthatatlan világban, bár a háború dicsőség Jézusnak érte, már eldőlt, Jézus dicsőséges győzelmet aratott az ellenség fölött. Már csak idő kérdése, hogy véget érjen a történelem és Jézus visszajöjjön, hogy igazságban megítéljen mindeneket. Egy nagyon kedves ismerősöm hívott, invitált bennünket alig két hete egy istentisztelettel egybekötött szabadítószolgálatra, ahol a pásztor Isten Szellemével, erejével hozott szabadulást, gyógyulást, megújulást mindannyiunk életében. A Bibliában meg van írva, hogy ahol Isten erejével találkozunk ott gyógyulások, jelek és szabadulások történnek. Dicsőség Istennek, hogy az Ige ma is élő és ható, hogy ma is erővel hat ahova kiküldik. Talán már írtam, hogy engem Isten ereje, Isten szelleme győzött meg arról, hogy jó helyen vagyok, hogy Isten él és szeret bennünket és mindannyiunknak a lehető legjobbat akarja. Dicsérem, áldom és magasztalom azért is amit ezen a napon átéltem és szeretném, ha minél több ember tapasztalná meg Isten gyógyító, szabadító erejét a mindennapjaiban.

Igaz történet: Szabadulás a démonoktól

2009 augusztus 24. | Szerző: ildiko0610

 Mielőtt a következő blog bejegyzésemet megírnám engedjétek meg hogy egy világ sajtóban is megjelent történetet idemásoljak…(utána nézhettek a neten, a történet félreértés ne essék nem mese, valódi megtörtént esemény..)

 

Először rádióból hallottam Clarita Villanueváról, egy bebörtönzött tizenhét éves lányról, aki prostituált és jövendőmondó nő gyermeke volt. „Jó estét hölgyeim és uraim!”- kezdte a rádióbemondó. Ha gyenge a szívük, akkor most legjobb, ha kikapcsolják a készüléket. Nekem erős szívem volt. Erősnek is kellett lennie, ha végig akartam küzdeni a harcot a hivatalokkal, de már így is kezdtem torkig lenni velük. Felhangosítottam a rádiót. Hirtelen vérfagyasztó sikoltástört keresztül az éteren, amelyet teljes hangzavar követett. „Segítség, segítsenek!” – sikoltozott egy fiatal lány –ezek meg akarnak ölni engem!”

A háttérből férfihangok hallatszottak: Az egészet meg tudom magyarázni… Minden bizonnyal az epilepszia egyik fajtájával állunk  szembe….Az érzékcsalódások és a hallucináció gyakran… Ez a gyermek valójában a hisztéria szélsőséges válfajában szenved”.

Hallatszott, hogy mások közben azt mondják: „Elkékült az arca… Nézzétek újabb harapások nyomai vannak a nyakán.. Többször bekiabáltak: Ezt nézzétek! – azután újra a lány rémült, elgyötört sikolyai hallatszottak. Borzalmas, kísérteties sikolyok – egy démonoktól megszállott lány hangja. Sokszor hallottam már ezt a fajta sikolyt.

A műsorvezető a Bilibid börtönből tudósított, és azt mondta, Clarita Villanueva, ez a fiatal, vidéki lány a börtönben láthatatlan démonokkal viaskodik. Elkönyvelhették volna egyszerűen bolondnak is, csakhogy a huszonöt szemtanú –köztük a maniliai rendőrség főparancsnoka – tanúsította, hogy saját szemükkel látták, amint a halálra rémült lányon újabb és újabb megmagyarázhatatlan harapásnyomok jelennek meg.

Felugrottam a helyemről, és a következő pillanatban már a szoba közepén álltam.

–          Luise! – kiálltottam – Ezt a szerencsétlen lányt démonok gyötrik! Pontosan az történt vele, amit meséltem neked, hogy Jáván, Kínában, Európában és Amerikában is láttam! Ez szörnyű! Drágám próbálj aludni, én kimegyek a nappaliba.

Lefeküdtem a földre, és sírni kezdtem az Úr előtt ezért a megkínzott gyermekért. Sehogy se tudtam elfelejteni azt a vérfagyasztósikolyt, és azt, ahogy segítségért könyörög. Kértem az Urat, hogy szabadítsa meg és űzze ki belőle a démonokat. Kora reggel Isten a szívemre helyezte, hogy menjek abba a börtönbe, mert használni fog a lány megszabadításában és ezen keresztül nagy ébredést hoz a Fülöp szigeteken. Először ellenérzéseim voltak azzal kapcsolatosan, hogy bemenjek a börtönbe, de a műsorvezető elmesélte Clarita rövid, ám annál tragikusabb életét. Az apjára nem is emlékezett: még akkor meghalt amikor Clarita egész kicsi volt. Megboldogult édesanyja, aki prostituált volt, hivatalos jövendőmondással és spiritizmussal egészítette ki a jövedelmét: szeánszokat tartott, és halottak állítólagos szellemeivel beszélgetett. Amikor Clarita 12 éves lett, az anyja meghalt, és a kislány az utcára került. Manilai utcalányok lettek a tanítói, és mire betöltötte a tizenhetet, már hozzátartozott a bárok és a szórakozóhelyek életéhez. Egy alkalommal hajnali kettőkor Clarita elkövette azt a hibát, hogy egy civil ruhás rendőrnek tett ajánlatot. Letartoztatták és a Bilibaid börtönbe zárták. Ezt a háromszáz éves épületet valaha a spanyol gyarmatositok építették, később az amerikaiak használták, ezután a japán megszállók foglalták el, itt zajlottak a kihallgatások és a kínvallatások. Most pedig a városi börtönt üzemeltették itt.

Két nappal a bebörtönzése után valamilyen láthatatlan erők vadul harapdálni kezdték Clarita testét. Úgy tűnt, hogy ketten vannak: egy hatalmas, szörnyszerű lény és egy kisebb. Karmaikat és fogaikat belemélyesztették az utcalány húsába, és véres sebeket ejtettek rajta. Harapdálták a nyakát, a hátát, a lábát és a karját: sokszor egyszerre. A harapások nyomán hatalmas véraláfutások keletkeztek a testén.  Az őrületbe akarták kergetni a 17 éves lányt – és egyetlen szakértő sem tudta megmagyarázni mi történik.

Amikor a lányt átvitték a börtönkórházba megfigyelésre és kezelésre az orvosok kijelentették, hogy még soha ehhez foghatót nem láttak. A furcsa támadások naponta ismétlődtek, és zavarba ejtettek mindenkit, aki látta. Kikapcsoltam a rádiót és már tudtam, hogy be kell mennem a börtönbe. Másnap reggel minden újság tele volt a szenzációs történettel. Dr MarianoB. Lara bárkit beengedett a lányhoz, aki a témához kapcsolódó bármiféle hivatalos okmánnyal rendelkezett. Helyi kínai és amerikai orvosok egyetemi tanárok és más szakmabeliek próbálták analizálni a helyzetet. Egy karikaturista még rajzot is készített a szörnyekről az aznap reggeli újságban Clarita leírása nyomán. Az UPI és más hírszerkesztőségek elkezdtek világszerte tudósítani a történtekről.

Az egyik híradás arról is beszámolt, hogy amikor egy orvos azzal vádolta a lányt, hogy csak megjátsza magát, Clarita rámeredt és csak annyit mondott: Meg fogsz halni! Dr Manuel Ramos állítólag nyíltan kifejezte, hogy nem hisz a jelenség természetfölötti jellegében. Gúnyt űzött az esetből mások jelenlétében és kijelentette: a maga részéről az egészet valamiféle beugratásnak tartja. A szemtanúk állítása szerint Clarita és az orvos összetűzésbe kerültek, amelynek során Clarita azt mondta neki, hogy meg fog halni. Másnap ugyanabban az órában az orvos váratlanul kilehelte a lelkét – betegség bármilyen jele nélkül. A kórboncnok szívrohamot állapított meg. A beszámolókat olvasva rájöttem, hogy a történet már három hete zajlik. Az újságok beszámoltak egy börtönőrről is aki néhány nappal korábban az orvoshoz hasonlóan végezte. Antonia Ganibi kapitányt, a Bilibid börtön rangidős tisztjét nagyon kihozta a sodrából, amikor a lány az íróasztala alá mászott és ott azt mondta, hogy démonok csiklandozzák. Valóságos nevetőgörcs fogta el, amikor a kapitány felszólította, hogy jöjjön ki az asztal alól, és úgy izgett-mozgott mintha valaki az ujjával bökdösné. Amikor aztán végre előmászott az asztal alól, megkérdezte a kapitányt, nem látta-e azt a kis fémkeresztet, amit a ruháján szokott viselni. Ganibi kapitány – szólt a jelentések szerint a lány – hol van a keresztem? Nem tudom- felelte a kapitány. Erre a lány az asztal alá pillantott ahol addig tartózkodott, azután azt mondta: Nézze meg hátha a zsebében van. Hogy elejét vegye a további vitának a kapitány kifordította a zsebeit. Amikor visszagyűrte, a démonizált lány furcsa pillantást vetett rá, és nyafogó hangon így szolt: Kapitány nézze meg újra! A kapitány úgy érezte, hogy hideg futkos a hátán, és amikor újra beledugta a kezét a zsebébe, a kezébe került a kis fémkereszt. Átadta a lánynak és a lány ekkor neki is azt mondta, hogy meg fog halni. Ezután Ganibi kapitány valóban beteg lett, a beszámolók szerint „úgy hervadozott, mint egy virág a tűző napon” és végül meghalt. Semmi kézzelfogható szervi rendellenességet nem találtak nála. A nagyobbik démon Clarita elmondása alapján, szörnyen nagy volt, fekete és nagyon szőrös. A szája két sarkából agyarak álltak ki. Ezeknek a nyomait az orvosok megtalálták a testén. A kisebbik lény olyasmi volt, mint egy törpe, a hátára szokott mászni, és a felsőtestét harapdálta. Mindkét szellem előszeretettel harapdálta a kevésbé csontos részeket, ahol jól bele tudták mélyeszteni a fokaikat: combján, nyaka mögött, a felsőkarján. Mélyen belevájták a fogaikat a húsába, és csúnya, fájdalmas sebeket ejtettek rajta. Az elmondások alapján dr Lara és asszisztensei mindenféle szakembert hívtak meg: orvosokat, sebészeket, pszichiátereket, professzorokat a Távol keleti Egyetemről és a Santo Thomas Egyetemről. Egyikük sem tudta megmagyarázni a jelenséget. Sokan gondoltak rettegve arra, hogy kilesz a lány átkozódásának következő áldozata.

Dr Lara és stábja – az újságok szerint – nemzetközi felhívást intézett minden kollegájához. Háromezer távirat érkezett, többnyire Japánból és Indiából, amelyekben tanácsokat adtak arra vonatkozóan hogyan kell elbánni láthatatlan harapós lényekkel, de egy keresztény sem tudott megoldást adni. Állítólag egy helyi spiritiszta csoport is megvizsgálta a lányt és azt állapították meg, hogy Keresztelő János harapdálja.

Akkor reggel azt mondta nekem Isten:

 Ha te nem akarod megtenni, nincs senki más, akire rábízhatom.

Ez volt az első eset, hogy Istennek rám volt szüksége. Jó érzés volt. Így feleltem:

–          No ha nincs más, csak én, akkor megteszem érted, bár nincs sok kedvem odamenni.

Beültem az autómba, de mert nem tudtam, hogy merre van a börtön, úgy döntöttem, hogy előbb elmegyek az építész barátomhoz, akinek egy nagy cipőgyára is volt. Amellett, hogy milliomos volt, nagyon szeretetreméltó személynek ismertem meg. Egy gyönyörű házban élt.

–          Hallottál arról a lányról, akit démonok harapdálnak? – kérdeztem tőle.

–          – Ó hát persze végig követtem a történetet az újságokban. Ez aztán érdekes dolog mi?

–          Elmegyek és imádkozom érte.

Veled megyek.

Katolikus volt, nem tudta mibe keveredik bele. Csak látni akarta az őrült nőszemélyt.

–          Ismered a polgármestert? – kérdeztem.

–          Persze. Mindig itt szokott úszkálni a medencémben, amikor partit adok. Jó barátságban vagyunk.

–          És bemehetsz hozzá engedély nélkül?

Hogyne. Van egy személyi liftje, amely egyenesen a szobájába visz fel a városi tanács alagsorából.

Ebben a többmilliós városban a városi tanács két háztömb hosszú volt, és négy emelet magas. Autóval odamentünk hát az alagsorhoz, beszálltunk a titkos liftbe, amelyik egy hatalmas irodába vitt fel. A polgármester ott ült az irodában egy túlméretezett íróasztal mögött 15-20-an állták körbe, és éppen papírokat írt alá.

A polgármesterek irodáiban általában meglehetősen káosz uralkodik, különösen egy harmadik világbeli országban, ahol mindenki valamilyen baráti szívességet szeretne kérni tőle. Egy hatalmas papírhegy magasodott a polgármester előtt, ugyanakkor egyszerre tucat emberrel tárgyalt. Termetes férfi volt, legalább 190 cm magas, amihez képzeljünk hozzá egy 48-as ingnyakat. Gerillaként harcolt a Fülöp-szigeteki ellenállók között a japán megszállás idején. Tudta mit jelent a hegyek között bujkálni, és harcolni a géppuskával a vállán. A barátom megszólította: Arsenio – ez volt a polgármester keresztneve – Arsenio itt van egy ember, aki szeretné kiűzni az ördögöt Claritából.

A polgármester kezéből a toll kiesett, végiggurult az íróasztalán.

MI?  Hogy? Micsoda?

-Az amerikai szeretne bemenni a börtönbe, és imádkozni a lányért. Kaphatna engedélyt?

A polgármester megkerülte az asztalt, odajött hozzánk – majdnem egy fejjel magasabb volt nálam – és a vállamra tette a kezét: Nem hallotta, hogy egy orvos és a rangidős börtönőr is meghalt? Nem szeretném, ha a következő egy amerikai lenne. Á én nem fogok meghalni – mondtam. Isten szólt hozzám, hogy űzzem ki az ördögöt abból a lányból és meggyógyul…

Ennek a hatalmas városnak a polgármestere rám nézett és azt mondta:

Nem fog baja esni? Nem engedhetem meg, hogy egy amerikainak baja essék. Ez már így is nemzeti kérdés, de nem szeretném, ha nemzetközivé válna. Nem lesz semmi bajom – nyugtattam meg. Én nem akartam ide jönni, de Jézus mondta, hogy tegyem meg… Kinyitottam a Bibliámat és felolvastam neki Márk 16:17-et:

„Azokat pedig akik hisznek, ilyen jelek követik: Az én nevemben démonokat űznek …ezt Jézus mondta – tettem hozzá. Még soha nem olvasta. Nem sokat tudott a Bibliáról. Ez igaz? – kérdezte. Jézus mondta.. Nem fog meghalni, ha átmegy oda? – faggatott tovább..

–          Nem, nem fogok meghalni. Jó akkor menjen – egyezett bele. Ha ön megengedi készen állok. Rendben- mondta és szólt az egyik emberének: Hívd a Bilibid börtönt!

 

 

Körülbelül félórába telt mire odaértünk a Manila túlsó részén álló börtönhöz. Amikor bejutottunk, építész barátommal elkezdtük keresni a főorvost. A hullaházban találtuk meg két holttest társaságában. Gumikötényt viselt és azt próbálta meg kideríteni mitől halt meg az a két ember előző éjszaka. Mit akarnak ?  – kérdezte tőlünk kissé harciasan. – Azért jöttem, hogy imádkozzam Clarita Villanueváért, hhhhhhhazért a lányért, akit démonok harapdálnak. Először méregbe gurult arra a feltételezésre, hogy démonok okozzák a harapásokat. Elmeséltem neki, amit Jáván és Európában is tapasztaltam és úgy tűnt ez hatott rá. Meghallgatta a fejtegetésemet arról, hogy Claritát démonok szállták meg, és én tudnék segíteni neki abban, hogy megszabaduljon a kínzóitól. Ő erre teljes komolysággal kijelentette, hogy 38 éves pályafutása során több mint nyolcezer boncolást végzett, de egyetlen holttestben sem talált még démont. Udvariasan bólogattam. Úgy találtam, hogy a helyzet nem a legmegfelelőbb arra, hogy kimerítő előadást tartsak a Sátán és a démonok természetéről és a szabadítás teológiájáról. Ehelyett azt ajánlottam, hogy legyen szemtanúja annak, amikor Isten hatalmas ereje megnyilvánul a gonosz felett. Komoly képpel bólintott, de szemmel láthatóan nem sikerült teljesen meggyőznöm. Rájöttem, hogy előbb mégis be kell bizonyítanom, hogy tudom mit csinálok és tudom hogyan segíthetek a lányon.

Óvatosan fogtam hozzá. – Dr Lara három különböző erő működik a világegyetemben. Van egy pozitív erő, vagy más szóval Istenteremtő és jóindulatú ereje. Azután van az emberi erő, vagyis a földön élő ember ereje. Végül van a negatív erő: az ördög rosszindulatú és gonosz ereje. Ön szerint Clarita Isten hatalma alatt van? Dr Lara megcsóválta a fejét. Nem, nem  gondolnám, hogy ez Isten ereje. Akkor úgy érzi, hogy az emberekkel való tapasztalata alapján, hogy a lány úgy viselkedik, mint a többi ember?

Nem a lány viselkedését nem lehet összefüggésbe hozni emberi viselkedéssel.. Nos akkor csak egyetlen erő maradt. Kétségkívül démoni erő uralja le! Dr Lara azzal mentegetőzött, hogy orvosi tapasztalatai nem készítették fel erre a kalandra, amely minden kétséget kizáróan „természetfölötti”.Felolvastam neki a Márk 16-17-öt

„Azokat, akik hisznek ilyen jelek követik: démonokat űznek ki a nevemben…” Hiszi ön ezt? Dr Lara rám nézett és azt mondta: Hiszem. És ki fog nekünk segíteni?

Elmondta, hogy sem a Bilibid börtön káplánja sem a Fülöp szigetek katolikus püspöke sem a bclarani katolikus gyógyintézet papjai nem voltak hajlandók imádkozni a lányért, ezért ő arra a következtetésre jutott, hogy a keresztények segítségnyújtási lehetőségeit nem is érdemes tovább mérlegelni. Hozzám fordult: – Tiszteletes, elég alázatos vagyok ahhoz, hogy beismerjem: félek.

Ön talált rá Claritára, és attól fél, hogy maga lesz a következő igaz? –mondtam. Bólintott meglehetősen aggódó ábrázattal. Hadd olvassak fel magának valamit (ujra a Márk 16-17-höz lapoztam) „Azokat akik hisznek ilyen jelek követik: Az én nevemben démonokat űznek ki…” – ki mondta ezt? – kérdezte. Jézus. Ezek voltak az utolsó szavai mielőtt felment volna a mennybe. Tényleg? Még soha nem hallott erről… Nos, mondta ezután – ha Jézus mondta akkor biztos úgy is van. Persze, hogy úgy van ..- erősítettem meg. Jézus meg tudta tenni – feleltem erre és azt mondta: „Azokat, akik hisznek..” – hát én hiszek.

No jó- kiálltott fel, menjünk és csináljuk. Menjünk és csináljuk? Hogy jutott el idáig? Ekkorra már nagyon fáradt voltam a sok jövés-menéstől: végigverekedtem magam a maniliai forgalmon, először az építészhez, aztán a polgármesterhez, aztán meg Bilibidbe. Már fél tizenegy körül járhatott az idő, május volt, a legmelegebb hónap Manilában. Most túl fáradt vagyok – mondtam – visszajövök holnap reggel 8-kor és akkor majd megtesszük. Megkértem, hogy ne adjanak semmilyen gyógyszert addig a lánynak amíg én nem imádkozom érte, és ne engedjenek be addig hozzá senkit, aki imádkozni vagy valamilyen módon segíteni szeretne rajta,míg én nem végzek. Ha Jézus meggyógyítja csak az övé legyen minden dicsőség. Dr Lara beleegyezett. Megállapodtunk, hogy másnap reggel 8-kor imádkozom érte. Előző este óta nem ettem semmit, úgy hogy lefeküdtem a szobámba a földre: imádkoztam és böjtöltem egész nap. Másnap reggelre már két éjszaka nem aludtam és egy nap és két éjjel nem ettem semmit. Éreztem Isten erős Szellemét. Reggel pontosan érkeztem a Bilibid börtönbe. A vaskos falakon belül úgy éreztem magam, mint Illés amikor Isten és Baál prófétái között folyt a küzdelem,és a jelenlévők szemtanúi lehettek annak, hogy Isten az Úr. Találkozásunk után az orvos felhívta a barátait: rendőröket, orvosokat, egyetemi tanárokat, a sajtót és mintegy 125! „szemtanú” várt rám, amikor másnap reggel odaérkeztem. Amikor megláttam ezt a sok embert, csak annyit tudtam mondani: Hét én csak imádkozni szerettem volna a lányért. Az orvos erre így válaszolt: Bármit is akar tenni, előttünk tegye. Az egész világ tud már a dologról, nem teheti meg, hogy ne lehessünk tanúi a fejleményeknek. rendben, legyen- feleltem.

Kimentünk a börtön épületéből és átsétáltunk a női részleghez,  amely egy jó háztömbnyivel arrébb állt. Velem jött az új gyülekezeti házunk építésze, aki katolikus volt. Dr Lara pedig magával hozott egy professzort a Távol-keleti Egyetemről. Amikor odaértünk Clarita cellájához, ott vártak ránk mindazok akiket dr Lara meghívott. Úgy éreztem magam, mint egy kisegér a száz kandúr között. Hirtelen elborított a kétely. „Semmi esélyem!”- zakatolt bennem. Nem tudtam mitévő legyek. A kételynek ebben a röpke pillanatában az ördög gyorsan a fülembe súgta: „Most fogsz csak igazán bolondot csinálni magadból!” Erre én halkan megdorgáltam Jézus nevében. Amikor dr Larával elindultunk a szögesdróttal szegélyezett kapun át a poros börtön úton, és elhaladtunk az őrök mellett,egy pillanatra hátranéztem arra a vegyes társaságra, amelyet a doktor odacsődített. Én leszek a nap szenzációja, semmi kétség! – villant át a fejemen a gondolat. A sajtó kérésére nem mentünk be Clarita cellájába, inkább a közelben lévő kis kápolnába vonultunk be. A kápolnának rácsos ablakai voltak, és egy egyszerű katolikus oltár állt az egyik végében. Miután mindannyian összegyűltünk ebben a komor és kietlen helyiségben, dr Lara rendelkezett, hogy hozzák be Claritát.

–          Szüksége lenne esetleg valamilyen füstölőre vagy tömjénre? – kérdezte. Tudok szerezni, ha kell. Nem is tudom mire lenne szükségem. Maradjon csak mellettem – válaszoltam. Rendben- bólintott. A lány belépett az ajtón és minden egyes személyt jól megnézett magának. Amikor közelebb ért hozzám, a szemei kitágultak, rám bámult és azt mondta: Gyűlölöm magát!. Az ördög tehát ezekkel a szavakkal köszöntött a lány száján keresztül, pedig soha azelőtt nem találkoztunk és a lány maga semmit sem tudhatott rólam. Isten Szelleme ágaskodni kezdett bennem. Hirtelen óriási együttérzés töltött el ez iránt a törékeny 17 éves teremtés iránt, aki már rengeteg férfival hált, néha 8-10-el is egyetlen éjszaka. Kihasználták, verték és rugdosták 12 éves kora óta. Most pedig démonok harapdálják annyira, hogy a teste tele van a foguk nyomával. A benne lévő démonok megkíséreltek megfélemlíteni átkozódásokkal, Isten káromlásával, Jézus vérének becsmérlésével, és durva obszcén beszéddel. Feltehetően fogalmuk sem volt arról, hogy egy volt utcai verekedővel állnak szemben, aki bizony minden elképzelhető káromkodást hallott már. Még csak meg sem rökönyödtem. A lány mindezt angolul mondta, holott napokkal később csak tolmács segítségével tudtam beszélgetni vele, mivel egy szót sem tudott angolul. Leültettem a padra én pedig odahúztam egy széket magamnak és leültem vele szemben. Clarita – szóltam hozzá – azért jöttem, hogy megszabadítsalak téged ezektől a démonoktól Jézus Krisztusnak, Isten fiának a nevében. A lány hirtelen dührohamot kapott: – Nem, nem, megölnek! –sikoltozta. Megragadtam a fejét két oldalt. Nem tudtam, hogy ha egy férfi érinti meg,a szörnyeteg azonnal elkezdi harapdálni. Ápolónőknek kellett foglalkozni vele, mert férfi érintésére azonnal jöttek a harapások. Amikor rátettem a kezemet a fejére, a démon beleharapott hátul a nyakába. Mélyen belevájta az agyarait, és vér serkent ki. Szörnyű jelenet volt. A lány elájult, teste merev lett, és eszméletlen állapotba került. Előzőleg már történt ilyen, amikor az orvosok megpróbáltak beszélni vele, és ezzel a végletekig megdöbbentette őket. A főorvos megszólalt: – Most abba kell hagynunk. Amikor elveszti az eszméletét, 3-4 órán keresztül fekszik így. Addigra már nagyon mérges lettem és azt mondtam: Nem fogjuk abbahagyni! Felemeltem a lány állát és rá kiálltottam: Térj azonnal magadhoz! Hirtelen felébredt: de a démon úgy dühöngött benne, mint egy oroszlán. Az orvosok csak néztek egymásra, és azt mondogatták:

–          – Nekünk több órába tellett magához téríteni. Hogy csinálta ez az ember, hogy fél perc alatt felébredt? Ez természetfölötti harc volt, nem természetes gyógymód. Eleget tapasztaltam ahhoz, hogy kiismerjem az ördög taktikáját. Mindkét kezemmel a lány fejét tartottam és azt kiáltottam. Gyere ki belőle, pokol gonosz szelleme. Gyere ki belőle a Jézus nevében. Erre újra dühöngeni kezdett. Könnyek csurogtak végig az arcán és könyörögte, hogy hagyjam békén. azután megmutatta nekem a szörnyű harapásnyomokat a karján és nyakán, ahol azokban a percekben harapták meg. Mély fognyomokat láttam: olyan súlyosak voltak, hogy egyes helyeken a vékonyabb erek teljesen átszakadtak a bőre alatt. Azonban ahelyett hogy menekülhetnékem támadt volna, még harciasabban vetettem bele magam életem legnagyobb küzdelmébe. Soha nem volt még ilyesmivel dolgom. A démonok káromolták Istent, én meg csak parancsoltam nekik, hogy menjenek el, és megvallottam, hogy Isten szent. Amikor Jézus vérét becsmérelték megdorgáltam őket, emlékeztetve arra, hogy ő az Úr minden gonosz erő felett is, és hogy az Ő vére szent. A lehető legdurvább módon szidalmaztak, és kijelentették, hogy nem áll szándékukba elhagyni a lányt. Úgy tűnt a sötétség erői is rájöttek, hogy halálos küzdelemről van szó. Ez a harc nem egyszerűen Clarita Villanueváért folyt. A sajtó ott tátotta a száját a hátam mögött én pedig tisztában voltam vele, hogy a harc Maniláért, sőt a Fülöp-szigetekért zajlik. Mosolyogtam, mert tudtam, hogy Jézusé a győzelem. Végre úgy tűnt, hogy a lány megszabadult. A démonok nem beszéltek többé velem, és a lányt sem harapdálták már. Sokan a körben álló közül már azt hitték, hogy megszabadult, de a bensőmben éreztem, hogy a java még hátravan. Már majdnem dél volt, én úsztam az izzadságban, és ki voltam merülve. Körbepillantottam: sokan a könnyeikkel küszködtek. Megindította őket ez a csata. Azt mondtam dr Larának, hogy fáradt vagyok, és szeretnék hazamenni imádkozni és böjtölni, de másnap újra eljövök. Beleegyezett.

–          Látogatásom természetesen a nap eseménye lett. A The Daily Mirror főcíme másnap így hangzott: A lény kifogott a protestáns pásztoron

–          Részlet a cikkből: „Tegnap délelőtt a „Lény” és a protestáns prédikátor dr Lester F. Sumrall kemény küzdelmet folytattak a női börtönrészleg kápolnájában…

–          A Nap hátralévő részét az Urral valóközösségben töltöttem. Csodálatos volt. Éreztem, hogy Isten ereje betölt, és buzdít hogyne féljek. aznap este meglátogatott Arthur Ahlberg és Robert McAlister, mindketten pünkösdi misszionáriusok, és felajánlották, hogy másnap velem jönnek a börtönbe és segítenek abban, hogy a tömeg ne zavarhasson minket ima közben. Hálás voltam a támogatásukért. Másnap reggel nem mentem be az építészért. Már nem volt szükség rá, és úgysem tudta miről is van szó valójában. Bilibidben a börtön vezetője azzal fogadott bennünket, hogy Claritát aznap éjjel nem harapták meg. Tudtam azonban, hogy még nem szabadult meg teljesen. Ez rögtön nyilvánvalóvá vált, amikor a démonok megláttak. A lányon keresztül így ordítoztak velem: Menj innen! Takarodj!

–          Nem megyek el, ti fogtok elmenni! Ez a lány ma megszabadul!

–          Azután megkértem minden jelenlevőt,hogy térdeljenek le,még a sajtó képviselőit is. Legalább annyian voltunk aznap is, mint előző nap, ha nem többen. Lelkésztársaim pedig odaálltak közénk és a tömeg közé.

–          Figyelmeztettem a szemlélődőket, hogy ne gúnyolódjanak, és ne nevetgéljenek, mert amikor a démonok kijönnek Claritából könnyen lehet, hogy másik áldozatot keresnek maguknak. Orvosok rendőrtisztek, börtönőrök és professzorok mind ott térdeltek, míg én imádkoztam. A harc újból elkezdődött.. A démonok rájöttek, hogy ez az utolsó esélyük. Átkozódtak, szorongatták áldozatukat, de a második imával és böjttel töltött nap meghozta a gyümölcsét. Végre éreztem, hogy enged a nyomás elmentek. Clarita megnyugodott a démonikus pillantás eltűnt a szeméből, mosolygott.

–

Olaj+Víz=avagy az utolsó idők

2009 augusztus 13. | Szerző: ildiko0610

 Szervusztok!

Legnagyobb örömömre Cassy reagált a múltkori blogbejegyzésemre.. Örülök hogy jelentkeztél, és szeretnék veled megosztani egy történetet, amely a pár sorod olvasása közben jött fel bennem.

Olaj+víz = avagy az utolsó idők keresztény hívői

 

Teljesen őszinte leszek: ezt a szemléltető példát egy testvérem mondta el egyszer útban Budapest felé egy karitatív osztásról hazafelé jövet. Odafelé az autónknak egy kis műszaki problémája volt: olajat kellett a motorba önteni, mert a műszer jelezte annak hiányát. Ez volt az apropója Robi Szent Szellemtől ihletett szemléltető előadásának.

Robi később elmondta, hogy ezt sok-sok tanítás végighallgatása, azon való elmélkedés után hozta fel benne az Úr, ott és akkor mondta ezt el másnak. Szerencsésnek érzem magam, hogy akkor ott lehettem, hallhattam.

Tehát most leírom (bár korántsem biztos, hogy olyan tökéletesre sikerül majd papíron visszaadni)

 

A motorolajból egy pár cseppet egy ásványvízzel félig telt flakon tetejére öntött és elmondta:

Ez a víz a kereszténység, az olaj rajta a Szent Szellem kenete. Nézzétek. A különálló olajcseppecskék, ahogy közelednek egymáshoz, összeugranak, egymásba kapaszkodnak. Ez nagyszerű, Isten azt mutatta meg nekem, hogy ennek az utolsó időben nagyon nagy jelentősége lesz. Gondoljatok a Bibliára.
Jézus 40 napot böjtölt, majd utána Szent Szellemmel telve tudott csodákat tenni, gyógyítani, démonokat űzni, sőt járni a vízen. A kenet az olaj ezt tudjuk az írásokból fenntartotta a vízen. Jusson eszetekbe, ha olajtartályok vízbejutásáról hallotok a hírekben: az olajcseppek összekapaszkodnak, összeszednek, kihalásznak mindent, megakad rajtuk minden: állat, szennyeződés. Az olaj erősebb, mint a háló. Jézus azt mondta: az utolsó időben halászni fogtok. Ez csak úgy lehetséges, ha összeadódnak az olajcseppecskék.. A te keneted, az én kenetem, mindannyiunk kenete. Egységben leszünk erősek, ha összekapaszkodunk akkor tudunk nemcsak horgászni a világból, a gyengébbeket is így tudjuk fenntartani. Fontos az egység, az összekapaszkodás.

Emlékeztek a szakadásra? Isten ezt is megmutatta nekem.. Ha az olaj összekapaszkodik, összeáll a víz tetején, akkor igen erős. Így van ez Isten népével is: a Szent Szellem kenete tesz bennünket, az egyházat erőssé. Ha viszont egy pici mosószert öntünk belé, akkor a mosószer szétzavarja az összekapaszkodott olajcseppeket, egy kis zavart okoz köztük.. De ez időleges. Egy kis idő múlva a mosószer, mint a salak leül a víz aljára, mint a szemét, mintha ott se lett volna, az olajcseppek újra elkezdenek egymásba kapaszkodni. Kedves Cassy… Nagyon sajnálom, ha részese, szenvedője voltál a szakadásnak. Tudod, tudnod kell, hogy ez nem Istentől volt.. Tapasztalhatod, tapasztalhattad a mindennapjaidban, hogy a szakadás következtében olyan régi keresztények is kiestek a kegyelemből, akik már régóta az Úrban voltak, az emberi érzések, sértődések, ítélkezések eltávolították először az egyháztól, később szép lassan Isten Igéjétől őket.. A házunkban is van egy lány.. Kiszakadt.. Először még azt mondta: szereti Istent, egyedül is meg tud állni, nincs szüksége ehhez egyházra. Ma már szomorúan látom, hogy bűnös, parázna kapcsolatban él, saját ideológiát gyártott: Isten nem olyan, mint ahogy a gyüliben hirdetik, ő megbocsát, ő jóságos.. Hogy Isten jó ez igaz, de a bűnt nem szenvedheti. Mikor a világ bűne a fián volt, még a fiának se kegyelmezett, elfordult tőle, mint tudjuk ezért mondta Jézus: Atyám, miért hagytál el engem. A bűnnel Isten nem vállal közösséget. És sajnos, ahogy Robi a szemléltető példában elmondta: a salak, a mosószer leül “alulra”  így Isten kenete már nem száll az ilyen “leült” hívőkre, enélkül pedig tudjuk: vallásosak lehetünk, de hívők nem. Nagyon fontos értsétek meg, hogy az olajcseppek kapaszkodjanak, illeszkedjenek egymáshoz. Hogy az utolsó időkben ne legyenek „mosószerek” széthúzó-szétromboló erők.. Isten hatalmas, a salakanyag az oda nem való dolgok a mélységben végzik, mint ahogy a szakadást okozók is azóta eltűntek a süllyesztőben, sehol sincsenek már. A kenetnek, az olajnak semmi sem állhat útjában. Fontos, hogy mivel az időknek nagyon a végén vagyunk összekapaszkodjunk, legyünk tele olajjal, hogy ne csak magunkat tudjuk megtartani, hanem a környezetünket is „behalásszuk” Isten országába.

Végvár napok-Eger

2009 augusztus 7. | Szerző: ildiko0610

 

 Szervusztok!

Az elmúlt hetek alatt ismét sok benyomás ért, próbálom szép sorjában leírni.

Július elején egy istentisztelet előtt megkeresett Zsuzsa, akivel megtérésem után együtt jártam bibliasuliba. Ő egri, és hívott, hogy menjek el a gyüli szervezésében nemsokára megrendezésre kerülő végvár táborra. Azt mondta a szállásra ne legyen gondom, sőt hozhatok magammal tesót, akiket szintén szívesen lát. Erika és Helén, akikkel 40 napos böjtláncban vagyunk örömmel mondott igent, így július utolsó hétfőjén vidáman indultunk neki az útnak. Bár Zsuzsival most találkoztak először, nagyon hamar összhangba kerültek ők is. A szállásunk Zsuzsi testvérének köszönhetően nagyon príma volt, ráadásul a házban egy pizzéria is működött (ha valaki Egerben jár jószívvel ajánlom a Robinson pizzázót, nagyon finom a pizzájuk).

Reggel fél hétkor imával kezdődött a nap, majd a reggeli után istentisztelet volt. Első nap csatlakoztunk Henrikhez és a csapatához és bár vonzó lett volna más evangélizációs csoport  munkájába is belekóstolni, közös elhatározással maradtunk hűségesek, ami az utolsó nap hatalmas áttörésével mindannyiunkat nagyon nagy örömmel töltött el. Az a nagyon erős katolikus szellemiség, bálványimádás ami Egerben és a környékén volt, érezhetően az egy hét elmúltával engedett a szorításból és az összesen 39 helyszínen folyó evangélizáció igen sikeres volt, majd 500 ember mondta el a megtérő imát. Dicsőség az Úrnak! Fantasztikus volt az a szellemiség ami az egész tábort jellemezte, mindannyian megtapasztaltuk az Úrnak azt a fantasztikus kenetét a szellemünkben, amikor teljesen igeien “egész nap imádkoztunk, fohászkodtunk” és ebben semmi erőltetés, semmi kényszer nem volt,egyszerűen csak a szellemi falaknak, korlátoknak az összeomlása amely által tapintható volt az Úr jelenléte, szeretete. Folyamatosan töltekeztünk Szent Szellemmel, aztán kimentünk hirdettük az evangéliumot, majd a Szent Szellem ismételten betöltött bennünket, mint a bibliai példában is írva van: addig folyt az olaj, amíg minden edény meg nem telt.. Nagyszerű érzés volt! Az utolsó estén az Eger Hotelben egy Friderika koncerttel fejeződött be a hét, ahova minden érdeklődöt meghívtunk. Nagyszerű hír: több mint 600-an voltak!

És ami még külön nagyszerű: Péntek délután Csilla lányom is lejött, sőt az evangélizációra és a koncertre is eljött. Beszélgetett az egyik pásztor feleségével, és bár a szájával mást mondott Ági biztatólag felém fordult és azt mondta: ez a lány akármit mond is a szívével már az Úré! 🙂

Itthon kiderült, hogy rákeresett a neten Friderikára, az ő honlapjára, sőt a boltban elkezdett dúdolni valamit: kiderült hogy az egyik dicséretet..:-)

Dicsőség az Úrnak, ha a látható világban még nincs is, de hiszem, hogy az Úr mindennap közel viszi az egész családomat a megtéréshez.

A megtérés fontosságáról

2009 július 17. | Szerző: ildiko0610

Jó régen nem írtam ide. Most megpróbálom az épp aktuális gondolataimat megosztani. Isten a válságokat használja arra, hogy átrendezze a világot, hogy az embereknek kijelenthesse magát általa. Emberek, ne magatokba, Istenbe bízzatok..Számomra is megdöbbentő volt annak az ismerősömnek a segélykérése, aki még februárban is pont a fentieket mondta.. Akinek a férje Afrikába járt vadászni, háromszoros magyar bajnok volt  autó rallizásban , még tavaly is egy hónapos amerikai útra ment. Olyan “vadászházuk” van, hogy sokan elfogadnák: medencével, jakuzzival, szaunával, kis patakkal  rajta egy japán híddal egy természetvédelmi terület legszebb részén. Februárban egy hajnali órában eszembe jutott ez a kedves ismerősöm. Ahogy imádkozni kezdtem nyugtalanság fogott el. Ismerve a szokását, hogy a telefont nem viszi be a hálószobába írtam neki egy sms-t hogy mi van vele, aggódom érte.. Pár perc múlva hívott: Kórházban van, életmentő műtétet hajtottak végre rajta akkor éjszaka.. Reggel berohantam, még mindig könnyes szemmel mondta: halál félelme volt, érezte a halál szelét.. Elmondtam neki, hogy ugye tudja, hogy kapott még egy esélyt arra, hogy megtérjen Istenhez. A katolikus hit nem üdvözít önmagában, a bálványimádás, a liturgia nem tart meg senkit, ezért is érezhette a halál félelmét, mert a lelke tudta: nincs üdvössége még.. Meghallgatott.. Aztán pár nap múlva az otthonában azt mondta: Mióta 8 éve ismerlek megváltoztál.. Rossz irányban?-kérdeztem. Nem, nem mondhatom még ha rosszat akarnék mondani sem, de teljesen más vagy. Isten változtatott meg, úgy ahogy megígérte, hogy átformál, mennyei emberré mert csak az ilyeneké az Ő országa. Ha egyedül lennék, nem lenne családom követnélek. De így, hogy a férjem és a fiam is hitetlen nem tehetem.. Nem maradhatnék, nem engedem hogy más üljön bele abba amiért én dolgoztam meg..

Szavai még ma is bennem visszhangoznak.. És az is, hogy mikor mondtam neki: Isten kegyelme az amit elértetek- ő telve a saját elbizakodottságával azt mondta: Nem – én dolgoztam meg érte, mindent magamnak, magunknak köszönhetünk nem Istennek..

Mondtam: más is dolgozik sokat, még se lesz milliomos, de ő hajthatatlan volt. Akkor átfutott a fejemen: Nem szabadna ezt éreznie, kimondania, ez istenkáromlás..

Még fél év sem telt el és tessék.. Kétségbeesett hívás: csődbe mennek, ha nem szereznek 5 millió forintot mindenük elveszik..

Mégsem ez a legnagyobb tragédia.. Vannak emberek akik már most gyerekekkel az utcára kerülnek.. Az, hogy megnőtt az öngyilkos gyerekek száma, akik kihallgatják a szülők kétségbeesett beszélgetéseit: Ha a gyerekek nem lennének, nem élnék.. Már tudok, hallottam jópár esetről mikor a nagyobb testvér megpróbálta megmérgezni a kisebbet és önmagát, hogy “ne legyenek”..

És közben itt  van Michael Jackson.. Az emberek őrjöngve kérdezik: Miért?

A Michael Jackson-jelenség megértését mindazok fontos feladatnak tekintik, akik tudni szeretnék, milyen korban és kikkel élnek együtt éppen most a földön. A szomorú, tragikus sorsú szupersztár története többről szól egy poplegenda sikerektől, botrányoktól hangos végzeténél. A halott celeb glorifikálódása látványosan fedi fel a modern popkultúra fő alkotóelemét, tömegeket mozgósító erejét: a bálványimádást.

   Michael Jackson sorsának egyes elemzői leginkább apja és környezete áldozatának igyekeznek feltüntetni a sztárt. Az „áldozati szerep” persze fontos eleme mindenféle kultusznak. Így, sajnálat és együttérzés széles körű kiépítésével lehet még nagyobb tömegeket bevonni a jelenség emocionális terébe. Jacko azonban elsősorban önmaga áldozata lett. Saját maga idézte elő a végzetét. Számos körülmény igazolja, hogy bálvány akart lenni és maradni a tömegek számára. Még akkor is, ha ezt a szerepet igazából soha nem tudta feldolgozni. Sőt volt idő, amikor őszintén kereste, hogyan tudja hátrányos helyzetű gyermekek segítésére felhasználni sikerét, hírnevét. A súlyos lelki, ideg- és fantombetegségben szenvedő sztárt halála előtt néhány évvel egyik lelki tanácsadója, Schmuley Boteach rabbi szerette volna visszavezetni „a bálvány és a rajongók viszonyból” a normális értékeken alapuló emberi kapcsolatokba, a hírnév hajszolásából a szereteten alapuló cselekedetekhez. De a szupersztár ezt azzal utasította vissza, hogy a rabbi őt ne demisztifikálja.

  A bálványok lázadnak mindazon törvényszerűségek ellen, melyek alapján és melyek keretei között az ember képes boldogulni és fenntartani létezését a földön. Úgy tűnik, a legújabb kori popkultúra az egyetemes morális elvekkel szemben új utat, alternatívát kínál követőinek, amelyben a „bálványcsinálás” központi helyet foglal el. Egyáltalán nem meglepő, hogy Michael Jackson bukottan és súlyos idegi, lelki krízisében is ragaszkodott ahhoz az irrealitáshoz, melyet felépített önmagának és rajongóinak, ami mögé elrejtette valóságos személyiségét, amibe belemenekült a fájdalmas valóság, a tényleges konfliktusokkal való szembenézés elől.

Michael W. Smith koncert

2009 június 9. | Szerző: ildiko0610

 Szervusztok!

Ma igen jó napom volt Isten kegyelméből. Reggel frissen ébredtem, különös kenetével a Szent Szellemnek. Épp befejeztem az imádkozást mikor megszólalt a telefonom. Egyik gyülis tesónő (Erika) akivel együtt szolgálunk hívott, hogy találkozhatnánk-e ma, ugyanis hozott nekem a telkükről cseresznyét. Már írtam, hogy különösen jó a testvéri kapcsolat mindenkivel abban a szolgálatban ahol részt veszek, hárman közbenjárunk nemcsak a saját családunkért, hanem egymásért, egymás családjáért is. Épp pár napja kezdtük el Erikával és Helénnel esténként egy adott időben a nyelveken való imádkozást, közbenjárást a családi áttörésekért. Ezt a pár mondatot csak azért szúrtam be, hogy látható legyen: a szeretet közöttünk valóságos, ahogy az Ige mondja, mi is hordozzuk egymás terheit is, a szeretet nem önző. Szóval elmentem, találkoztunk. Nagyon jó, és épületes beszélgetés lett belőle, a Szent Szellem egy jó pár dolgot, megoldást felhozott, dicsőség érte! Hazajöttem, megfőztem majd hazajöttek a gyerekek. Ettünk és már készülődtünk is a Michael W. Smith koncertre. Nagyon jó volt!! Hálás vagyok Istennek hogy ott lehettem. Michael imádkozott a megjelentekért, előre tartott kézzel áldást mondott azokra akik eljöttek és Magyarországért is.

2009 május 20. | Szerző: ildiko0610

 Szervusztok!

Nem igazán értek a számítógéphez, a kommentek engedélyezéséhez, ezért
legnagyobb sajnálatomra valahogy eltűnt Cassy31 látható kommentje..
Pedig szeretnék neki reagálni…

Nem hiszem hogy elvakult, vagy elfogult lennék a gyülekezettel, vagy az ott lévő emberekkel szemben. Tudom, és elfogadom, hogy mindannyian a világból jöttünk, hogy mindenkinek van-vannak rossz tulajdonságai amit nem lehet egyik napról a másikra levetkőzni, elhagyni. De nekünk lett az ígéret, hogy mire Jézus visszajön addigra tökéletesekké válunk szeretetben is. Tapasztaltam persze én is tesótól rosszindulatot, ítélkezést – de ahogy tudod: Ne ítélj, hogy ne ítéltess! No és persze, ha valaki arcul csap, tartsd oda a másik orcádat is… Van ilyen, nem dugom a fejem a homokba, de ahogy írtam nem ítélkezem. Ha ilyennel találkozom, gyorsan megbocsátok neki, nem puffogok, hanem csendben elmondom az Úrnak, hogy tudom hogy én sem vagyok még tökéletes – de az leszek! 🙂 – ezért megbocsátok a testvéremnek is és megáldom őt a megtérés kegyelmével, hadd térjen meg még abból amiben nem tökéletes. Azután elengedem a problémát és tökéletesen bízom abban, hogy Istennek semmi sem lehetetlen..

Több mint két éve tértem meg, mára közel száz embert tudhatok úgy testvéremnek, hogy tudom, hogy ha problémája van-vagy nekem van akkor számíthatok rá és kölcsönösen közbenjárunk egymásért. Beszélünk, szeretjük egymást, összejárunk gyülin kívül is stb.

Jézus azt tanította, hogy legyünk a másikkal elnézőek, hosszú tűrőek ahogy Isten is az velünk. Én komolyan mondom hogy tapasztalom, hogy még csak hosszú tűrőnek sem kell lennem, mert Isten gyorsan cselekszik..:-) Nem tudom, hogy Nálad kedves Cassy mi lehetett a probléma, mi vezetett a kiszakadáshoz, de drukkolok Neked.

Tudod – én úgy gondolom – nem azzal foglalkozom ami rosszat tapasztalok (ha tapasztalok egyáltalán) hiszen egy több ezres tömegbe beszivárognak olyanok is, akik nem szívből, hanem színből keresik az Urat, akik nemhogy nem tudnak, de nem is akarnak változtatni a világi szokásaikon. És bár ténylegesen jó a kapcsolatom a testvérekkel, elsősorban nem azért megyek oda, hogy velük találkozzam, hanem hogy az Urral..

A héten megint voltak nagyon pozitív megtapasztalásaim.. Múlt hét hétfőn ahogy a Hungária krt-on vezettem (közben imádkoztam) eszembe jutott egy fiu ismerősöm. Megfordult a fejembe, hogy felhívom, de aztán elhesegettem és imádkoztam inkább tovább.. Másnap kedden ugyanez volt a helyzet… Csütörtökön aztán felhívott ez a fiu és közölte, hogy hétfőn befeküdt a kórházba és kedden megműtötték.. egyből átértékeltem a helyzetet… Megígértem magamnak, hogy ha legközelebb imádkozás közben valakinek a nevét felhozza a Szent Szellem bennem, nem leszek gyáva és felhívom.. Most hétfőn aztán egy másik ismerősömmel kapcsolatban jártam ugyanígy.. Megragadtam hát a telefont és felhívtam. Mi van veled? – kérdeztem kicsit bambán… Semmi épp autót (vagy mit) szerelek az udvaron, jól leégtem.. Ezért hívtál? No gondoltam – belecsapok a lecsóba. Nem nem ezért hívtalak. Tudod mostanában azt tapasztalom, hogy az Ur felhoz bennem neveket, akiknek biztatásra van szükségük, akik Istent keresik, de még nem találták meg. Ma téged hozott fel az Úr és mondta, hogy hívjalak fel, hátha bővebben is érdekel a dolog… Nem ragozom.. Paff lett az ember.. Azt mondta: Persze nézem a Vidám Vasárnapot, érdekel is a dolog, de mielőtt elmegyek még lenne pár kérdésem… Megbeszéltük, hogy majd keres ezügyben.. Alig telt el egy óra és felhívott: Nem találkozhatnánk és beszélgethetnénk most, ma? Találkoztunk.. Négy órán keresztül kérdezett, és én válaszoltam.. Teljesen lelkesen megígérte, hogy szerdán eljön a gyülibe. Dicsőség Istennek!! 🙂

2009 május 14. | Szerző: ildiko0610

 Az Úrral való járást is tanulni kell.. Tanulni kell a Szent Szellem szelíd hangjára figyelni.. Ma ismét bizonyságot kaptam afelől, hogy a Szent Szellem él bennem, vezet engem, és ahogy az Úr megígérte, általa velem van, segít és erősít. Imádkoztam, mikor feljött bennem egy régi jó? barátom neve.. Rég hallottam róla az igaz, de látszólag semmi nem indokolta hogy épp akkor és ott rágondoljak.. Két nap múlva tudtam meg, hogy akkor került be kórházba. Az Úr megmutatta, hogy bajban van, szüksége van jó szóra.. Érdemes odafigyelni, kérni az Urat hogy használjon, mert nagyon sok embernek tudunk segíteni ezáltal.. Tegnap az Úr jelenlétében telt a délelőttöm. Épp egy háromnapos böjt utolsó napjánál tartottam, imádkoztam és közbenjártam a szomszéd néniért aki rákos, illetve egy tesónőért aki megfáradt. Délután fontos megbeszélés volt a gyüliben, alakul a vidéki szervezetek szociális hálója. Mikor annak vége lett kezdődött az istentisztelet. Dicséret alatt azon vettem észre magam, hogy a gondolataim állandóan másfelé járnak, egyszerűen erőtlen vagyok, fáj mindenem és bárhogy igyekszem is mélyen a porban érzem magam, habár inkább felemelkedni szeretnék Isten jelenlétébe. Elmondtam magamban egy imát, kértem az Urat, hogy emeljen fel, vegye el tőlem a kósza gondolatokat, mert az nem tőlem a Sátántól van,, szeretném Istent dicsérni, magasztalni, legyen erő az erőtlenségemben.. Igy lett vége a dicséreteknek, de megmondom őszintén mikor leültünk sem éreztem magam jobban.. Ekkor Sándor bejelentett egy amerikai pásztort, aki épp Afrikából jött egy evangélizációról. Isten öröme volt rajta, és azt mondta: Jó hírt hoztam Istentől Neked: A te fiaid és lányaid meg fognak térni az Urhoz, és sokkal-de sokkal jobban fogják szolgálni az Urat mint Te. Isten megígéri hogy még nagyobb áldást és kegyelmet ad neked általuk..- és ekkor megtört a levertség szellemének uralma fölöttem. Tudtam, hogy ez Nekem is szól, nekem is üzenet a mai napon… Aztán még jött két-három pásztor. Már az összejövetel végénél tartottunk mikor a pásztor szó szerint azt mondta: Ne hagyd, hogy a levertség leuraljon, hogy a Sátán porba taszítson. Isten látja, hogy imádkozol, böjtölsz a szomszédasszony betegségéért, közbenjársz a testvéreidért, és ezért felettébb meg fog áldani, és minden bajtól megoltalmaz.. Ha figyelmesen olvastátok az aznapi elfoglaltságomat akkor láthatjátok: EZ 100 % -ban nekem szólt, Isten ennek a pásztornak a szája által akarta elűzni a bizonytalanságomat, az erőtlenségemet!

2009 május 12. | Szerző: ildiko0610

 Ma ismét eszembe jutott az a nagy kegyelem amiben az Úr bevitt.. Egy éve hogy kiszabadultam a bűn hatalmából és nap, mint nap hálát adok Istennek ezért.. Hálás vagyok hogy boldog vagyok, hogy az Úr öröme az én erősségem, hogy nem emberektől várom el, hogy boldoggá tegyenek, boldog vagyok reggel mikor kinyitom a szemem és mosollyal az arcomon alszom el. Az emberek csak addig hűségesek, míg saját önző érdekük úgy kívánja, de Isten nem ilyen.. Az ő kegyelme és hűsége határtalan: jó erre gondolni, jó ezt nap nap után megtapasztalni. Belegondoltatok, bele szoktatok gondolni abba, hogy milyen gonosz a világ? Hogy nem múlik el nap, hogy az újságok, a híradások ne lennének tele az emberi gonoszsággal, kegyetlenséggel, elvetemültséggel? Hogy bírjátok el a világ mocskát? Bevallom őszintén, hogy habár az amiről hallunk, amit tapasztalunk csak a jéghegy csúcsa, de nekem minden egyes hír gyomorcsapással ér fel.. Egyszerűen bele se tudok gondolni, hogy Isten mennyire megszomorodhat ezektől, mennyire bánthatja az, hogy az emberek így eltávolodtak tőle, hogy ennyire szolgái a bűnnek, a halálnak, a sátánnak. Azt hiszem Kenneth Hagin-nak volt egy látomása, ahogy a világ különböző tájain élő emberek, szépen felöltözve menetelnek, masíroznak.. Akik a sor elején vannak egyszercsak meglátják, hogy a pokol felé mennek, vissza akarnak fordulni, de az utánuk masirozó tömeg elsodorja őket.. Borzasztó látomás.. Elvállaltam a minap hogy egy cégnek beltéri egységeket hordjak szét az embereknek a tévékhez.. Elég nagy butaság volt részemről – nem ez most a kérdés – hisz tévét nem nézek, úgy gondolom az emberek agyát mossák át a tévén keresztül manapság.. Értelmes emberek hazamenve a munkából nyúlnak a távkapcsoló után, bámulják Mónikát, Joshi barát-ot (vagy hogy hivják) csámcsognak más életén, nyomorán csak hogy a saját lelkiismeretükkel ne kelljen szembenézni.. ne kelljen elgondolkodni, hogy mi végre is születtek erre a földre, hogy szeretetet érezzenek tartósan valaki, vagy valakik iránt, hogy elkötelezzék magukat valaki vagy valami mellett.. Szóval csak a munka, a robot, aztán az ostoba magunkbólkibambulás.. Volt hogy a lakótelepen ahova kivittük ezeket a szutykokat a hölgy állandóan azt emlegette: Istenem így, úgy.. egész addig míg rá nem kérdeztem, hogy hisz e benne, ha már emlegeti.. Nem..- felelte, pedig aki hit nélkül Istent emlegeti átkot hoz magára.. Mondtam hogy jobban tenné ha a Bibliát forgatná a tévénézés helyett.. Isten ments! – volt a válasz.. Háát nem tudom.. Nem is igen tapasztaltam mást csak a szellemi lezüllés után az erkölcsi zuhanást.. szegénység, alkoholizmus, démonikus megkötözöttségek.. eszembe jut ami meg van írva a Bibliában: Sokan vannak az elhívottak, de csak kevesen a választottak.. Ahogy Jézus mondta az egyik példabeszédébe: sok embert elhívott a mennyegzőre, akik “nem értek rá” saját élvezetükkel, problémájukkal, akaratukkal voltak elfoglalva, így a “bolondoknak” hirdettetik az evangélium.. Aztán majd mikor az utolsó ítéletkor kiáltoznak, hogy “ISTENEM” csodálkoznak ha Jézus azt mondja: Sohasem ismertelek…

Nehéz ebben a világban élni.. Nem azért, mert a kereszténység, a Biblia szerint élni nehéz, hanem a gonoszság miatt.. A bennünk élő Szent Szellem által él a szellemünk, jobban érzékeljük a gonoszságot, érzékenyebbek vagyunk rá.. Viszont könnyebb is, hisz Jézus nevében, Jézus vérével hatalmat tudunk rajta venni, semmi nem árthat nekünk.. Mégis – habár az emberek miatt szeretném ha még sokáig tartana a kegyelem időszaka (hiszem, hogy hamarosan lezárja az idők ura ezt a korszakot) örvendezem már annak az eljövendő új világnak mikor megszűnik a bűn, a gonoszság.. Csodálatos lesz úgy élni!!

2009 május 11. | Szerző: ildiko0610

 Annyiszor mondjuk, hogy Isten hosszútürő, hűséges és irgalmas és talán bele sem mindig gondolunk hogy ez mennyire így van. A napokban hallottam egy régi ismerősömről, aki azóta már nincs közöttünk.. Vali a gyermekeim ovónője volt, nagyon szerettük mindahányan. Mivel réges-rég elköltöztünk a faluból, nem tudtam, hogy megtért, és azt sem, hogy elhagyta az Urat, visszament a világban. A lányai azonban hűségesek voltak Istenhez, és mikor édesanyjuk beteg lett, majd kómába esett közbenjártak érte, tudván, hogy ha a helyzet így marad, édesanyjuk bűnben hal meg, és így a pokolba kerül. Szóval közbenjártak érte és az imájuk meghallgatásra került. Vali csak épp annyi időre nyerte vissza az öntudatát, hogy a kérdésre, hogy anyu megbántad a bűneidet, befogadod Jézust a szívedbe? Csak bólintani tudott – aztán elköltözött.. Számomra ez két dolog miatt is tanulságos.. Rádöbbentett, hogy igenis legyek tudatában mikor kimondom, hogy Isten irgalmas és hűséges, a másik pedig, hogy vigyázzak véletlenül se menjek vissza a világba, mert nem tudhatom, hogy a Sátán mit készít, lesz-e még alkalmam megbánni a bűneim, hisz az emberi élet olyan törékeny, olyan illékony. Jó reménységem van a középső gyermekem felől, aki mostanában olyannyira csalódott a világi kapcsolataiban (barátaiban és barátnőiben) hogy sokkal jobban érzi magát az énáltalam bemutatott keresztényekkel. Hétvégeken közös programokat szervezünk és szemmel láthatóan szívesen van velünk, sőt már azt is kiejtette a száján, hogy “egyszer eljön majd a gyülibe”… Halleluja, dicsőség az Úrnak!