2008 május 19. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
A Kedves hétvégén míg dolgoztam a fiával elment hozzánk, megpróbálták a vírusos gépem összekalapálni.. Aztán bejöttek a munkahelyemre. Hazudnék ha azt állítanám, hogy már teljesen közömbös tudok lenni iránta, szíven ütött újralátni.. Tudom, hogy még nem vagyok túl rajta, hogy a Sátán még általa be tudna ujratámadni.. De már kérem Istent, hogy a Szent Szelleme által segítsen, tegyen erőssé a kísértés ellen engem..
Vasárnap érdekes dolog történt.. Bejött a kocsmába egy fiú akit előző nap is láttam. Megjegyezte, hogy ma kicsit jobb állapotban lát mint szombaton. Aztán beszélgetni kezdtünk, illetve ő beszélt én csak figyeltem.. Elmondása alapján kibontakozott az enyémhez hasonló történet.. Csak ott ő volt az aki mindent adott, mindent felrugott – megtett.. De a kapcsolatának nem volt elég.. Ő akkor otthagyott csapot-papot és feljött Pestre.. Belehalt kicsit az egészbe.. Egy kicsit segít a másik oldalról látni a dolgokat. Beszélgetésünkkor kiderült, hogy ő is megtért a 90-es években, a családjában először. Apuka kemény kezű, olyan “fiuknak való példaképember”..
Ádám egy darabig kitartott, aztán letért az útról.. Elvett egy lányt, “mert azt mondták szeret és én nagyon akartam hogy szeressenek”.. Majd szerelmes lett egy lányba..Az egész káosz elől elmenekült, feljött Pestre.. Fél év elteltével keresni kezdte a “szeretőt, szerelmet”.. Az már nem akar tudni róla.. Ádám céltalanul bolyong.. Akkor mikor szóba kerül Jézus, aki igazán szeret bennünket sírva fakad… De nem látja az utat, a kiutat..
2008 május 15. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
Jórég nem írtam, sőt az eddigi bejegyzéseimet is “nem publikusként” nem láthatta senki… Gondolom sejtitek miért..
Ott hagytam abba, hogy besétált egy fiu és mondta, hogy az, akit kihoztam a válása utáni depresszióból, akit a szívemhez oly közel érzek nem az akit az Ur rendelt nekem.. Azt hittem belehalok a szavakba, de az Úr segített… Még aznap éjjel megírtam neki, hogy bocsánatot kérek, de többet érzek iránta mint barátság, engedjen el.. Ne hívjon, ne jelentkezzen csak ha baj van.. úgy emlékszem három nap telt el… Kaptam egy sms-t tőle, hogy én is cserbenhagytam… Hogy pont rám gondolt, hiányoztam mikor a zebrán elütött valakit… Szerencsére nem lett baj belőle, de én se vagyok jobb mint a volt felesége, én is elhagytam…Aztán pár nap múlva elutaztam a gyerekeimmel Horvátországba…Pár semmit mondó sms részéről… Nekem meg a gondolatok.. Hisz vele akartam eljönni egyszer ide, beszéltünk is róla.. most meg csak a hiánya…Nem ragozom.. Hazajöttünk.. Találkoztunk.. És szép lassan elkezdődött valami…Megismertem a családját, a gyerekeit és nem tulzok, kölcsönös tisztelet, barátság és szeretet alakult ki köztünk szép lassan velük is.. Lelkiismeretfurdalásom persze volt… Hiányérzetem is, hisz tudtam, hogy az Úr ellen cselekszem.. De magamtól bárhogy próbáltam az egészből “kiszállni” nem sikerült… Annyi erőm pedig nem volt, hogy a Szent Lélek segítségét kérjem a szabaduláshoz… Egyre mélyebbre süllyedtem.. Igy jött el az október… Egyszercsak telefon: A Kedves (így fogom csak nevezni, bocsánat) munka miatt Romániába ment.. Ott leesett 4.5 méter magasról… Szilánkosra törte a lábát… Ritkán kaptunk felőle híreket.. A szüleivel elhatároztuk, hogy mivel odakinn nem fogtak neki a műtétnek ezért hazahozzuk.. A fia barátnőjének az édesapja segítségével mentővel mentünk érte.. A határig elhozták, ott ő átfeküdt a mentőbe én pedig az autójával követtem.. Nem nagyon ragoznám az elkövetkező heteket, hónapokat.. Mint aféle erős ember nehezen tűrte, hogy másokra szorul, hogy ágytálazni kell… Nem engedett senkit sem magához, egyedül engem.. Sem az édesanyját, sem a nővérkéket sem senkit.. Munka előtt és után rohantam a kórházba, közben költöztem és próbáltam az ő gyerekei körül is rendet tartani… Miután hazakerült a kórházból szabadnapjaim javarészt odakinn teltek a Szentendrei szigeten.. Mosás-főzés, bevásárlás.. Aztán egyszercsak a krach… Szégyellem, de akkor már pár napja furcsa volt.. Beleolvastam a telefonjába.. Kiderült, hogy az internetről megismert valakit, aki mikor én dolgoztam kiment meglátogatni..Az ágyban kötöttek ki… És milyen a véletlen.? Az is kiderült, hogy a Kedvesnek mélyvénás trombozisa van.. Gyakorlatilag életveszélyes az állapota… Legszívesebben a megaláztatás miatt leléptem volna.. De maradtam.. Próbáltuk rendbehozni a dolgokat… Mikor kijött a kórházból egy-két hét múlva ismét probléma adódott… Akkor egy sipolyt kellett eltávolítani róla…Majd egy egyhónapos Hévízi gyógykezelés.. Mentem hozzá, a gyerekeihez és közben igyekeztem itthon is helytállni… Nem volt egyszerű… Már azt hittem kész, hátra lehet dőlni mikor … Mikor azt mondta, hagyjuk abba Bébi… Nagyon szeretlek azért amit értem tettél… De nem vagyok beléd szerelmes… Egy Terézanyát látok benned csak… Amiért szeretlek-tisztellek, de nem erre vágyom…
Nem írtam az előbb, de az eltelt időszak alatt egyre nagyobb lett a hiányérzetem… Hiányzott, hogy azt a bizonyos közelséget, az Úr szeretetét nem éreztem mint annak előtte… Imádkoztam, kapaszkodtam, de nem tudtam teljes szívemből azt mondani, hogy igen Uram, tudom, hogy vétkezek ellened, a törvényeid ellen, de szabadíts meg ebből a helyzetből, szabadítsd meg az érzelmeimet ettől az embertől… Segíts hogy teljes szívemmel és lelkemmel ujra megtérhessek hozzád, hogy büntelenül élhessek a Te törvényeid szerint…A Kedves mondatai után azonban megtört a jég… Már ki tudom mondani, már tudok ujra így imádkozni… Tudom mondani, hogy Uram, legyen meg a Te akaratod..Nem tudom mi az, de elfogadom.. Kérlek segíts teljes szívvel visszatalálnom hozzád, hisz azt a hiányérzetet amit érzek csak Te tudod betölteni..
2007 július 12. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
Nagyon szégyellem magam, hogy ilyen régen nem írtam.. Tapasztalom, hogy egy keresztény – egy ujjászületett keresztény – élete is nap, mint nap harcból áll.. A Sátán nehezen mond le rólunk…:-) Nem nagyon ragoznám.. Megtérésemkor írtam egy fiúról, aki éppen akkortájt nősült.. No a történet folytatódott. A Sátán ott támadott be, ahol a legérzékenyebb vagyok-voltam.. Hiszen mindannyian éhezzük a megtapintható, kézzel is fogható érezhető szeretetet.. Az ő lelke egyszer már megérintett.. Május végén történt, mikor épp hazaértem az éjszaka közepén a munkából, hogy a fiu felhivott.. Kétségbeesett volt a hangja.. A felesége most dobta ki, vége a házasságának.. Februárban rögtön az esküvő után volt egy sulyos autóbalesete, az autója szervízben lévén még haza sem tud menni abba a Dunaparti városba.. Kocsiba ültem ismét..Épp beszállt az autómba mikor a rendőrök megállítottak.. Az igazoltatásnál kiderült, hogy a zöldkártyám féléve lejárt.. A rendőrök miután egy kis pénzt csusztattam oda nekik elengedtek ugyan, de közölték, hogy legjobb lenne az éjszaka hátralévő részére befejeznem a furikázást mert 500 méterenként közúti ellenőrzés van.. (előttem még kb oda-vissza 150 km volt) Félreálltam, kértem az Urat, hogy segítsen meg, megígértem, hogy reggel első dolgom lesz a zöldkártyát megcsináltatni majd továbbindultunk.. Utközben megtudtam a fiútól, hogy a felesége okkultizmussal, szeánszokkal mindenféle démonikus dologgal foglalkozik, foglalkozott.. Tehát már szembesültem is vele, hogy habár minden éjjel uton vagyok a munkámból kifolyólag miért fél évvel a zöldkártyám lejárta után a fiu kocsimba szállását követően állítottak meg a rendőrök és büntettek meg..Nem nagyon szeretnék a részletekre kitérni.. Az elmúlt 1-2 hónapban a fiú lelkitámasza, segítője voltam, aki eljuttatta őt a válás kimondásáig, akire támaszkodott. Természetszerűleg? a köztünk addig is meglévő szimpátia, lelkiösszetartozás még szorosabb lett.. Összetűzésbe kerültem önmagammal. Szerettem, szeretem Istent – és ha úgy tetszik a törvénye ellen élek.. hisz meg van írva, hogy már a gondolat is bűn…Nem írtam ide sem, hiszen nem akartam képmutató lenni.. Iszonyatos időszak volt. Vasárnap beszéltem a fiúval (hétfőn lett volna és volt is a válópere). Megmondtam neki, hogy fogtam a kezét, segítettem idáig, de most van itt az ideje, hogy kivonuljak az életéből.. Mig kimondtam a szívem kicsit megszakadt… Aztán elmentem a gyülibe…Bocsánatot kértem az Urtól, kértem segítségét és vigasztalását és az útmutatását, hogy vajon a jövőben van-e még szerepe a fiunak az életemben? Hétfőn reggel 9 órakor besétált egy srác a kocsmába ahol dolgozom.. Mit adhatok – kérdésemre azt válaszolta, hogy mindegy, adjak amit akarok, ő beszélgetni jött be.. Kicsit felhuztam a szemöldököm és mondtam, hogy akkor hallgatom.. Az Úr szeret téged.. Szeret és büszke rád.. Jó uton jársz és tudja, hogy ott is maradsz.. Azért küldött engem, hogy ezt elmondjam. Tudod értelmezni? – kérdezte. Tudom.. Jó akkor folytatom.. Van most egy momentum az életedben ami meghasonulást, kételyt támaszt benned. Nem az Urral szemben, hanem az illetővel. Az üzenet az, hogy engedd el. Nem ő az akit az Ur neked rendelt.. Te szeretnéd, ha ő lenne, de nem ő az.. Az akit az Ur neked rendelt be fog sétálni az életedbe, és Te azonnal tudni fogod, hogy ő az.. Neked kell majd ezt megfogalmaznod, neked kell neki megmondanod..Körbenézett… Nem sokáig leszel itt, nem sokáig dolgozol itt… Az Ur kiszabadít innen, jót készít neked.. Augusztus elején már nem dolgozol itt..
Leírom az érzéseimet.. Mosolyogtam.. Mosolyogtam..Amit mondott először szíven ütött… Nem az a fiu az akit az Ur nekem rendelt, és akit én a szívemhez közel érzek.. Aztán pár perc után már végtelen nyugodtság szállt rám.. Hisz ha az Úr nem őt szánta nekem, akkor biztos jobb lesz.. hisz az Ur tudja mire vágyom, mit szeretnék kérnem sem kell.. Lehet én képzelek valami pluszt a fiuba.. Valami olyat ami nincs benne.. Isten viszont a sziveket, a legbensőbb titkokat is ismeri.. Akit Isten nekem rendel biztos jobb lesz… Ez megnyugvás… A fiú aki ezeket mondta elmondta magáról,hogy 34 éves, az életét hitben éli születése óta.. Isten már rengetegszer “használta” így mint nálam… Nagypapája zsidó rabbi.. És állítólag nem ez volt az utolsó találkozásunk..
Kiváncsi lennék mit szóltok Ti ezekhez? Mi a véleményetek…
2007 június 4. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
Hihetetlen, hogy mostanában milyen képtelennek tűnő helyeken és helyzetekben
tör rám a „gondolkodás” az élet újraértelmezése! Tegnap olvastam Derek Prince
tanításait a halottak feltámadásáról.. No ott ugye leírja és alátámasztja, hogy
Isten aki még az örökkévalóság kezdetén porból megalkotta az embert, mindenkit
különbözőre és bármikor halálunk után mikor a test szétbomlott is ujjá tud a
nyilvántartása alapján „gyurni, formálni”..No ezt végig- és újragondoltam..
Ugye Isten teremtete a férfit és a nőt, utóbbit az előbbi oldalbordájából..
Namármost ugye mindenkinek egy párt teremtett (egy oldalbordából..:) ) az ő
„másik felét”.
Milyen fantasztikus dolog ez! Tudósok kutatják az evolució
folyamatát, felfedezték már azt, hogy minden ember külön DNS térképpel
rendelkezik, az emberek „alkotóelemei” mindenkinél azonosak és mégis mások. Én
még nem hallottam róla, de hit által tudom, hogy ha két Isten által egymásnak
teremtett ember DNS térképét egybevetnénk az igen-igen hasonló lenne, ha ugyan
meg nem egyezne, éppen az oldalbordaság miatt..:) Biztos rendkívül drága és
bonyolult lenne a vizsgálat, de az eredményét illetően nincsenek kétségeim.
Milyen „egyszerű” dolog is a párválasztás Isten csodálatos tervét megértve! És ugye mennyi
buktató van a világban? Megtetszik valaki, találkozgatunk még időt sem adunk
egymásnak igazán megismerni a másikat, a „szerelem” vagy a vágy máris mindent
elsodor.. Aztán mikor a hormonok szintje csökken, mikor a Sátán már elvégezte a
rombolást a lelkünkben, észrevesszük a másik olyan hibáját is ami előtte is ott
volt – tetszett is talán egy kicsit, de hosszú távon idegesít, nem tudjuk
tolerálni stb. Amiről „ösztönlényként” nem vettünk tudomást. Először – még ha
tart a szerelem – talán próbálunk nem tudomást venni róla, esetleg
szóvátesszük, változtatást kérve-követelve, próbáljuk átformálni olyanra
amilyenre eredendően vágytunk, szükségünk lett volna.. Ugye milyen önbecsapás?
Hisz először a szerelem hevében mindenki azt érzi: Igen! Ő az, megtaláltam!
Pont olyan mintha nekem teremtették volna! Nem is tudom, hogy élhettem eddig
nélküle…
Aztán mikor a vágy alábbhagy, jönnek a szürke hétköznapok
lassan-lassan ezis-azis idegesítő lesz.. Először talán próbálunk nem tudomást
venni róla, aztán habitusunktól függően vagy lelépünk gyorsan, vagy próbáljuk
az illetőt átformálni. Ha sikerül is mindenképpen 22-es csapdájába léptünk, mert lehet azért
fogunk „kiszeretni” belőle mert könnyen ment, vagy átalakított félként azért
mert hosszú távon senki sem tud kibújni a bőréből, hosszú távon nem lehet „megfelelni,
megfelelésből élni”.
Mennyivel csodálatosabb az egész párválasztás Istenre, az ő
útmutatására, Szent Szelleme segítségére bízva? Ha előbb keressük Istent,
vizsgáljuk, formáljuk és megismerjük önmagunk az ő segítségével. Ha tisztában
vagyunk önmagunk gyarlóságaival éppúgy, mint erényeivel, ha tudjuk mit várunk
egy kapcsolattól, egy társtól, mi az ami tolerálható önmagunk feladása nélkül..
Ha meg tudjuk fogalmazni előbb magunknak, hogy mit is várunk, hogyan is
képzeljük el nemcsak az ünnepeket, de a hétköznapokat is.. Ha avágyak, a célok
az élethez, a világhoz való hozzáállás passzol előbb a társkeresésnél,
felülemelkedve a vágyon, a pillanatnyi örömökön… Félre ne értsetek! Rendkívül
fontosnak tartom a szexualítást, de a megismerés folyamatát nem szabad, hogy
felgyorsítsa, vagy kihagyásra késztesse, vagy elhomályosítsa. Ha Isten tervét
követjük és elfogadjuk, ha az akaratát keressük és nem mi próbáljuk egy
kapcsolatra ráhúzni a „nekünklettteremtve” jelzőt.. Ha előbb összhangba kerül a
lelkünk, ha a szellemünkkel képessé válunk a másik szellemének a legkisebb
rezdülését is fogni akkor tudhatjuk, hogy jó úton vagyunk, hisz Isten a
szexualítást az örömszerzésre adta az embernek, de csak akkor ha ez a három
alkotóelem – a lélek, a szellem és a test – egyesül. Egy vendégemmel – aki
mellesleg hithű katolikus, egyházi iskolába is járt és vallásosnak tartja magát
– beszélgettünk erről. Szerinte az önmegtartóztatás és ami a Bibliában van a
paráznaságról az idejétmúlt. Hatalmas tévedés! Ki és hol talált olyan igerészt,
hogy ez csak 1960-ig volt érvényben, azután jöhetett a szabadosság, az ismerd
meg a másik testét, fedezd fel, használd aztán ha nem jó „nem klapfol” vesd le,
mint egy ruhát magadról és kezd előlről, próbálkozzál tovább? Sőt! Isten előtt
a testi kapcsolat „szövetség”, és Isten – nem ember lévén – minden szövetséget,
minden adott szót komolyan vesz, akár az áldásával, akár nélküle jött létre.
Szóval meg is kérdeztem tőle, hogy hogy lehet az, hogy a Bibliát mint Isten
művét elfogadja, de az igazságait saját képére, tetszésére alakítja? Nem lehet,
hogy Istennek, vagy vele egyenrangúnak
képzeli magát, ha így gondolkodik? Mert az ugye írva vagyon, hogy
teremtek Néked párt, no de párokat? Ugye hogy nem? Isten nem úgy rendelkezett,
hogy élj szabadon, élj a mának! Hanem: adok neked EGY társat… És azt az
egyetlenegyet, azt a nekünk rendeltett csak úgy vagyunk képesek megtalálni, ha
a folyamatot betartjuk.. ! 1.
megtaláljuk Istent 2. segítségével megismerjük kendőzetlenül önmagunk, ahogy
Isten is lát bennünket 3. hagyjuk hogy a gondolkodásunk, a szellemünk vezessen,
terelgessen Isten tökéletes terve felé. Isten elénk fogja hozni a nekünk
rendeltetettet. Ha Istent beengedjük a legbensőbb bensőnkbe akkor ő világosan
érthetően egyértelművé fogja tenni számunkra, ki az aki „hús a húsunkból és vér
a vérünkből”. Aki nemcsak szellemi, lelki hanem testi társunk is lesz
egyszemélyben, egy olyan kapcsolatban ahol mindenki egyenrangú, TÁRS húzó és
nem visszahúzóerő. Lehet élni szabadosan, de az előbb utóbb fásultsághoz,
kiégéshez, depresszióhoz és különféle pótszerek, élvezeti szerek használatához
vezet.. Istent megtalálva pedig senki
nem depressziós, higgyétek el – TAPASZTALOM….:-)
2007 június 1. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
Nap mint nap felfigyelek a bennem zajló változásokra.. Bár a hétvégi konferencián nem sikerült Szent Szellem-keresztséget megkapnom, de hogy Isten formál azt tapasztalom.. Olyan dolgokról gondolkodom el nap-nap után, ami idáig csak ösztönből jött, amiben soha nem kérdőjeleztem meg magamat: úgy tartottam mindent-de mindent tökéletesen csinálok..
Múlik felettünk ez a földi élet és az emberek nagytöbbsége elfelejt megtapasztalni, gondolkodni. Mikor elmerenghetnének rajta, hogy ideje lenne feladni
azt a fene nagy egójukat, nem úgy tekinteni önönmagukra mint tökéletes
és hibátlan lényekre, elmerülni az élvezetekben, hanem néha a
láthatatlanra is figyelni.. Beismerni a hibáinkat, a bűneinket – mert
igenis vannak, mindenkinek vannak (hisz csak Jézus volt büntelen)
letenni az életünk a Teremtőnk kezébe, befogadni őt a szivünkbe és
hagyni hogy változtasson a tökéletes képmására.. A megtapasztalásnak
ebbe a szakaszában járok éppen.. Beismerem, hogy én is hajszoltam
sikert, pénzt, szerelmet: mindent mi látható : de a boldogságot nem
találtam meg általuk.. Próbáltam párt találni magamnak : ó a fene nagy
egommal nem értettem meg, hogy miért nem jön össze, hisz mindent
elkövetek a sikerért.. Ma már tudom a titkát: Isten mindnyájunknak
rendelt egy párt – mert hiszen Ő jó, szeret minket és társaslényként
teremtett.. Mi figyelmen kivül hagyjuk az ő rendelését, magunk akarjuk
kezünkbe venni az “életünket, sorsunkat” magunk választunk… Aztán
nézzetek körül a nagyvilágban! Mennyi boldogtalan, megkeseredett
szerepét és nemi identitását vesztett embert láttok? Mert hiszen
megalkuszunk, türelmetlenségünkben nem várjuk meg az “elrendeltetettet”
beérjük “pótszerekkel, pótszeretőkkel”… Aztán ha nem megy együtt,
akkor lelépünk keresünk ismét a kinálatból… Csak hogy ez jónagy
becsapás, gondoljatok bele! Hisz Isten mindenkinek EGYET rendelt el..
Mi próbálgatjuk… mindig a másét… és csodálkozunk, hogy nincs rajta
áldás..
De gondolkozzatok kérlek benneteket! Mindnyájan az Igazit,
az Egyetlent keresitek, keressük… Akkor miért keményítitek meg a
szíveteket, miért nem keresitek először Istent, hagyva, hogy ő
megismertessen magával benneteket, hogy tisztába legyetek saját
kendőzetlen lelketekkel, hogy aztán megmutassa – Ő és nem te magad –
hogy kit szánt társadul a földi életre.. Ki az aki maradéktalanul
boldoggá tesz… Isten előtt nem kell magyarázkodnod – hogy szőke
legyen-e és kék szemű, magas vagy alacsony – Isten mindent tud és
számára meg se kell fogalmaznod a kéréseidet anélkül is tökéletesen ért
és ismer… Van egy nagyon jó Dicséret, melynek a szövege napok óta
bennem ég…: Mondd hányszor ígért neked emberi száj, mindent mi szép?
– Csak nőtt a tartozás…
Hálás vagyok Istennek, hogy megismerhettem
és most már csak egy dolgom van: kövessem őt, hogy vezethessen.. Többek
között megtalálni a nekem rendeltetettet… Tudom, hogy jó úton vagyok
– kívánom Mindannyiotoknak ezt a nagyszerű megtapasztalást…:)
2007 május 25. | Szerző: ildiko0610
Áldott szép napokat Mindenkinek!:-) Megint eltelt egy kis idő, mire ismét írok. Hozzáteszem nem azért, mert nem érnek ujabbnál ujabb megtapasztalások, élmények hanem az idő az ami az írásban meggátol. Valahol ott fejeztem be legutóbb, hogy megírtam Dani testvérének Klárinak a csodálatos gyógyulását. Ahogy azt a média is megírta az elmúlt héten egy család esett áldozatul ugyanannak a baktérium okozta tüdőgyulladásnak amiből ő – hiszem, tudom – hogy Jézus segítségével meggyógyult, de ott halálos áldozata is volt a betegségnek. Klári mesélte, hogy volt 1-2 nap, amikor tudatában volt, hogy a halál vékony mezsgyéjén van, és hogy sokat segített tudja az imám amit levélben is megküldtem neki. Eltette és az édesapja fényképe mellett őrzi… Irtam már, hogy ők igen Istenfélő emberek, a református vallás szerint gyakorolják a hitüket.. Felbuzdulva a beszélgetésünkön odaadtam Daninak a Derek Prince féle Biblia alaptanításainak első három kötetét és egy a netről leszedett tanulmányt, ami a Szent Szellemmel való betöltekezésről illetve a nyelveken szólásról szól.. Tegnap nagyon nagy öröm ért. Munkája végeztével Dani bejött hozzám a munkahelyemre és elbeszélgettünk ezekről a dolgokról. Kérdezgetett, hogy a gyüliben tapasztaltam-e már a Szent Szellem megnyilvánulásait és a nyelveken szólást. Nagy örömmel meséltem neki, hogy igen persze, ez mindennapos dolog – és habár én magam még nem kaptam meg a nyelveken szólás képességét, de a hétvégén Németh Sándor fog imádkozni a hívőkért és a Szent Szellem munkáját bennem napról napra jobban érzékelem.. Tetszett neki amit hallott, azt mondta, hogy szívesen eljönne velem valamikor a gyülibe…-) Dicsőség az Úrnak érte! Aztán ugye régről (már egy hónapja is van, hogy beszéltünk róla) hogy Klárinak nemrégiben született egy kis unokája, akinek gyakorló keresztényekként már a keresztelőjét szervezik..Megemlítettem neki, hogy ugye tudja, hogy ez Istennek nem tetsző dolog… És képzeljétek! Azt mondta, hogy kezdi felismerni és már nincs róla meggyőződve ugy mint eddig, hogy ezzel helyes lépést készülnek elkövetni ugyhogy szerinte az a dolgok menete, hogy tovább tanulmányozza az általam adott könyveket, amelyek bibliai idézetekkel vannak alátámasztva és kiváncsian várja az én beszámolómat majd a hétvégéről. Egyelőre a keresztelő szervezését felfüggesztik…:-)
Bizonyára nem vagyok egyedül azzal a megtapasztalásommal, hogy napról napra jobban és erőteljesebben érzékelem, hogy “jóhelyen” vagyok, hogy a lelkemben egy eddig soha nem tapasztalt nagy nyugalom, derű – nemistudom hogy mondjam – elégedettség van..Nincsenek kételyeim, szeretném az egész világot magamhoz ölelni, szeretnék mindenkit Isten országában testvéremként üdvözölni, így készséggel mesélek annak aki akárcsak egy kis érdeklődést is mutat Istenről és a megtapasztalásaimról..Nem értem, hogy hogy élhettem csak “úgy” bele a világba, miért nem gondolkodtam el előbb a teremtésről, az ok-okozatokról mélyebben.. Hisz utólag minden annyira világos, annyira egyértelmű! Persze tudom, hogy a szellemem nem élt, a Sátán hatalma alatt volt…Egy nagyon-nagyon jó barátommal beszéltünk a démonokról, az ártó szellemekről, hisz őt mostanában csőstül érik a betegségek, balesetek. Mostanában merte elmesélni, hogy egy közeli rokona révén – akaratlanul – részese volt szeánsz-féle dolgoknak. Nemis igen tudja minek, annyit tudott elmesélni, hogy gyertyák égtek összevissza és nem volt mindegy hogy ki hova ül.. Meg vagyok róla győződve, hogy démonok telepedtek rá és hogy egyetlen kiút van számára a szabadulásra… Sokat beszélgettünk egyelőre – igaz tetszik neki a hitem, nem is zárkózik el előle hogy kérdezősködjön – de úgy érzi egyelőre hogy komoly férfiemberként urrá tud lenni a problémákon. Az ateista világnézetébe egyelőre fantasztikumként van jelen, hogy esetleg vannak jó és gonosz erők, egyelőre képtelen elvonatkoztatni a látható világról..Épp a szerdai összejövetelen volt szó róla, hogy tudunk imádkozni olyan emberekért akik még a világban vannak, úgy hogy megvalljuk az ő büneiket, azonosulunk velük és kérjük rá a bűnbocsánatot. Tudom, hogy óriási kegyelmet kaptam és a legkevesebb amit tehetek, hogy igyekszem Istennek tetsző életet élni az ő szelleme vezetésével. No mára ennyi fért bele röviden a napjaim, gondolataim ismertetésébe készülődöm, hisz nemsokára kezdődik a konferencia!
2007 május 5. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
Jórég nem írtam már megint… Szeretnék megosztani veletek egy csodálatos gyógyulást.. Klári egy nagyon kedves ismerősöm hirtelen belázasodott munka közben. Mikor kicsit összeszedte magát elment az orvoshoz, aki közölte vele, hogy vírusos influenzája van, nincs rá gyógyszer pihenjen, csillapítsa a lázát ha szükséges. Pár nap múlva már annyira legyengült, hogy a wc-re menet összeesett. Akkor a férje kocsiba ültette és elrohant vele az ügyeletre. Onnan már mentő vitte el kétoldali tüdőgyulladással. A testvére Dani másnap sírva mesélte, hogy Klári állapota válságosra fordult, fel akarják vinni az intenzívre. Mivel tudom, hogy hívők Danival küldtem be neki egy levelet, benne az evangélium üzenetével és kértem, hogy magában mondja el, fogadja Jézust a szívébe, majd kérjen tőle gyógyulást, hisz ő nemcsak Mindenható, hanem Gyógyító is.. Másnap Dani örömmel újságolta, hogy habár Klári még semmit sem érez belőle, a professzorasszony közölte a családdal, hogy az állapotába javulás állt be, az intenzív réme már nem fenyegeti. Dicsőség az Urnak érte!
Végre eljött a mai nap is, amit már február 16.-a, a megtérésem óta nagyon vártam. A múltkori vízkeresztségről a kollégám esküvője miatt sajnos lemaradtam, így már alig vártam, hogy ujabb alkalmat hirdessenek. Eredetileg ma dolgoztam volna ezért szabadnapot kellett kérnem. A hét elején szóltam a főnökömnek, aki cseppet sem volt készséges, közölte, hogy sok a hiányzó és nem biztos, hogy tud gondoskodni helyettesítésről. Akkor nagyon megijedtem és imában kértem az Urat, hogy segítsen, tegye lehetővé számomra, hogy ma ott lehessek. Kedden hirtelen megszólalt a telefonom, a kisfőnök hívott a jó hírrel: Megoldotta, szabadnapos vagyok szombaton! Tegnap már nagyon sokszor eszembe jutott a mai nap, hiszen rendkivüli jelentősége van nemcsak számomra, hanem minden ujjászületett keresztény számára a vízkeresztségnek. Este olvasgattam a Bibliát, hallgattam a Dicséreteket. A szobába már régebben elzártam a fűtést, úgyhogy nagy melegem nem volt.. Egyszercsak elaludtam. Soha ezelőtt nem volt még ilyen álmom, sőt álmodni sem igen szoktam. Először az Úr elé kerültem álmomban, nem tudom miről “beszélgettünk” csak valami végtelenül jóérzésre emlékszem az egészből.. Aztán felriadtam: odakinn szakadt az eső.. Mikor újra elaludtam egy nyomasztó álommal folytattam. Nem tudom ismét teljesen felidézni, de határozottan tudtam, hogy most a Sátánnal kerültem szembe. Mikor felriadtam nyoma sem volt az elalvásomkor tapasztalt hidegnek, sőt alaposan megizzadtam és minden tagom fájt, mintha megtapostak volna.. Hálát adtam az Úrnak úgy ahogy szoktam ébredés után mindenért, megköszöntem Neki a Fiút, akit Engesztelő áldozattá tett a bűneinkért és hálát adtam, hogy ma megkeresztelkedhetek a nevére.. Míg készülődtem Dicséreteket hallgattam jó hangosan. A vízkeresztség… Ez is életem egyik meghatározó napja lesz és marad mindörökre, nemcsak mert hatalmas jelentősége van, hanem mert valami fantasztikusan felemelő érzés volt. Előbb meghallgattunk egy tanítást aztán következett maga a vízkeresztség. Míg áltam a sorban várva, hogy a pásztor alámerítsen és imádkozzon értem valami csodálatos öröm járt át, töltött be.. Aztán, mikor hátrahagyva az óembert feljöttem a vízből az első gondolatom az volt: köszönöm Uram.. Szememmel kerestem Lacit, akinek köszönhetem, hogy elhozott a Hit-Parkba és aki szabaddá tette magát a mai napra, hogy tanúja legyen, sőt fényképeket készítsen a mai csodálatos napról. Most hogy “megszületett” bennem az ujember mégjobban telve vagyok Jézus iránti szeretettel, aki ártatlanul a kereszthalálával lehetővé tette az emberek számára – így számomra is – hogy visszatérhetünk Isten kegyelmébe..Dicsőség Neki!
2007 április 14. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
Már írtam úgy emlékszem, hogy a munkám miatt csak kéthetente tudok részt venni az istentiszteleteken… Szerdán ismét leckét kaptam, “találva” éreztem magam. A prédikáción elhangzott, hogy a pásztor nem hallgat meg egy embert sem öncélúan, mert fél, hogy a problémáját, vagy az értesülést egy gyenge pillanatában továbbadná és az bűn.. Püf… én meg itt már két történetet is továbbadtam, igaz név nélkül és nem “kibeszélésből” csak példaként hoztam fel a mindennapjaimból.. Mindenesetre nem tudtam, hogy ezzel bűnt követek el.. Megint szembesültem vele, hogy mennyi de mennyi mindent nem tudok még!
Most vasárnap a dicsérő énekek alatt egyszercsak azt vettem észre, hogy a szívemre nyomás nehezedik, mintha valaki “ráült ” volna. Aztán kis idő múlva pedig, hogy a szemeimből könnyek potyognak.. Persze járt az agyam és meg is magyaráztam magamnak, hogy biztos nagyon elérzékenyültem a dicsérő énekektől, hisz épp akkor Jézus szenvedéseiről szólt a dal.. Aztán Orsi elmagyarázta, hogy dehogyis, ez a Szent Szellem munkája.. Nagyon megörültem neki és persze elszégyeltem magam a tudatlanságomért. Aztán hazajőve belevetettem magam Derek Princnek a Szent Szellem munkájáról szóló tanításában és igen, ott is olvastam… A neten pedig rátaláltam Gera Zoltán történetére aki hasonló megtapasztalást írt le.. Húú de sokat kell még tanulnom!
2007 április 9. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
Ma reggel ahogy kinyitottam a szemem és a gyönyörű napsűtéses udvarra kinéztem
hálát adtam Istennek, hogy ilyen csodaszép világot teremtett nekünk. A napokban
olvasgattam itt a neten Jézus kereszthalálával kapcsolatos írásokat. Bevallom
ahol orvosi szemmel részletezve volt az a végtelennek tűnő szenvedés amit
bűneinkért magára vett, magára vállalt többszörre tudtam csak elolvasni.. Ezért
nem tudtam megnézni annakidején a filmet sem. Nem bírom a szenvedést – senkiét
– nézni, és olvasni sem nagyon. A múltkoriban írtam, hogy csodálatos volt az
Ábrahámi hit, ahogy Ábrahám viszonyult Istenhez. Módosítanám kicsit,
csodálatosabb Jézus hite és engedelmessége ahogy az Atyának a megváltási
programját elfogadta, “végrehajtotta”. Mennyi-de mennyi fájdalmat vett
ártatlanul magára a mi vétkeinkért!! Ilyenek jártak a fejembe egész nap, no és
persze magamban ünnepeltem Jézus feltámadását.. Unokatesómhoz mentem, kocsit
vezetve ahogy ragyogott a nap, gyönyörű kék volt az ég végig olyanok jártak a
fejemben, hogy Jézus most valahol ott “fenn” van az Atya jobbján.. A
4-es út mellett mindenhol kivágott fák, tönkretett természet. Mit csinálunk mi
ezzel a földdel amit Isten teremtett? Tönkretesz az emberiség mindent maga
körül, leigázza – vagy megpróbálja – nemcsak embertársait, hanem ezt az Isten
által tökéletesre teremtett világot is. Komolyan mondom, gondolom, hogy tényleg
ha valaki józanul végiggondolja ez nem mehet így a végtelenségig, szükségszerű
lesz hamarosan az Isteni beavatozás… Tegnap dolgoztam. Bejött egy réges-régi
vendégem, aki körülbelül egy éve elköltözött a feleségével és a gyerekeivel egy
új, tágas lakásban. Ugye azt vártam, hogy majd beszámol róla, hogy minden
happy, de ő panaszáradatba fogott, hogy hiába megy jól az üzlet, a feleségének
nem kéne dolgoznia, a gyereknevelésre és az otthonteremtésre fordíthatná az
energiáját úgy mint eddig, de az asszony “megakarja valósítani
önmagát”. Elhelyezkedett minimálbérért reggel 9-től este 7-ig.. A lakás
szalad, a gyerekek leckéjét és egész napját nincs ki kikérdezze, a
türelmetlenség felőrölte a házasságukat… Mikor rákérdeztem elmondta, hogy az
asszony református – vasárnaponként templomba jár – ő is hisz valamilyen
formában Istenben (ugyanugy mint pár hónapja én, mintha saját magamat hallottam
volna régesrég) de nincs személyes kapcsolata Istennel… Elmeséltem neki az
evangélium igazságait, és hogy van megoldás a problémáira.. Fellelkesült, azt
mondta szerinte nem véletlen, hogy éppen én dolgoztam mikor erre járt, és habár
nem egy kitárulkozós típus nem véletlen hogy épp nekem mesélte el.. Azt mondta
szívesen hallana többet is, majd a héten megkeres… Ha úgy gondolja elviszem a
Hit-be és bemutatom Lacinak..
Út-kereszteződés
2008 június 22. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
Zajlik az élet, persze felém-felénk is zajlik… Nem olyan rég volt a szülinapom.. A Kedves felhívott, majd eljött és elhívott vacsorázni. Szentendrére indultunk. Utközben háromszor szólalt meg a telefonja. Kénytelen-kelletlen arra kényszerültem, hogy végighallgassam ahogy más lányokkal bájcseveg – úgy ahogy velem tette réges-rég.. Odaérve épp mikor kiszálltam megszólalt ismét a telefonja jelezve, hogy üzenetet kapott.. Benn maradt a kocsiban hogy elolvassa.. Na ekkor szakadt el nálam végképp a cérna, megkértem, hogy vigyen haza.. El kezdett velem indulatosan üvöltözni, hogy tönkreteszem az estéjét a “hülyeféltékenységemmel”, meg elege van belőlem, torkig van velem.. Legszívesebben a megalázottságtól üvöltöttem volna, fejem a falbaverve: Miért mentem bele egy ilyen idétlen helyzetbe? Mit keresek én itt, Vele? Nem szóltam persze egy szót se.. Hazaérve a kapu előtt aztán ismét elkezdett engem okolni, hogy ő milyen éhes, hogy egyszerűen az osztálytársával meg mittudoménkivel beszélt, de én képes vagyok mindig mindent tönkretenni, pedig ő csak örömet akart szerezni nekem.. Addig-addig mondta, míg bűntudatot nem ébresztett bennem és neki nem indultunk egy másik vacsorázóhelynek… Ott aztán egy beszélgetés kellős közepén az arcomba kaptam: Igen, lefeküdt megint Fly-jal, de mi épp akkor “haragban” voltunk.. Vagyis Ő haragudott rám, ez minden felelősség alól felmentette – szerinte… Síkítotani tudtam volna a felismeréstől: Mit csinál ez az ember? Tisztában van vele egyáltalán, hogy nem csinálhatja a kisded játékait mindig Isten tökéletes akarata ellen… Majdnem mondtam, hogy vigyázzon… hogy kihívja maga ellen a sorsot… Szerencsére nem tettem.. Két nap múlva épp az APEH-ban ért a hívása. Mielőtt kinyomtam mondtam, hogy hol vagyok. Erre sms-t kaptam tőle: Azonnal hívj ha végeztél.. Hívtam.. A nagyfiát elgázolta egy autó… Míg a kórház felé száguldottam egyre üvöltött bennem a felismerés, többször ki is mondtam hangosan: Szegény, szegény gyerek, az apja miatt történt az egész.. A törvényenkivüliségével veszélyezteti nemcsak a saját, de a gyerekei életét is.. Aztán mikor találkozásunkkor rákérdezett, hogy szerintem ez őmiatta van-e én őszintén elmondtam, hogy igen… Üvöltözött velem persze.. Biztos én kivántam neki, én vagyok az angyal ő meg a sátán, én tökéletes vagyok ő pedig tökéletlen.. Szerinte én ítélkezem felette… Nem ítélkezem – Isten ments – de akkor és ott rádöbbentem: Menthetetlen.. Általam menthetetlen…Akár mit csinálok, akárhogy szeretném a démonaitól ÉN nem menthetem meg.. Jézus igen, én nem… És ma már tudom, utban a kórház felé, miközben üvöltött bennem a felismerés, hogy minden-minden az ő lázadása miatt történik, a Szent Szellem mintha csak az autómban ülne határozott hangon szolt hozzám: Meneküljek, tartsam távol magam tőle, mert bevonzom a családomba is azt az átkot amely őt, őket sujtja.. Ijesztő és tapintható érzés volt.. Felhivtam Lacit, kértem hogy imádkozzunk együtt, majd sírtam órákon át.. Nem magam sajnáltam, őt és a családját.. Kértem Isten bocsánatát a vétkeimért, az engedetlenségemért..
Pár napja megint felhívott.. Elmondanék valamit… A szemem sarkából mostanában folyton mozgást látok, miközben tudom, hogy nincs ott senki… Mégis TUDOM hogy van… Érted? – mondta.. Lehet el kéne adnom a házam, mert temető mellett van, lehet onnan jön az átok… Mit szólsz Te ehhez? Háát hozzá tudtam volna szólni.. Már épp nyitottam a szám, mikor egy hang – belülről – azt mondta: Ne mondj semmit! Nem hinné el, nem kiváncsi rá igazán.. Nem Te fogod őt Isten felé terelni, ő még túl makacs, túl egoista.. Nem látja be a hibáit – egyelőre menthetetlen..Igy nem szóltam semmit, csak azt kérdeztem: Most miért hívtál fel? Komolyan érdekel hogy én mit gondolok? Letette a telefont… Ekkor jött egy érzés megint, onnan belülről.. Szinte láttam, mi fog vele történni… Nem írnám le.. És tudom hogy meg fog térni az engedetlenségből.. De nem általam és nem most.. Őszre, tél elejére… Határozottan tudom…
Oldal ajánlása emailben
X