2009 március 17. | Szerző: ildiko0610
Az Úr jó! 🙂 Mostanában kicsit elakadtak a dolgaim.. Imádkozom, böjtölök, de valahogy nemigazán éreztem az áttörést.. Ma azonban elindult valami! Tizenéve mikor elváltam utamba került egy férfi.. Kihasználva az elvetettségérzést, a szeretethiányom épp azt mondta amit hallani akartam: egyszóval elcsavarta a fejem. Egész addig ment, hogy minden pénzem – nem gondolva arra, hogy esetleg átver (egyébként mindig ezt mondta mikor a józan eszem megszólalt: azt hiszed becsapnálak, elvenném tőled és a gyerekeidtől, így ismersz? ) szóval több millió forinttal beszálltam egy vendéglő építésébe ami persze az ő nevén volt.. Mikor aztán elkészült és be is indítottam pénzem se volt már gyerekestől kidobott szó szerint az utcára.. Hozzátartozik, hogy volt neki egy éppen felserdült 16-17 éves leánykája, aki tudta hogy az apja csal egy vele egyidős lánnyal biztatgatta, hogy rakja már ki azt a gyerekes nőt.. Az apja hirtelen kezű lévén jó párszor részegen meg is vert, remélve hogy akkor nem neki kell kiraknia, magamtól is elmegyek..
Isten kegyelméből ebből a helyzetből is volt kiút – világiként, ami külön kegyelem – és szép lassan felálltam, megbocsátottam. Isten pedig betöltött az ő végtelen szeretetével, elmosta elfeledtette velem a réges-régi sérelmeket.. Alig pár hete a lány bejelölt az iwiw-en.. Néztem-néztem a bejelölést, de nem jelöltem vissza.. újra feltörtek a régi emlékek, nem tudtam teljes jó szívvel “ismerősként” visszaigazolni.. Amúgy is ki akartam magam törölni az iwiw-ről, ez úgy éreztem megerősít ebben.. de nem töröltem még ki magam, akkor még nem.. Eltelt kb 2 hét és a bejelölésre nem válaszoltam. Egyszer épp vidékről egy karitatív rendezvényről jöttünk hazafelé mikor parázs vita alakult ki a kocsiban két testvér között, melyből kiderült, hogy az egyikőjük tele van nehezteléssel, meg nem bocsátással. Én akkor erre figyelmeztettem is őt. Hazaérve aztán ott vigyorgott rám a számítógépen az a két hetes bejelölés.. Megszólalt valami bennem: hiszen Te is tele vagy nehezteléssel! Hiába vallottad meg, hiába mondtad, hogy megbocsátottál, csak nem bocsátottál meg, ha két hete nem vagy képes visszaigazolni.. Vissza is igazoltam egy levél elküldésével, melyben megírtam, hogy nem a memóriámmal volt baj idáig, nehezteltem, de az Úr azt várja tőlem hogy bocsássak meg, és most megteszem, elengedem a neheztelést, a tartozást mindent.. Szinte azonnal jött válasz: Isten kegyelme nyugodjon meg rajtad, majd írok még.. Válasz pár napig nem jött, utána meg már én töröltem magam a rendszerből.. Amiért most írok a következő:
Isten megmutatta az ő végtelen jóságát, kegyelmét: A lány ma előttem ült a bibliasuliban. Mikor megismertem elöntött a Szent Szellem kegyelme, megbékélése, öröme.. A tanítás után elbeszélgettünk – úgy mint addig soha – és teljes szívemből éreztem hogy nincs bennem semmi neheztelés, harag még az édesapja iránt sem.:-) Jó az Úr és végtelen az Ő kegyelme! 🙂
2009 március 4. | Szerző: ildiko0610
Mióta nem írtam azóta újabb bizonyságot kaptam arról, hogy az Úr jó, és ha valaki teljes szívvel keresi akkor megtalálhatja. A végtelen szeretetnek amit irántuk emberek iránt érez nincs határa. A múltkor már írtam, hogy egyik utcai szociális szolgálatunk során egy ember már az öngyilkosság gondolatával foglalkozott, mikor találkoztunk vele. Beszélgetni kezdtünk, mikor elmondtuk neki az evangéliumot, hogy van segítség, Jézus Krisztus kész ma is tenni érte, szereti őt, szinte azonnal elmondta velünk a megtérő imát, befogadta az Urat a szívébe. És az Úr elkezdett munkálkodni benne is és érte is.. Azóta van szállása, és igaz hogy a keze el van törve, de munkája is. Okos ember, vegyészmérnök aki nem mellesleg a melbourni olimpián képviselte hazánkat: sportoló volt. Azóta volt már a gyülekezetben is, kiment és megtért, majd imádkoztak érte. A napokban Isten kegyelmével újra szembesültem. Erzsi néni – gyermekkorom pótmamája – kórházba került.. Anno ő volt az, aki öcsémet és engem is útnak indított, elkísért az iskolába, saját gyereke nem lévén gyermekeként bánt velünk.. Szóval kórházba került.. természetes volt, hogy berohantam a kórházba. A diagnózis akkor még trombózis volt. A háziorvos hanyagsága miatt a kórházban lévő orvosok azt mondták: csoda hogy él.. több hete lábon hordta ki a betegségét. Mikor bementem és ő ezt elmondta azt mondtam neki: Ugye Erzsi néni tudod, hogy ha most veled történt volna valami, sajnos a pokolba kerültél volna.. Nem azért mert rossz ember lennél – nagyon is jó ember vagy – de soha nem tértél meg, soha nem fogadtad be Jézus Krisztust a szívedbe.. Ezekután elmondta velem az imát, imádkoztunk együtt.. A kórházban nekifogtak az ilyenkor szokásos rutinvizsgálatokat is elvégezni: kiderült Erzsi néni áttétes daganatos betegségben is szenved.. Nagyon megérintett a hír amikor megtudtam. Este mikor imádkoztam, a Szent Szellem megérintett és eszembe juttatott valamit.. Nevezetesen, hogy megtérésem után – mivel tudtam hogy édesanyám és Erzsi néni is nagyon távol vannak Istentől – arra kértem az Urat, hogy legyen bizonyságom arról, hogy mielőtt meghalnak az Úrhoz távoznak.. Habár az orvosok azt mondták csak a csoda segíthet én hiszem hogy Isten a csodák istene, segíteni fog, de akkor is jó tudni – hisz velem mondta el a megtérő imát – hogy ő már az Uré, bármikor, bármi történik is.
Jó reménységem van a gyermekeim felől is.. Kisebbik lányom a múltkoriban azzal fogadott, hogy hol voltam ilyen sokáig, hiszen a Vidám Vasárnapnak már régen vége.. Tehát ha még a látható világban nem is látszik, de az Úr már dolgozik a szívén, már nézi a VV-t. Sőt mostanában hallgatja a szobájában a dicséreteket, továbbmegyek: már küldött át osztálytársainak is belőle…:-)
2009 február 20. | Szerző: ildiko0610
Ismét érdekesen alakult ez a hét.. Nem tudom írtam-e annak idején, hogy a több éve a jómódú barátnőm mikor megtudta hogy a gyülekezetbe járok kb egy hónap után azt mondta: akkor most itt van vége a barátságunknak, ő nem tudja elviselni a tudatot, hogy én ott “őrjöngök a Hit Gyülekezetben”. Hiába mondtam neki, hogy dehát én nem akartam a saját hitemet ráerőszakolni, nem is beszélünk róla – hajthatatlan volt..Persze rosszul esett (sírtam is) aztán már csak imádkoztam, hogy az Úr változtassa meg a gondolkodását.. Eltelt majdnem egy hónap, mikor kényszert éreztem és küldtem neki egy sms-t, hogy hiányzik a barátsága, de tudomásul vettem a döntését és köszönöm neki az eltelt években hozzám való szeretetét, jóindulatát, köszönöm, hogy a bajban is mindig mellettem volt.. Pár perc múlva felhívott, persze sírtunk mindketten. Elmondta hogy már bánta a kimondott szavakat, bocsássak meg, nem akarja már felszámolni emiatt a barátságunkat… Azóta eltelt 2 év és ezt a témát kerültük.. Alig 3 hete azonban szerda este felhívott, hogy jönne hozzám. Mondtam neki, hogy ne jöjjön, hiszen ma istentisztelet van. Mikor érsz haza? Este 11 óra fele.. Mit csinálsz Te ott olyan sokáig? Dicsérem az Urat – feleltem, mire köszönésnélkül letette a telefont.. Ismét eltelt egy pár nap, mikor hajnalban nyugtalanságra ébredtem. Nekifogtam imádkozni, de a nyugtalanság bennem maradt. Egyszercsak feljött belőlem egy érzés, így azonnal írtam egy sms-t neki. Szinte pillanatokon belül jött a válasz: kórházban vagyok, az éjjel műtöttek.. Felhívtam, berohantam.. Kiderült majdnem perforált a vakbele, az orvos szerint perceken múlt az élete.. Sírt.. Halálfélelmem volt – mondta.. Ugye tudod hogy nem véletlen hogy én írtam Neked és az sem hogy megmenekültél? – kérdeztem. Isten szeret téged, de te még nem vagy a jó oldalon. Ugye tudod? Tudom – mondta és ismét sírt.. Pár nap múlva már otthon látogattam meg.. Valahogy szóba került ismét a hit kérdése.. Azt mondta nekem: nagyon megváltoztál.. még azt sem mondhatom hogy ez rossz lenne, de mintha teljesen kicseréltek volna, nem az vagy mint akit megismertem.. Megkérdeztem: rosszabb vagyok? Nem, inkább azt mondanám más.. Mondtam nem magamtól vagyok más, Istentől. Ő azt mondja, hogy test és vér nem örökölheti a mennyországot, át kell változnunk, őhozzá hasonlóvá kell válnunk.. Én nem válhatok ilyenné, a fiam és a férjem nem fogadna el! Kiközösítenének, elvesztenék mindent.. Én nem tehetem… és sírt… egy ige jött fel bennem: Milyen nehéz a gazdag embernek bemenni Isten országába…Sokáig beszélgettünk még utána.. vágyna rá, látja hogy én is milyen pozitív változáson mentem át, de nem mer szembeszegülni a férje és a fia akaratával, hisz ők istentagadók.. mi lenne vele nélkülük? Hiába mondtam neki, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, egyre csak azt hajtogatta: ha ők nem lennének más lenne, így nem…
2009 február 14. | Szerző: ildiko0610
Elég rég nem írtam megint.. Bár Isten kegyelméből minden rendben velem, az írástalanságnak a sok tennivaló az oka.. Beálltam szolgálni a gyülekezet karitatív szervezetéhez, így túl azon, hogy hasznosnak érzem magam, még Isten hatalmas irgalmának is tanúja vagyok nap mint nap.. Elmesélek egy-két csodálatos bizonyságot arról, milyen gondviselő Istenünk van.. Csütörtökönként Budapest aluljáróiba járunk és viszünk zsíros kenyeret és teát a szolgáló testvérekkel.. A minap a Nyugati téren a szokásos időben mikor megjelentünk nem találtunk egyetlen parkolót sem, nekünk pedig kettőre lett volna szükségünk.. Keringtünk egy darabig, ám mikor láttuk hogy a helyzet reménytelen, nem akartunk dolgavégezetlenül továbbállni, hisz tapasztaljuk, hogy a rászorulók köre sajnos napról-napra szélesedik és a szokott időben már nagyon várnak bennünket. Szóval mikor a többedik kört tettük meg hiába, úgy döntöttem, hogy felállunk a járdára – igaz hogy ott megállni tilos tábla van (kivétel rendőrség) de gondoltam megkeresem az ott álló rendőrautó vezetőjét és megbeszélem vele. Hiába mentem le azonban az aluljáróba ott nem találtam egyetlen szolgálatban lévőt sem, így Szilárdot ott hagyva elmentünk hogy kiosszuk a forró teát és a kenyeret a rászorulóknak.. Egyszer csak Szilárd telefonált, hogy azonnal menjünk vissza mert jött egy rendőrségi kisbusz és meg akarnak minket birságolni.. Rohantunk ahogy tudtunk. Felérve egyetlen rendőr hajtogatta makacsul hogy már pedig őt nem érdekli, megbírságol bennünket.. Hiába próbáltam a lelkére hatni, hogy máris elmegyünk és karitatív munkát végzünk, ő se legyen szívtelen, már annyira beleélte magát a hatalmaskodásba hogy az arcán megjelent a kaján, rosszindulatú vigyor. Hangosan csak annyit mondott: Hit Gyülekezete? Ott van pénz.. No ekkor feladtam – gondoltam inkább most hagyom abba, de a gyülekezetről ne mondjon rosszat.. Közben a másik sofőr – Julcsi – elővette az iratait és odaadta a “közegnek”.. Az nyitvahagyva az ajtót el akarta kezdeni a feljelentés kitöltését, de a tolla nem fogott.. dünnyögött kicsit, aztán talált egy másik tollat.. épp akkor mikor most már újult erővel nekifogott volna, mintha a földből nőttek volna ki, megjelent 8 rendőr futva és már messziről kiabáltak, közel érve a kocsijukhoz pedig ütögették az oldalát majd kiadták a parancsot: azonnal add vissza a papírokat, menni kell! Így – kicsit kelletlenül, de az intézkedésre készülő rendőr nem tudott mit csinálni – dolgavégezetlenül visszaadta a papírokat, azelőtt hogy az adatokat felírta volna..:-) Mondanom sem kell örömtáncot lejtettünk és hangosan dicsértük az Urat, a Szabadítót.. Persze az ige is eszünkbe jutott, hogy az Igazat még megbüntetni se jó…:-) Így a kicsit fellengzős rendőr is leckét kapott Istentől hogy ki az Úr! 🙂 Igazán nagy üdvrivalgás akkor tört fel belőlünk mikor pár perc múlva mikor a társainkat felvettük ismét arra jártunk és láttuk hogy az előbbi rendőrkocsi épp ott áll meg ismét: téves riasztásuk volt…:-)
Mi ez ha nem ISTENI GONDVISELÉS? Az Úr jó, nagyon jó!
Továbbmenve Kőbánya Kispestre a csodák sorozata folytatódott… Mint később kiderült egy ember épp azért ment oda, hogy az életét eldobja, öngyilkos legyen.. Dicsőség az Úrnak, hogy akkor érkeztünk.. Ahogy elbeszélgettünk vele, kiderült, hogy Gyula a melbourni olimpia egyik érmese volt.. elszállt vele a ló: alkohol, nők ki tudja még mi… A házassága tönkrement, és épp akkor került az utcára mikor a keze is el volt törve.. Ez a sorozatos csapás, a hirtelen mélységbezuhanás, reménytelenség megérlelte benne a gondolatot: így nem akar élni.. Istennek hála mi akkor jöttünk.. Szinte azonnal befogadta az Urat a szívébe mikor a fiúk elmondták, hogy van Szabadító, van aki meg tudja a reménytelen helyzetből is menteni.. Végigzokogta a megtérő ima elmondását. .. Dicsőség az Úrnak a megmentett életért!!
2008 szeptember 20. | Szerző: ildiko0610
Háát ez gyorsan ment… Kértem imában az Urat, hogy ha ez tőle van, akkor az elkövetkezendő másfél héten belül teremtsen személyes találkozásra lehetőséget, hogy el tudjam neki mondani a dolgokat… Ma reggel felhívott, hogy bizonyos lakásomban lévő szerelésekre most ér rá, 20 percen belül ott van.. A szerelésből nem lett semmi, viszont mikor rákérdezett, hogy járok-e gyülibe rátértem a mondanivalómra.. Hááát… Még most is sírva fakadok, ha eszembe jut az az éles elhatárolódás ahogy az egészre reagált.. Kaptam én is és Isten is hideget-meleget, hogy köszöni, de ne akarjam elhitetni, hogy az én Istenem a jó, ő 43 éve a saját, benne élő Isten szerint él, ne akarjam azt mondani, hogy az enyém jó, az ővé (ő általa kreált) nem… Hogy szerinte a hit-gyüli tömegpszihozis, tömeghisztéria és vagy elfogadja az én istenem, vagy nem gyógyul meg perspektiva egy erőszakos dolog, amiből köszöni szépen nem kér… Sőt.. ha nekem a barátság ebből áll, hogy rá akarok kényszeríteni dolgokat akkor köszöni nem kér abból sem… Egy emeletet rohant előttem, persze mennem kellett utánna hogy kiengedjem a kapun, de vissza sem nézve elrohant…
Mindegy.. Én megtettem amit a lelkiismeretem diktált, imádkozom érte mást nem tudok tenni…
2008 szeptember 19. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
Mostanában különös észleléseket tapasztalok magamon, magamban.. Igy visszagondolva az első “megtapasztalások” tavaly nyár óta – amikor is írtam, hogy egy fiú prófétált felém: mondta, hogy az Ur szeret, de az a fiú akit a szívemben melengetek nem az akit nekem rendelt, engedjem el – vannak jelen az életemben.
Balga fejjel, egy olyan keresztényként aki éppenhogy megtért, kikértem két testvér véleményét erről az egészről. Egyikük azt mondta, hogy klassz, ez az Úrtól van, a másik hogy azonnal tagadjam meg, ez jövendőmondás.. Én meg mint aféle “világi” ember azt a véleményt fogadtam el, amelyik nekem jobban tetszett, bűnös, világi kapcsolatot kezdtem az említett fiúval..
Alig kezdődött el a kapcsolatunk, a srácot nagyon súlyos baleset érte egy romániai munkának a felügyelete alatt, többszörösen eltört a lába… Ott nem látták el, viszont a kórházból sem akarták kiengedni – kalandos körülmények között sikerült egy magyar kórházba juttatni, ahol a végén meg kellett műteni.. Alig egy hónappal a baleset után többször tapasztaltam, hogy a kedves miközben úgy gondolta én alszom, más lányokkal levelezett, sms-ezett… Ekkor jelentkezett az első “megtapasztalásom”, valahogy tudtam, hogy hamarosan ujabb egészségügyi probléma elé néz, büntetlenül Isten törvényét senki sem hághatja át, még akkor sem ha világi hosszútávon.. Aztán ripsz-ropsz tényleg kapott egy mélyvénás trombózist, az utolsó pillanatokban került kórházba.. Mikor kijött a történet folytatódott és habár akkor már bennem nagyon erős volt az Úr iránti bűntudat, valamiféle rosszul értelmezett szolidarításból nem akartam a kapcsolatnak véget vetni addig amíg fel nem épül.. Persze ő folytatta a “játékait”, hamarosan ujabb egészségügyi probléma lépett fel.. És bár igyekeztem megnyugtatni míg az orvoshoz nem ért, de TUDTAM hogy ez megint egy másfajta műtét lesz, ez megint egy figyelmeztetés… Megvártam a rehabilitációt, hogy a szanatóriumból hazajöjjön és szakítottam vele.. Tele bűnbánattal imádkoztam egy testvérrel és kértem az Úr bocsánatát.. Bántott az engedetlenségem és sajnáltam az eltávolodásomat az Úrtól.. Kértem a vigasztalását, mert azért nagyon fájt az egész és igaz, hogy megtettem mindent ezért a kapcsolatért, de igazolva láttam azt, hogy – látom, látom nem az Úr rendelése volt ez a fiú, hiába tettem meg minden tőlem telhetőt mégis vége lett… – Elválasztott ideiglenesen az Úrtól, de olyan megtapasztalás volt, hogy ne saját kútfejem alapján akarjak párt magamnak ami örök tanulság.. Mert én maximum a külsőségeket, a kifelé saját maga által sugallt embert láttam, míg az Úr aki a szívek titkának a tudója az egész valóságot látta… Juniusban épp istentiszteletre akartam menni, mikor tőle teljesen szokatlan módon Istenről kezdett beszélni velem, érdeklődött a megtapasztalásaim felől stb.. úgy gondoltam – talán… talán megtörik a jég, az egoizmusát félreteszi, és teljes szívéből elkezdi keresni az Urat.. Eltelt 2-3 hét nem beszéltünk… Aztán a születésnapomkor egy vacsora alkalmával a képembe vágta, hogy igen, tart a kapcsolata azzal a lánnyal akivel annak idején a kapcsolatunk alatt is viszonya volt… Ma már tudom, hogy a szellemem “sivalkodott, vészjelzett” bennem.. Ennek nem lesz jó vége, most a gyereke következik, valamelyik gyerekét baleset éri – hogy kapjon végre észbe, térjen el a bűnös útról… Még jó hogy nem szóltam semmit… Két nap múlva telefonált, hogy a nagyfiát elgázolták, épp műtik.. A kórház felé menet igen határozott érzés lett rajtam urrá, mintha a rádióba mondták volna be, hogy ha ezt nem hagyom abba, szívem mélyén nem engedem el a fiút, akkor a saját családomba is behozom azt az átkot ami az ő életében jelen van..
Véglegesen elszakítottam a szívemet ettől a kapcsolattól és teljes erővel kezdtem az Úr felé fordulni.. Az olimpia alatt hajnal fél 6-kor történt, hogy – mint később kiderült – az aznapi eredményeket “hallottam magamban” mintha a rádióban mondták volna be.. A munkahelyemen bekapcsoltam a vendégeknek az olimpiai közvetítést és jópár embert megleptem, hogy pontosan előre felsoroltam a győztesek sorrendjét.. Mikor rákérdeztek, hogy honnan tudtam – nagy naivan közöltem, hogy reggel hallottam a rádióban – mikor kiderült, hogy nem hallhattam, hiszen élő közvetítés volt és fél 10-kor élesben kezdődtek a futamok…
Ebben az időben elég sok gondom-bajom volt, elég hamar elfelejtettem ezt az epizódot.. Aztán alig egy hónapja jött egy ujabb “megérzésem”… A fiúról, hogy a lába mégsem gyógyult meg, ujabb komplikációk várhatók.. Meg egy másik.. határozottan “TUDTAM” hogy Orsinak a gyülekezetből az Úr jót készít, hamarosan megkérik a kezét.. Sőt… továbbmegyek… miután magamban is kétkedéssel fogadtam, még a nevét is “megtudtam”… hogy mennyire nem vettem komolyan jelzi, hogy nem írtam le és megjegyezni sem jegyeztem meg… De mikor a Sándor mostanában folyamatosan a varázslásról, a jövendőmondásról prédikált eléggé megijedtem – hiszen elég okkult háttérből jöttem – és kértem egyik gyülis testvéremet hogy beszéljünk a dolgokról… Laci azt mondta, hogy egyelőre ne foglalkozzam vele, mondjak el egy imát, hogy amennyiben ez nem az Úrtól van akkor megtagadom, megkötözöm a démonikus jövendőmondást az életemen. Szerinte a bűnvallás után ez automatikusan el fog múlni ha démonikus eredetű, ha pedig az Úrtól való ajándék akkor úgyis a gyümölcseiről kiderül… Másnap az istentisztelet alatt Orsira rászállt a Szent Szellem és én ismét tudtam: áttörés a magánéletében következik be.. Pár nap múlva egy elszólás kapcsán amiben Orsinak is az elmúlt időszak “meglátásait” meséltem elmondtam a vele kapcsolatos látásomat is… Három nappal később azt hittem a telefon esik ki a kezemből, mikor Orsi elmesélte hogy megkérték a kezét..Mivel jelenleg nem tudom, hogy örüljek vagy sírjak ettől az uj képességtől igyekszem sokat imádkozni és nem foglalkozni a dologgal… Vasárnap mikor Sándor okkult démonok miatti szabadulásért imádkozott, iszonyatosan elkezdtem köhögni.. Akkor megköszöntem az Úrnak a szabadulást, hittel el is fogadtam, megkönnyebbültem… Aztán szerdán az istentisztelet előtt elkövettem valamit… Nem vettem fel a telefont, mert kínos lett volna a beszélgetés, a könnyebb utat választottam: sms-t írtam… Aztán egy rossz érzés lett úrrá rajtam: ez nem volt keresztényi… A dicséret megkezdésekor imádkoztam az Úrhoz, kértem bocsásson meg. Megvallottam, hogy tudom, hogy ebből még meg kell szabadulnom, hajlamos vagyok elmenekülni problémák elől, de kértem Őt, hogy segítsen ezt az egészet levetközni… Alig pár perccel később ismét egy határozott érzést éreztem… mintha a bensőmből szólt volna, jól kivehetően valaki és az alábbiakat mondta volna: A fiúnak (a volt kapcsolatomnak) el kell mondanom, hogy az Úrral járok és azt is, hogy térjen meg.. Az Úr elhívta, szakítson az eddigi bűnös életvitelével, térjen meg, mert különben felesleges lesz a műtét, ujabb komplikációk várhatók…
Megmondom őszintén, hogy az elmúlt hónapokban kerültem a fiúval az efajta vallomást, nem tudja, hogy visszamentem az Úrhoz és szakítottam a világi életemmel.. Épp a napokban mondta a gyerekem előtt, hogy nem jönne el a Hit parkba, csak kiváncsiságból maximum hogy megnézze az embereket magának…És most itt a feladat… Alig másfél hét múlva operálják…Addig színt kéne vallanom.. Orsi szerint démonok nem sugallnak ilyent, hogy térjen meg valaki, szerinte ez az Urtól jött… Laci pedig az ellenkezőjét mondja.. Próbálok a Szellememre hagyatkozni, aszerint beszélnem kell vele.. Ha nem hisz az Úrban, nem tér meg akkor sem tehetek majd magamnak szemrehányást hogyha az állapota nem javul..
Itt tartok most….
2008 szeptember 6. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
Mióta utoljára írtam kiléptem a munkahelyemről…Talán írtam, hogy egy kocsmában dolgoztam.. Az utóbbi pár hónapban már szinte fizikai rosszullét kerülgetett a Sátán rombolását látván.. Mikor például az a fiu aki alig pár hónapja örömmel újságolta el, hogy kislánya született egy másik lánnyal kezdett randevúzni, vagy amikor az általam nem kiszolgált erősen ittas vendég feleségét másnap megláttam összeverve…Sokszor kerültem saját magammal meghasonulásba.. Hazudtam például olyan vendégnek akiről tudtam hogy az egész 20.000,- Ft-osát nem fogja betenni a gépbe, de ha felváltom az ezresek észrevétlenül tűnnek el, másnapra nem maradva semmi amire az otthoni éhes szájaknak szüksége van. Szóval ilyenkor azt mondtam legtöbbször, hogy nincs aprópénzem, menjen szépen haza.. Persze ugyanez volt a helyzet olyan vendégeknél akikről tudtam, ha egy pohárral többet isznak, akkor otthon reszketés jár a nyomukba.. A végén már szinte mindenkit lebeszéltem – vagy próbáltam – az ivásról és a játékgépezésről.. A főnököm persze nem ezért fizetett… Igen ellentmondásos helyzet volt, lelkileg nagyon megviselt.. Junius 29-én kértem imát a VV Szerkesztőségétől és augusztus 31-én dolgoztam ott utoljára… Jelenleg olvasom a Bibliát, imádkozom, hogy Isten mutassa meg a Szent Szellem által hogy merre tovább, mi az az út amelyre ráálljak, hogy Istent szolgáljam..
2008 augusztus 17. | Szerző: ildiko0610
Legutoljára ott fejeztem be, hogy következő hétig kaptam haladékot.. Hétfőn kettőkor épp egy tárgyalásra készültem, mikor Gyuri ismét hivott, hogy neki délután 5-ig kell a pénz..Telefon a vevőmnek aki közölte, hogy szerdán megkapom.. Ismét Gyuri: aki fenyegetőzik, hogy eluszik az autója ha aznap nem lesz meg a pénz.. Aztán egy sugallat: kérek a főnökömtől.. Hozzáteszem, hogy a főnök sohasem volt senkivel nagylelkű, jobb szeret ő tartozni mint neki tartozzanak.. Ha hitetlenként végiggondoltam volna az egészet fel sem emelem a telefont.. De Isten Szelleme mást sugallt.. Csaba az első kérő szóra azt mondta: Igen jöjjön be érte, odaadom szerdáig.. Dicsőség az Urnak! 🙂
Aztán a hét további részében találkoztam Orsival és a bűnvallásomat készítettük elő.. Akkor mondta, hogy minden olyan tárgyat, ruhát dobjak ki amely a múlthoz, vagy akár az okkult dolgokhoz kötnek.. A szombatot erre szántam.. Egyedül voltam otthon és ahogy mondani szokás a “pincétől a padlásig” átnéztem mindent.. Tárgyakat, könyveket dobtam ki, a ruháimat amik nem keresztényiek zsákba tettem, hogy elviszem az általam látogatott árvaházba a vasárnapi istentisztelet után.. Jópárszor megtapasztaltam, hogy a Szent Szellem vezet, beletetette például azt a kék polót, ami ugyan keresztényi lehetne, de ha ránéztem mindig azt jutott eszembe, hogy ebben fényképezett le a Kedves, ez volt rajtam mikor először náluk voltam.. Szóval az is a zsákba került.. Egy-egy laza mozdulattal váltam meg például az eddig őrizgetett száritott virágtól, parfümős üvegtől, doboztól éppugy mint az egyik ágyneműhuzattól amely többek között a kinai jelek mellett sárkánymotivumot is tartalmazott.. Miközben megtörtem rajta a Sátán hatalmát biztos, ami biztos alapon szét is téptem, hogy máshova se vihessen átkot.. Este nagyon fáradtan feküdtem le, egy kicsit olvastam a Bibliából aztán mély alvásba merültem.
Reggel iszonyatos fejfájással, hányingerrel ébredtem, mindenem fájt, alig birtam felkelni.. Pedig ma istentisztelet! Mielőtt utnak indultam a hányingerem tetőzött..Aztán mikor elkezdődött a Dicséret felváltva rázott a hideg, melegem volt, szédültem, fejem fájt, hányinger kinozott, majd iszonyatos álmosság jött rám.. De olyan erővel, hogy a bensőmben egy hang azt mondta… Menj haza, feküdj le! Mondtam Orsinak aki mellettem ül, és mellesleg a háziorvosom, hogy minden bajom van.. Ő ajánlotta, hogy az orvosiban méressem meg a vérnyomásom és kérjek egy gyógyszert a fejfájásomra.. Kimentem, de inkább az automatáknál vettem egy innivalót és egy kávét.. Mig nekifogtam, hogy elfogyasszam magamban ezt mondtam: Sátán, ha ez a Te műved, vedd tudomásul, hogy nem foglalkozom veled, nem megyek haza, nem kérek orvosságot, mert tudd meg, hogy nagyobb az aki bennem van, mint aki e világban van.. Tudd meg, hogy Jézus felvitte az én erőtlenségemet a keresztre, azért hogy én erős legyek, tehát ellenállok Neked, ittmaradok, bemegyek és élvezni fogom a tanítást..
Aztán bementem.. Még körülbelül két percig voltam rosszul, aztán mintha elvágták volna semmi bajom nem volt, sőt rég élveztem ennyire tisztán, teljes szivvel-lélekkel a prédikációt.. Nem kalandozott el a figyelmem, abszolút a tanításra tudtam figyelni..Dicsőség az Urnak érte!
2008 augusztus 8. | Szerző: ildiko0610
Szervusztok! Jórég nem írtam.. Az elmúlt időszakot igyekeztem az elveszett, Istentől távoltöltött időben kapott keresztény könyvek és a Biblia tanulmányozására fordítani..
Zajlanak felénk az események.. És kapok bizonyságot nap-mint nap arról, hogy az Úr él, szeret és elfogad, formál engem.. Elmondok egy-két megtapasztalást az elmúlt időszakból.. Szeptemberben kinéztem egy lakást.. Tudni kell, hogy mivel a gyerekeket egyedül nevelem, ezért önerővel nem rendelkeztem, így idáig is hiába próbáltam meg hitelre lakást venni ez nem sikerült.. Szóval szeptemberben jött egy igen erős érzés, hogy tessék, most próbáljam meg.. Rengeteg lakást megnéztünk, egyik sem volt megfelelő.. Aztán egyszercsak egy telefonhívás.. Épp azon a környéken voltunk Csilla lányommal.. Felmentünk, megnéztük a lakást és azonnal tudtuk: ilyet képzeltünk el.. 10 %-ot le kellett volna tenni foglalónak.. Mondtam az emberkének, hogy sajnálom, nekem nincs pénzem.. Másnap felhívott, hogy ha viszek 200.000 Ft-ot akkor enyém a lakás, intézhetem a hitelt.. Az öcsém adott.. Aztán ripsz-ropsz azon vettem észre magam, hogy a hitel is nagyon gyorsan elintéződött…Olyannyira, hogy mikor a Kedves azt mondta, tessék örülni, lakástulajdonos lettél nem voltam rá képes, hihetetlen megfoghatatlan volt számomra, hogy most már a földhivatalnál “tulajdonos” vagyok.. Mostanában fogtam fel, élem meg az egészet valóságként.. Ugy gondolom Isten kegyelméből talált rám ez a lakás, Isten segítségével, kenetével sikerült ilyen gyorsan a semmiből lakástulajdonossá válnom.. Ezt a kenetet éreztem, érzem azóta is.. Például a beköltözésemkor szükségem lett volna egy nagyobb összegre a butorra, berendezésre stb.. Épp akkor jött be a kocsmába ahol dolgozom egy réges-rég nem látott vendég, aki mellesleg két éve tartozott nekem 2 doboz cigeretta árával.. Megadta az adóságot, és elmondta hogy épp akkor nyert a lottón egy nagyon komoly összeget.. Elpanaszoltam neki, hogy rendelkezem valamivel, ami elég sokat ér és szeretnék rá jelzálogot felvenni, de addig is szükségem lenne egy összegre.. Habár elég nagy összeg volt, másnap behozta papirt is csak egymás között irtunk róla, tanuk nélkül. Akkor és most is ugy gondolom, hogy az Ur küldte őt épp akkor oda, így segítve nekem.. Aztán a bürokrácia utvesztőiben eltévedtem, megrekedtem és bárhogy akartam is az adósságot nem sikerült a megadott időre visszafizetnem.. Hetek, hónapok óta már nem is csak azon dolgoztam, hogy hitelt vegyek fel rá, hanem inkább hogy eladjam. Mostanában Isten kegyelméből lett egy vevő.. A héten szerdán az ügyvédje átküldte az adásvételi-szerződést, hogy nézzem, nézessem át, csütörtökön pedig irjuk alá.. Éjszaka mikor hazaértem továbbküldtem email-ben annak a gyülis ügyvéd-testvérnek akinek a telefonszámát megkaptam.. türelmem nem volt elolvasni a szerződés teljes szövegét, mert 18 óra munka után már inkább csak pihenni vágytam, éppen hogy csak beleolvastam… Rögtön az első mellékletnél amit megnyitottam a Szellemem sivalkodni kezdett bennem!! ÁÁÁÁ… Én ezt nem irom alá, nem írhatom alá, ez nem jó, nem helyes, át akarnak vágni… Abba is hagytam az olvasást, imádkoztam aztán megpróbáltam aludni..Reggel mikor kipihenten nekifogtam olvasni akkor már a szerződést és nem a mellékletet, azt nem találtam elfogadhatatlannak.. Délben elmentem az ügyvéd-testvérhez.. Az első amit véleményként megfogalmazott az volt, hogy a mellékletet SEMMIFÉLEKÉPPEN NEM SZABAD ALÁIRNOM!! Istennek, a Szellemének legyen hála, hogy ezt már első olvasattkor éreztette velem! Kijavítottuk a szerződést, este már nyugodtan egy ima után mentem a szerződéskötésre..Rendben is ment minden, már majdnem eljöttünk mikor megpróbálták a “gázos” mellékletet az orrom alá csempészni… Megjegyzem, hogy ez a testvér mielőtt eljöttem bucsuzóul figyelmeztetett, hogy nehogy az utolsó pillanatban elém csempésszék aláirásra…:-)
Szóval a szerződést aláirtuk, de sajnos csak a negyedét kaptam előlegként az általam tartozott összegnek.. Én ezzel azonnal felkerestem a hitelezőmet, de a többi részletről csak azt tudtam neki mondani amit nekem is mondanak: jövő hét végéig megkapom.. A probléma csak annyi, hogy ez az emberke – Gyuri – a hétvégén az esküvőjére készül, 200 vendéggel és szüksége van a fennmaradó tartozásom kiegyenlítésére… Napok óta naponta többször telefonált, de nem tudtam neki mást mondani, csak amit nekem is mondtak: körbetartozás van, mindenki a másiktól várja azt a pénzt amit tovább kell adnia… Ma reggel is Gyuri ébresztett, hogy ha törik, ha szakad neki ma szüksége van a fennmaradó pénzre.. Hivtam a vevőmet, aki kora délutánra igért választ.. Aztán délután sajnos nemleges választ adott… Gyuri nem tudja hol lakom, egyedül a munkahelyemet és a telefonszámomat ismeri… Felhivtam Gyurit, ugy tartva korrektnek, hogy pénteken kora délután értesüljön róla, hogy hiába próbáltam meg mindent, a lehetőségeim bedugultak. Keressen más forrást hogy holnap az esküvője kiadásait fedezni tudja… Volt nagy üvöltés, fenyegetőzés a telefonba.. Mint kiderült cigánylányt készül feleségül venni és a rokonság a 200 fővel már feljött Szabolcsból az esküvőre, azt elhalasztani nem lehet, holnap fizetni kell.. Miközben beszéltünk folyamatosan bekiabáltak a telefonba, hogy meg lesz. b.. a szám, nem alszom nyugodtan, ki leszek készitve stb… Elnézést kértem és kinyomtam a telefont.. Mielőtt a félelem szelleme eluralkodott volna rajtam, felhivtam Lacit és elmondtam neki a helyzetet… Őszintén felvázoltam mi a helyzet, és hogy már megfordult a fejembe, hogy szabadnapot kérek a hétvégére, hogy ne találjanak meg.. Aztán persze elvetettem az egészet, hisz Isten nem a félelem Szellemét adta nekem, nagyobb az aki bennem van mint aki a Világban… Laci szinte szóról-szóra ugyanezeket mondta, kiegészitve, hogy kiáltsak Jézushoz, elmondva, hogy képtelen vagyok a helyzetet megoldani, hogy számomra lehetetlen, de tudom, hogy Ő a Mindenség Ura és kérem a segitségét… Megnyugodva letettem a telefont.. Elhatároztam, hogy otthon bekapcsolom a Dicséreteket, imádkozni, bibliát olvasni fogok, de előbb még utközben lehallkitottam a rádiót az autóban, vezetés közben pedig kértem az Urat, hogy szabadítson meg ebből a helyzetből és megparancsoltam a Sátánnak, hogy ne próbáljon megfélemliteni, nem fog sikerülni, hisz nagyobb az aki bennem van, mint aki e világban van… Hazaértem, bekapcsoltam a Dicséreteket és szinte abban a pillanatban megszólalt a telefon… Mikor ránéztem láttam hogy Gyuri az.. Megoldottam a hitelt, az automra vettem fel, kamatra, jövő hétig igy van haladékod…Hálát adva az Urnak potyogtak a könnyeim és nevettem egyszerre… Lacit hivtam, aki szóhoz se jutott… Helyette mondtam én… Jó az Ur! Dicsőség Neki!
2009 április 16. | Szerző: ildiko0610
Megfejeltem a múltkori történetet: elmentem Edina vízkeresztségére, vittem videót, fényképezőgépet és itthon ajándékba készítettem neki róla egy ajándék videó cd-t.
Nagyon meghatódott és nagyon örült neki. Talán mondanom sem kell hogy szívesen tettem. Végre éreztem, hogy szabad vagyok: egész biztosan ezt a terhet letettem az Úr vállára, elengedtem a haragot, a neheztelést. De jó szabadnak lenni!
Talán említettem, hogy ősszel valamikor a gyülekezetben istentisztelet előtt összetalálkoztam egy lánnyal, aki az öcsémmel járt óvodába. Mikor meglátott azt kérdezte: hát Te, mit keresel itt? Igazán mulatságos volt.. Mosolyogva annyit mondtam neki: gondolom azt amit Te.. Az Urat..:-) Még hetekkel később is mosolyogtam ha eszembe jutott.. Aztán szilveszter este is találkoztunk ugyanott. Az ő első férje az én férjemnek nagyon jó barátja volt.. Persze mindketten mint a világi férfiak általában nem törödve vele, hogy otthon az asszony és a gyerek várja őket, vadul csajozott. Egyszer csak hallottam, hogy válnak ők is, sőt a férfi bosszúból a gyerekeket nem adta oda az anyjuknak, kemény 4 évet harcoltak a fiúkért, ami csak azért borzasztó mert az apának esze ágába sem volt megváltozni, legfőképpen a gyerekekkel komolyan foglalkozni. Emlékszem – akkor még világiként – elmondtam egy “imát” az Úr felé, hogy Istenem ha Te vagy (márpedig tudom hogy vagy) akkor segíts hogy visszakaphassa a gyerekeket és ne sérüljenek még jobban.. Az ima itt is meghallgatásra talált, a gyerekek a végén az édesanyjukhoz kerültek. Nagyon jókat beszélgetünk azóta is, mindketten aktív “imaharcosok” lettünk a környezetünk, gyerekeink, rokonaink és ismerőseink érdekében. A hétvégén aztán azt találtam ki, hogy használjuk ki a jó időt, hozzunk össze egy kirándulós csapatot gyerekeinkkel és még egy gyülis lánnyal közösen, hogy hátha a még a világban lévő gyerekeink megtapasztalják, hogy nem vagyunk “rossz arcok” azért mert imádjuk Jézust és az Atyát, hátha tudjuk nekik szórni az igét… Igen jól sikerült kis kiruccanás keveredett belőle: túlzás nélkül mondhatom, hogy mindenki fergetegesen érezte magát.
Oldal ajánlása emailben
X