2007 április 1. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
Háát hogy is kezdjem.. (Csak úgy ahogy érzem, hiszen ezt ígértem az elején, és csak úgy van értelme…:) Szóval az eszmélésemkor, mikor már észrevettem Isten jelenlétét a Hit-csarnokban igencsak megijedtem ahogy írtam is, mikor láttam hogy az akire rászáll a Szent Szellem milyen átváltozásokat él át-meg.. Gondolok itt a hirtelen nevetésekre, vagy mikor összeroskad, eldől esetleg mikor sírva fakad.. Szóval biztos más is így volt vele először, iszonyatosan megrázó volt és valahogy féltem is tőle, hogy ez velem is előfordulhat.. Azóta persze sokat változott a világ, s benne én is…:)Azóta tudom, hogy ez áldás és már jóideje várom is… Sajnos engem még elkerült.. Napok óta ezen gyötrődöm, keresem a hibát – természetesen magamban. Mit rontok el? Nem jól csinálok valamit? Vagy Isten úgy ítéli meg, hogy még nem vagyok igazán jó keresztény? Persze olvasom a Bibliát, a Derek könyveket és abból mintegy válaszként megkaptam: hogy majd rám is rámszáll a Szent Szellem, nem szabad sürgetni. Azt amit idáig elképzelni sem tudtam volna, most valóság lett: alig várom, hogy megtapasztalhassam.. Ma is az istentisztelet után faggattam Orsit, hogy mit gondol azért nem kaptam még meg idáig, mert nem volt meg a vízkeresztségem sem? Ő persze ugyanazokat mondta amit többé-kevésbé én is tudtam, hogy majd lesz a vízkeresztség, a bűnvallás stb.. és hogy ne aggódjak, őnála sem ment gyorsan, igaz őt a katolikus egyház okozta démonizálásoktól és faláttörésektől kellett előbb menekíteni.. Legyek nyugodt, ha Isten látja az odaszánásomat, majd bekövetkezik ez is… Nem tudom, hogy a csalódottságtól-e, de ma egy jópárszor a dicsérő énekek alatt folyt az arcomon a könny.. sokszor elkapott olyan meghatottság féle (csak ahhoz tudom hasonlítani) Jézus iránt amiért magára vette ártatlanul minden ember bűnét.. Emberi ésszel szinte felfoghatatlan az az önzetlenség amit ő tett, hogy az Atyának a “forgatókönyve” megvalósuljon.. Épp ehhez kapcsolódott a mai istentisztelet témája is.. Hát tudjátok Ábrahám hite se volt semmi!! Irigylésre méltó. Persze én is azt mondtam magamban: De jó is lenne egyszer ha én is ennyire nagyon hinni tudnék!! Egyelőre csak gyakorlom.. egy rossz kezdő vagyok Ábrahámhoz, de nagyon igyekszem utolérni…:)
2007 március 31. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
A héten úgy érzem a megtapasztalás és a hitem próbája volt.. Munkahelyet szeretnék változtatni, ebben kértem az Úr segítségét, közbenjárását. Nagyon bonyolult a dolog nem nagyon részletezném. Vannak támogatóim is, de van egy minden lében kanál kerékkötője is az ügyemnek. Szerdán volt egy megbeszélés. Előtte kértem az Úrat, hogy ha az akaratával nem ellenkezik, segítse az ügyemet.
Elég hosszan elnyult a tárgyalás mikor este nyolc tájban elrohantam, úgy tűnt: siker. Rohantam, mert sajnos a jelenlegi munkám miatt csak kéthetente tudok ott lenni a szerdai istentiszteleten és legalább az utolsó órára oda szerettem volna érni. Megint volt egy rész, mikor “találva” éreztem magam, vagyis azt gondolom, hogy nem véletlen akkor és úgy hangzott el a prédikáció azon része ami “szíven ütött”. Pénteken kaptam egy telefonhívást, amiből értesültem róla: a kerékkötőként ügyemben szereplő hölgy az előzetes várakozásnak megfelelően “hozta a formáját” úgy tűnik ő képezi az akadályt jelen esetben abban, hogy munkahelyet változtathassak.. Nem tagadom, mikor a telefonhívás ért nagyon-nagyon feszült lettem, érzékenyen érintett, hogy nem sikerült…Fohászkodni kezdtem magamban Istenhez, hogy miért nem segít, segített. Aztán vettem egy-két mély levegőt és szép lassan megnyugodtam. Először is elnézést kértem tőle, hogy ideges lettem. Aztán azt mondtam: Uram bocsánatot kérek. Ha Te úgy gondolod, hogy ez a dolog most nem jön össze, elfogadom. Ne haragudj hogy kételkedtem a Te döntésed, vagy közbenjárásod helyességében . Én egyszer ezt a dolgot már egyszer a Te kezedbe tettem le, és továbbra is ott kívánom tartani. Ha az az akaratod, hogy ne sikerüljön most, akkor azt ugyanugy ugyanolyan könnyű szívvel elfogadom mint ha most sikerült volna.. Mire ezt mind magamban végigmondtam, végiggondoltam el is múlt a feszültségem, újra vidám és gondtalan tudtam lenni. Sajnos a kollégám esküvője miatt ma nem tudtam ott lenni a vízkeresztségen, pedig annyira vártam-vágytam már!
Laci és Orsi, sőt a Bibliasuliból Zsuzsi is azzal vigasztaltak, hogy legalább felkészültebb leszek a legközelebbi alkalomig, és az Úr ugyis látja, hogy nem én kerestem kifogást, hanem a külső körülmények akadályoztattak.
2007 március 26. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
Bár igaz, hogy csak “csecsemőnek” számítok az újjászületett keresztények között az Úrral való kapcsolatom közvetett módjáról nap mint nap bizonyságot kapok. Ahogy az egyik hálaadó ének is mondja: Még ki sem mondtam, meg sem fogalmaztam a kérdést, az Úr már tudja, ismeri azt és meg is válaszolja. Erre mostanában jópár bizonyságot kaptam. Foglalkoztatott a gondolat, hogy a kisebbik gyerekemmel, mivel most épp abban a szakaszában van a tanulmányainak, hogy egy év halasztás ami nyelvtanulással tellik csak hasznára válhat kimegyek külföldre és közben ott is beállok valamelyik önkéntes segítségnyujtó szervezet munkájába. Milyen csodálatos az Úr munkája az életemben? Épp azon az istentiszteleten ott tudtam lenni, amelyen Németh Sándor épp azt az igerészt idézte, amelyben az a kijelentés van, hogy nem véletlenül születtünk az adott helyre, országba: ott kell élnünk, gyümölcsöket teremnünk. Például – jelen esetben – nem Afrikába kell menjek, hogy ott árva- és szegény gyerekek segítségére legyek, itthon Magyarországon kell ugyanezt csinálnom, hisz az Úr nem véletlen ide, erre a földrészre teremtett.
A hétvégén háromnapos konferencia volt a Hit-Parkban. Irtam már, hogy nagyon nagy bennem a tudásvágy, szeretnék minél többet tudni a Biblia tanításairól, alkalmazásáról a mindennapi életben. Falom Dereck Prince könyveit, de ott szerettem volna lenni a konferencián is épp ezért. Mivel munkám miatt csak a péntekem volt szabad, félő volt, hogy épp a javáról a hétvégi prédikációkról illetve az Ur-Vacsoráról maradok le. Kértem tehát az Úrat, hogy legyen segítségemre. Nem nagyon szeretném részletezni, hogy milyen bonyolult módon, de lehetőségem nyílt hogy mindhárom nap ott lehessek. Sosem fogom elfelejteni, mikor több ezer ember örömtől és könnyektől csillogó arccal, teli torokból énekelte a Lukács 24:1-6 alapján íródott hálaéneket Jézus bűneinkért magáravett kereszthaláláról és feltámadásáról.. Boldog vagyok hogy ott lehettem és átélhettem, maradandó élmény volt számomra. Valahányszor hallgatni fogom a Vidám Vasárnap cd-t (melyen az utolsó számként szerepel) mindig eszembe fog jutni az a hála, amelyet akkor és ott éreztem. Mára ennyit szerettem volna leírni, de ígérem hogy a konferenciára még visszatérek! Áldjon benneteket az Úr!
2007 március 22. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
Épp azért kezdtem el ezt a blogot írni, hogy a hit bennem végbemenő változásait leírhassam, “kiírhassam” magamból.. Nem tudom más hogy éli meg, élte meg de bennem naponta egyre jobban nagyobb a tudásvágy. A munkahelyemen – egy kocsmában – nap nap után szembesülök a sátán romboló munkájával. Úgy szeretnék már alapos ismeret birtokában lenni, alaposan ismerni a Bibliát az éppen odaillő idézetet “kisujjból” kirázni és úgy bizonyságot tennem a környezetem számára, hogy megálljanak, elgondolkodjanak és kezdjék el keresni a megoldást az életükre, kezdjék el keresni az Urat. Döbbenjenek rá, hogy mindenféle pótszer nélkül sokkal minőségibb élet élhető – Jézusnak hála érte – mint az alkohollal, cigivel vagy játékgépezéssel..
Épp Derek Prince alaptanítását olvastam a pultban, mikor odaült egy kolléganőm. Először kiváncsian rámkérdezett: Mit olvasol? Mutattam neki.. Nem mondod, hogy hiszel ebben a hülyeségben? Németh Sándor multimilliomos lett a Ti hülyeségeitekből. Neked ad a te Istened vajaskenyeret? Nagyot csalódtam benned! Te egy helyes, stramm életrevaló nő vagy aki képes mindent megteremteni magának és a családjának, mi szükséged van neked erre? Elveszik, kicsalják a pénzed és nézhetsz.. Magyarázd el nekem mi szükséged neked erre?
Ránéztem, mosolyogtam és a következőket mondtam: Persze hogy hiszek. Hiszem, hogy Jézus meghalt az én bűneimért is.. És igen hiszem, hogy azért van mindennap nemcsak vajaskenyér az én és a családom asztalán mert az Úr jó és megteremti nekem, nekünk. Még nem születtem újjá, de már tudtam, hogy van Isten és figyel rám, segít. Válásom után számtalanszor megtapasztaltam, hogy az akkor még igen kicsi gyerekeim mellett épp olyan “munkák találnak meg” amik elvégzése mellett oda tudtam figyelni a gyereknevelésre és nem mellékesen ragyogóan megéltünk belőle. Még nem születtem újjá, de már akkor is megtapasztaltam az Úr jóságát, azokhoz akik keresik őt, a hozzá vezető utat. Az meg hogy Németh Sándor multimiliomos? Hidd el engem nem zavar, sőt. Ebből is látható, hogy az Úr segíti az ő báránykáit. Nézz körül a világban. Annyi hitetlen, korrupt és tolvaj ember milliomos.. Azokat akik tőled is ellopják nem ítéled el? Miért éppen az csípi a szemed, ha az Úr megjutalmazza az ő hűséges szolgáit? Nem akarlak megbántani, de nézz rám és nézz magadra! Nekem a hitem magabiztosságot ad, – hisz az Úr velem, ki ellenem? – jókedvem van, állandóan mosolygok. Te iszol, cigizel és igazán nincs közöm hozzá, de eltartasz egy pasit, mert csimpaszkodsz belé, a szeretetéért megalázkodsz.. Ettől depressziós vagy, épp nemrégiben vettél be egy marék gyógyszert hogy meghalj. Miért érzed úgy hogy az a jó út amin Te vagy? Miért nem érzed azt, hogy – hé elkéne gondolkodnom – nem a másik, az Ildi által követett út e az igazi..
A kolléganő ezekután a szavak után – talán mondanom se kell – fizetett és otthagyott.
Ilyen és hasonló történetek szinte naponta vannak. Ezért-e vagy egyszerűen a Szent Szellem munkájának köszönhetően megnőtt bennem a tudásvágy. Falom a Derek Prince könyveket és buzgón lapozom a hozzáillő idézetek után kutatva a Bibliát is.
Minden nap szembesülök önön kicsinységemmel, azzal, hogy a bennem lévő tudás milyen minimális. Tudom, hogy nem épp keresztényi jellemvonás, de türelmetlen vagyok. Talán azért megbocsátható, mert a türelmetlenségem az alapos Biblia-ismeretnek, a helyes keresztényi szokások megismerésének szól. Félek hogy valamit rosszul csinálok – nem direktből, hanem mert nem tudom még felmérni talán – hogy szabad, vagy nem szabad? Istennek tetsző-e vagy éppen ellenkezőleg? Ilyenkor általában telefon után nyulok és hívom Lacit, aki mindig megnyugtat, hogy ne görcsöljek, nyugi minden rendben van..:-)
2007 március 20. | Szerző: ildiko0610
Utolsó bejegyzésem az újjászületésemnél hagytam abba.. Akkor ott az előtérben, miközben megáldottak bennünket az öreg keresztények elhangzott, hogy kedd esténként Biblia-sulit tartanak, ahol megismerkedhetünk a Biblia alaptanításaival.. Rögtön az első kedden tehát elmentem. Kicsit megilletődötten – még talán kicsit magamra hagyatottként, hisz Laci ide nem tartott velem – indultam el a parkolón keresztül a csarnok felé. Előttem pár lépéssel Zsuzsi lépdelt, akit megszólítottam, hogy jó helyen járok-e ha a Biblia-sulit keresem. Örömmel üdvözölt, bemutatkozott és elmondta, hogy lassan végére érnek az alaptanításoknak, de szeretettel köszönt mint újjászületettet. Mire a csarnokba értünk már régi ismerősökként csevegtünk. Megosztotta velem, hogy ő sajnos már egyszer “elveszett.” Rögtön a megtérése után állást kapott Angliába és ott az új környezetnek, az új körülményeknek a hatására kiesett a hitből, nem forgatta a Bibliát és nem járt gyülekezetbe sem, megszakadt az élő kapcsolata az Urral. Visszatérésekor – tavaly májusban – barátai és családja unszolására jött el ismét a Hit parkba, bűnvallást tett és azóta rendszeres látogatója nemcsak a Biblia-sulinak, hanem az istentiszteleteknek is.. Ujra elmondta a megtérő imát – bevallotta, hogy hasonlóan hozzám nemigen tudta még, hogy mi az ami az Urnak tetsző és mi az ami nem – így előfordult, hogy a Hit-parkba tett útja előtt vagy után randevúzott egy fiúval.. A fiú – milyen véletlen – nála is épp olyan volt amilyet mindig is elképzelt, akitől nemigen akarózott megválnia. Aztán mikor kiderült a barátnői számára, hogy Istennek nem tetsző viszonyba került a fiúval, kérték, hogy számolja fel a kapcsolatát. Mondta hogy képtelen megtenni, de megengedte, hogy a lányok imádkozzanak érte. És? Mára ő is hálát ad Istennek, hogy még mielőtt a dolog komolyabbra fordult volna a fiú egyik napról a másikra felszívódott és Zsuzsiban sem maradt semmi kellemetlen vagy rossz érzés.. Megosztotta velem azt is, hogy pár napja történt meg vele eddig élete egyik legcsodálatosabb élménye: rászállt a Szent Szellem. Abszolút pozitív érzésként élte meg, bátorított, hogy ne féljek sőt várjam, mert csodálatos megtapasztalásban lesz részem az Ur kegyelméből.. Ő fél év elteltével nagyon bánja a kihagyott három évet és úgy érzi soha nem tudja majd eléggé megköszönni az Ur jóságát, hogy visszavárta és visszafogadta elveszett “báránykáját.”
Első Hit-istentiszteleten
2007 március 18. | Szerző: ildiko0610
Utolsó bejegyzésemet ott hagytam abba, hogy szembesültem vele: Laci a Hit-Parkba hozott-vitt..Mint írtam érzéseim rendkivül vegyesek voltak, de leginkább az volt a jellemző, hogy legszívesebben világgá futottam volna, mindenhol inkább lettem volna mint ott. Rendkívül sok mindent hallottam már a Hit gyűlekezetről és mint az emberek többsége leginkább a szekta szót használtam odaérkezésem előtt.
Elindultunk a büféhez, Laci meghívott egy kapucsínóra, majd mintegy “véletlenül” bemutatott Orsinak és közben elmagyarázta, hogy itt az a szokás, hogy kérdéseimmel lány lévén bizalmasabban tudok fordulni egy azonos neműhöz, tehát fogadjam Orsit testvéri szeretettel. Ő fog segítségemre lenni ha valamit nem értek, kérdezzek bátran.. Míg álltunk az előtérben megfigyeltem, hogy itt az emberek mindegyike valami földöntúli boldogsággal mosolyog – nekem úgy tűnt tiszta szívből – nyoma sincs a “gyüliben” a depressziónak ami a mai magyar társadalmat jellemzi..
Éppen végeztünk az italunkkal és a bemutatkozó pár mondattal már el is hangzott a hangosbeszélőn, hogy kérnek mindenkit menjenek be a csarnokba, hamarosan kezdetét veszi az istentisztelet.. Orsi leült elénk és közben elmondta, hogy tapasztalni fogom Isten jelenlétét, ne féljek, ne ijedjek meg. Ha gondolom énekelhetem velük a hálaadó énekeket – amik már dallamvilágukban is gyökeresen eltérnek a katolikus daloktól, igazán populárisak és sok kivetítőn keresztül mindenki számára folyamatosan olvashatóak, de ha nincs kedvem nem kell, itt semmi sem kötelező.. Ha elfáradok leülhetek és egyáltalán érezzem magam nagyon jól, ne figyeljek semmire csak Isten hívó szavára..
Igy is lett.. Először mintegy félórán keresztül hálaadó és dicsérő énekeket énekelt felszabadultan, örömmel mindenki a színpadon és a teremben egyaránt. Aztán következett az istentisztelet katolikusoknál “misének” nevezett része, Németh Sándor vezető lelkész előadásában, elmondásában.. Megmondom őszintén, hogy az első alkalommal nemigen tudtam odafigyelni a mondandóra, annyira lefoglaltak a körülöttem lévő történések, az az egyöntetűen túláradó öröm ami az embereket jellemezte.. Csak kapkodtam a fejem – és bevallom, többször átfutott a fejemen, – hogy hogy kerülök én ide.. Itt csupa-csupa hit-et talált ember van, én pedig? hát nem tudom.. Az istentisztelet után kissé csalódottan meséltem Lacinak, hogy én naivan azt hittem, hogy itt rögtön egyből személyes kapcsolatba kerülök Istennel, mert ugye mindenkitől azt hallom-hallottam, hogy Isten jelen van a csarnokban és a jelenlétét mindenki érezheti.. Csalódott és kétségbeesett voltam egyszerre.. Csalódtam, hogy az emberek hitén kivül én semmi mást nem éreztem.. Lehet bennem van a hiba? Olyan mélyen ateista életet éltem, annyira nem volt kapcsolatom idáig sem Istennel, hogy ez nálam már mindig így marad?
Hazaérve mikor Laci feljött msn-re meg is osztottam vele ezeket a gondolataimat.. Ő nyugtatgatott, hogy nyugi nincs baj velem, Isten szeret engem és tudjam különben nem hívott volna, nem jutottam volna el a Hit-Parkba sem.. Nem kell semmit tennem, hagynom kell, hogy Isten formáljon. Meglátom előbb-utóbb megtapasztalom állandó jelenlétét..
Emlékszem: úgy aludtam el, hogy kértem Istent, hogy ne haragudjon rám, bocsássa meg, de cseppet sem érzem magam közelebb magamhoz, mint az istentisztelet előtt..
Közben a mindennapjaim valamiféle vegyes fájó-váró várakozás töltötte ki, hisz azon a hétvégén volt esedékes a fiúnak az esküvője.. Emiatt is háború dúlt a lelkembe.. Kértem Istent, hogy segítsen: vagy adja nekem a fiút, ha úgy gondolja megfelelő társ volna nekem, vagy segítsen, hogy elfelejthessem az iránta táplált érzelmeimet..
Pénteken aztán az utolsó “szabad” emberként eltöltött estéjén a fiú felhívott és együtt töltöttük az éjszakát. Beszélgettünk, csókolóztunk.. És csodák csodája ez az este segített helyretenni a lelkemben a dolgokat.. El tudtam fogadni, el tudtam engedni őt.. Legalábbis másnap az esküvője időpontjában nem volt a szívemben fájdalom, nem volt nehézség.. Tudtam, hogy kettőnk, illetve hármunk közül én vagyok a legjobb helyzetben: én maradtam szabad.. Az érzés, mely szerint a fiú hülyeséget követett el megmaradt, a lányt és őt magát is sajnáltam, mert én tisztán láttam – előző nap nemegyszer szóba került – hogy a fiú érez irántam.. Hogy mit azzal nem volt teljesen tisztában, de voltak-vannak érzései.. És ez gáz.. Teltek-múltak a napok.. Közben volt Valentin – minő véletlen a nászuton lévő fiutól kaptam egy email-t – és a munkám is engedte, hogy ismét elmehessek a Hit parkba egy istentiszteletre.. Közben a magánéletemben nagyon nagy trauma ért: a 18 éves lányom elköltözött a barátjával egy vita miatt – amit ő provokált és nagyonis mondvacsinált volt.. Telefonon is csak annyit mondott, hogy felejtsem el, foglalkozzam a másik két gyerekemmel, “ő meghalt számomra”. Legszívesebben otthon maradtam volna, az előtérben kávézás közben sírva meséltem el Lacinak és Orsinak is a történteket. Mindketten egyetértettek abban, hogy ez az ördög műve és ígérték, hogy imádkozni fognak, hogy Isten avatkozzon be.. Megmondom őszintén, hogy nagylányom annyira makacs, önfejű és hebrencs hogy erre szinte semmi esélyt nem láttam.. Mikor elkezdődött az istentisztelet “szöveges” része – minő véletlen – Németh Sándor egy olyan asszony hálaadó levelét olvasta fel, aki legutóbb imát kért a neveletlen gyermekére, aki a kamaszkor miatt lázadt, elvetette, megvetette a szüleit, és aki Istennek hála azóta hirtelen gyökeresen megváltozott… Laci odahajolt és odasúgta: ez sem véletlen, hogy épp most hangzott el, ennek üzenet jellege van..
Most, ezalatt az istentisztelet alatt vettem észre először azokat az “áldásokat, isteni jelenléteket, szabadításokat” amik itt a Hit-parkban mindennaposak és igazolják Isten jelenlétét. Gondolok itt olyan hirtelen feltörő nevetésekre, sírásokra és leborulásokra, “elfekvésekre” amiket megmagyarázni nem lehet.. A lefekvéseket úgy képzeljétek el, hogy az illető, akit megszáll a Szent Szellem, az Isteni jelenlét – ahogy megtudtam, ilyenkor valami nagy problémájára kap választ, vagy enyhülést, szabadítást – szóval az illető előbb sírni kezd, majd mintha valami súlyt cipelne előbb térdre esik, később óvatosan-lassan elfekszik.. Úgy fekszik kb 5-10 percig.. Első ijedtemben legszívesebben odarohantam volna, orvosért kiálltottam volna.. Laci gyengéden megfogta a karom és közben elmagyarázta a fent leírtakat.. Mit mondjak ijesztő volt.. Az istentisztelet végén elhangzott, hogy azok akik a teremben vannak és még nem születtek ujjá, térjenek meg, mondják el a megtérő imát. Hallják meg Isten hívó szavát, számoljanak le az elkövetett és rájuk szállt bűnükkel, fogadják el Jézus Krisztus kereszthalálát, eltemetését és feltámadását, mely értük-értünk történt megváltásként. Laci odahajolt és odasúgta: Ha gondolod kikisérlek.. Első reakcióm az volt (és ahogy hallottam mások is így voltak vele) – majd legközelebb.. De azért nem tudom miért, (dehogynem, mostmár igen: tudom) szóval elindultam kifelé oldalamon Lacival előre a színpadhoz.. Többen is így tettek, folyamatos taps és éneklés közepette jutottunk előre.. Felnéztem a színpadra és roppant kicsinek éreztem magam.. Ott egy ember (nem tudom a titulusát) elmondtam előttünk soronként a megtérő imát és mi mondtuk utánna.. Mondtam én is automatikusan.. és közben folyamatosan, akaratomtól függetlenül folyt, patakzott a könnyem… Mikor a végére értünk egy tiszteletes után ki kellett menni az előtérbe egy bekerített részre, ahol az idős keresztények imádkoztak értünk.. Imádkoztak hogy a megtalált uton maradjunk, hogy Istennel maradjunk.. Volt egy közös ima, aztán mindenkihez egyenként is odajöttek, ránk helyezett kézzel ajánlottak Istennek.. Nem sok minden maradt meg bennem az elmondottakból, inkább csak az érzés.. Valamiféle belső remegés, meg a folyamatos, akaratlan könnyezésem.. Elsőként Laci gratulált az ujjászületésemhez, majd csatlakozott hozzá Orsi is..
Másnap csoda-e? Én inkább Isteni gondviselést sejtettem a dologban: nagylánykám felhívtam, felvette a telefont, együtt ebédeltünk és teljesmértékben helyreállt a viszonyunk mintha két nappal előtte semmi-de semmi se történt volna.. Az első Isteni jelenlét amit tapasztaltam a megtérésem, ujjászületésem után! A jel, hogy igen, jó UTON vagyok, Isten szeret engem, figyel rám. Figyel rám, a családomra és ahogy a Biblia is kimondja: még meg se fogalmaztam a kérést, ő már tudja mire van szükségem.. Istennek hála érte!
2007 március 17. | Szerző: ildiko0610
Szeretettel üdvözlök mindenkit, aki időtöltésül a blogom
olvasását választotta.. Bevezetőül írnék pár szót magamról..
A harmincas éveim végét taposom, több mint 10 éve elváltam és három gyerekem
van.. Még abban a korban nőttem fel, amikor édesapám foglalkozása miatt szóba
se jöhetett, hogy megkereszteljenek, vagy uram bocsánat vallásos nevelést
kapjak.. A családi legendáriumból tudom azt is, hogy egy-két éves koromban,
mikor édesapám szolgálatban volt titokban édesanyám és a nővére elvittek a
templomba és megkereszteltettek. Hányszor sírtam 6-7 évesen, mikor az
osztálytársaim készülődtek az elsőáldozásra, hogy én is szeretnék
“kismenyasszony” lenni! De ez abban a korban, abban az atmoszférában
lehetetlen volt. Édesapám mindig valahányszor a hit, a vallás szóbakerült
indulatba jött, így hamar megtanultam, hogy odahaza ezt a témát mellőznöm kell.
Szép lassan felnőttem és mivel a gyerekek rendkívül alkalmazkodóak idővel
el is felejtettem a vallást..
Tizenhat évesen a szüleim barátnőmmel elengedtek a névnapomat ünnepelni a helyi
bálba egy közös ismerőssel. Az este hamar elromlott, a közös ismerős akinek a
felügyeletére lettünk bízva hamar berúgott, minket a szervezők egy nagyobb
asztaltársasághoz ültettek. Próbáltuk élvezni a zenét, a hirtelen jött
szabadságot táncoltunk a fiúkkal akik asztalához kerültünk. Viszonylag hamar
haza kellett mennünk, a barátnőm nálunk aludt. Reggel kikísértem az állomásra.
Útközben találkoztunk két fiúval azok közül akikkel az éjjel táncoltunk.
Felajánlották, hogy hazaviszik a barátnőmet, tartsak én is velük. Nem volt sok
kedvem – időre haza is kellett mennem – de barátnőm, akinek nagyon tetszett az
egyik fiú kérlelt, hogy menjek. Mikor beértünk Pestre és a barátnőm kiszállt,
meglepetésemre a neki tetsző fiú is kiszállt és én kénytelen-kelletlen
beleegyeztem, hogy a sofőr fiúval kettesben menjek haza. Nem nagyon ragoznám a
később történteket. Útközben a srác egyszercsak letért az útról, bezárta a
kocsiajtót és megerőszakolt.. Kérhettem, könyöröghettem, síkítozhattam –
mindenhiába.. Hozzáteszem, hogy nagyon szigorúan neveltek. Ismertem édesapám
véleményét: szerinte egy nőt nem lehet megerőszakolni, csak ha ő is akarja…
Hazaérve tehát nem mertem szólni.. Az eset után harmadnap épp az iskolából
jöttem haza mikor megláttam “azt a bizonyos” autót.. Megijedtem,
próbáltam elszaladni mellette, de a srác kiszállt és utolért. Elmondta, hogy
sajnálja, de úgy néz ki, hogy nemibeteg volt, tehát vele kell menjek, hogy egy
orvos titokban injekció kúrával kikezeljen.. Teljes volt bennem a kétségbeesés..
Nem elég, hogy rettegtem, hogy kiderül, hogy “meg lettem
szégyenítve”, hogy esetleg terhes vagyok, még ez is… Mint akinek minden
mindegy ültem be az autóba akkor is és másnap is, hisz az injekció-kúrát
többször meg kellett ismételni.. Már nem tudom, hogy hányadik alkalom volt,
mikor a házunk elé érve két “öregasszony” ordítozása fogadott:
Elvetted, elszeretted a fiamat, a vejemet! Talán kitaláljátok: akkor
szembesültem, hogy a “lovagom” nős ember.. Még ez is…
Gyors válás – mint kiderült a feleség örült, hogy okot talált kimenekülni a
házasságból, de ez egy későbbi történet – és apám verdiktje: ha már
elszeretted, menj hozzá feleségül! És én a hallgatásom csapdájába esve
belementem.. Nem nagyon ragoznám túl a házasságom rémségeit.. Egy agresszív,
végtelenül lusta és buta ember kényének kedvének voltam kiszolgáltatva.
Viszonylagos anyagi jólétben élhettünk volna, ha a keményebbnél keményebb
verések után egyszer az ügyvédünk -akivel munkakapcsolatba kerültünk – nem
mondja a következőt a fojtogatástól bevérzett nyakamat látva: Mire vár? Ha
egyszer a gyerekek nem ébrednek fel akkor megöli magát ez az állat… A
következő verésnél összecsomagoltam, és mikor a költözésemtől megvadult férjem
a szolgálati fegyverével akart halomra lőni bennünket, szó szerint az életünket
mentve egy szál semmiben menekültünk ki a lakásból.. Kemény évek következtek..
Itt jutottam el a blogírásom meghatározó érzéséhez: bármilyen rosszul alakult
is a sorsom, nemigazán tudom megindokolni hogy kezdődött, de éreztem, hogy
Isten létezik, van és figyel engem. Figyeli hogy mit teszek, hogy élek.. Volt,
hogy egyik csapás ért a másik után: feltörték a kocsimat, ellopták az összes
pénzemet, íratomat és mellesleg kezdődött az iskola ott álltam minden nélkül..
Emlékszem akkor sírva így fohászkodtam: Istenem! Azt mondják Te könyörületes
vagy, mindenkire csak annyi terhet mérsz amennyit elbír.. Látnod kell hogy már
nem bírok többet, kérlek segíts! Már nem tudom mi volt az első megtapasztalás,
de tény: onnantól fogva szép lassan engedett a szorítás, könnyebb lett..
Először találkoztam egy lánnyal – milliomos volt – és épp akkor ment férjhez..
Felajánlotta, hogy mindennap főzzek meg nekik 4-5 félét, mindig előre
egyeztetett menű szerint és ő majd fizet érte.. Napi egy-két órás munkával
1999-ben százezer forintot kerestem.. Volt időm a gyerekekre – hisz roppant
kicsik voltak még akkor – és megéltünk.. Aztán mindig valahogy úgy alakult,
hogy ha megszűnt az állásom, Isten úgy intézte, hogy hamarosan egy új, jobb
ajánlat találjon meg.. Éreztem a törődést.. A saját gyerekkorom hibáiból
tanulva, úgy gondoltam, hogy a gyerekeim ne legyenek pogányok, kapjanak
vallásos nevelést.. Áldoztak, bérmálkoztak a római katolikus vallás szerint..
De valahogy nem volt élő kapcsolatuk Istennel.. Közben jópárszor belémmart Isten
hiánya.. Tudtam hogy van, csak az utat nem találtam hozzá.. Jártam a Jehova
tanúihoz, biblia tanulmányozásra körülbelül 3 hónapig.. Semmi.. Bántott a
dolog, azt hittem elkéstem.. Hogy a gyerekkoromban nem kaptam meg a hitet,hogy
bízzak, hogy higgyek akkor már soha nem is fogom megtalálni Istenhez való
utam.. Bántott a dolog, de úgy voltam vele, hogy én mindent megpróbáltam, nem
megy akkor nem megy.. Magamban tudtam hogy létezik, hogy van, megpróbáltam úgy
élni, hogy ne bántsak meg másokat, ne gázoljak át embereken, akinek lehet
segítsek, de ennyi…
Próbálkoztam társat találni, de valahogy mindig csak olyan pasikkal jöttem
össze, akik előbb-vagy útóbb ki akartak, vagy ki is használtak.. Regisztráltam
a neten egy jópár társkereső oldalon, de csak negativ tapasztalataim voltak..
Aztán egy közösségi oldalon ahova már csak barátkozni jártam fel, megakadt a
szemem egy fiú reglapján.. Szép lassan levelezés, msn-ezés, majd éjszakákon át
tartó telefonálgatás kezdődött.. Pár hónap után a fiú eltünt.. Egy hét után került
elő és akkor kicsit félve bevallotta, hogy kibékült a barátnőjével.. A
beszélgetések maradtak tehát a baráti szinten… Az első találkozásra karácsony
előtt került sor. Játékokat hozott az általam látogatott árvaház lakóinak.. Épp
olyan volt mint képzeltem.. Innentől kicsit felgyorsultak az események.. Neki
is nagyon bejöttem.. Ismét éjszakákon át tartó beszélgetések, amelyek már
túlmentek olykor-olykor a barátság határvonalán.. És egy akkor még számomra
ijesztő bejelentés: februárban megnősül.. Egy héttel az esküvője előtt
találkoztunk újra.. Én próbáltam meggyőzni hogy hülyeséget készül elkövetni.
Kötöttem az ebet a karóhoz: ha ilyen érzéseket érez, vagy kételyei vannak az
esküvő előtt akkor tisztességtelen dolog esküdni a holtomiglan-holtodiglanra..
Ő azt mondta: Gyengeelméjünek gondolom-e, aki nem tudja mit csinál? Meg hogy
tudja, fontos vagyok neki, de ugy érzi a házasság alatt is vannak
utkereszteződések, és kötelessége hogy felelősséget vállaljon a tetteiért az
érzéseiért. Tartozik ennyivel, hogy felvállalja a kapcsolatát, hogy
elköteleződik.. Nem értettem vele egyet, de sok boldogságot kivántam nekik..
Közben azon a fórumon az ottani blogomhoz hozzászólt egy fiú.. Kiváncsivá tett
és felmentem a regisztrációs lapjára.. Egy igazhítű, Istent megtalált emberkére
akadtam.. Elkezdtünk először levelezni, de rengeteg kérdésemre sokszor nem
győztem kivárni a választ, így msn-eztünk is.. Megosztottam vele a
tapasztalataimat, hogy hiába kerestem Istent, úgy tűnik a hit mint olyan
számomra már elérhetetlen..
Ekkor javasolta hogy találkozzunk.. Végtelenül nagy hittel, beleéléssel mesélt
Istenről, önmagáról.. Hogy ő is csinált mindent, lázadt, kábítószerezett és
Istent tagadott.. Aztán mikor mindentől megcsömörlött próbált Istennel
találkozni. Hónapokig bejárt a bazilikába, misét hallgatott, de nem mozdult meg
benne semmi.. Már majdnem feladta, mikor összetalálkozott a balhés időszakából
egy fiuval, aki elvitte Budaőrsre és ott megtért.. Megtalálta Istent, élő
kapcsolata lett Istennel!
Nagyon fellelkesített: Igen! Én is ezt szeretném!! Aztán a kisördög is
megszólalt bennem: és ha nekem nem sikerül? Irigyeltem Lacit – így hívták – de
tele voltam kétellyel, hogy ááá dehogy.. Ahhoz én nagyon ateista vagyok… Mi
van ha nekem nem sikerül? A találkozó után tartottuk egymással a kapcsolatot
email-ben és msn-en.. Tetszett a hite, tetszett a lelkesedése… de…
Nem tudom megindokolni miért ijesztő is volt.. Gondolkodóba estem.. Mentem volna, tartottam volna vele a megismerés felé, meg féltem is tőle.. Egymást kergették a fejembe a gondolatok.. Eddig is jól elvoltam Istennel.. Tudom hogy van, de kell nekem a vele való közvetlen kapcsolat? Vonzott és ijesztett.. Nem biztos hogy ezt most megfelelően tudom itt érzékeltetni, és nem tudom, hogy mindenki ezt éli e át aki hasonló helyzetben van, vagy volt.. Mindez abban az időszakban volt, mikor kiderült a másik fiúról hogy nősülni készül… Isteni gondviselést láttam abban, hogy még az esküvője előtt megtalált-megtaláltam a világhálón.. Ma már tudom, hogy inkább sátáni befolyás, méregkeverés volt.. Nem igazán siettettem sürgettem tehát Istennel való kapcsolatomat “fontosabb” dolgom volt, a fiút próbáltam meggyőzni érzéseim szerint a buta döntésről.. Laci nem tudom ma sem – tényleg majd rákérdezek – miért, de érezhette a visszahúzódásomat, tehát nem erőltette.. Beszélgettünk, találkoztunk is, kértem, hogy vigyen el engem is olyan helyre ahol “helyretesznek, meggyőznek” hogy igen: itt a helyem, ezt kerestem egész életemben.. Két héttel későbbi időpontot beszéltünk meg.. valahogy nem tudom miért nem akartam elsietni.. Egy szerda este találkoztunk.. Beült a kocsimba és mondta az irányt.. Meglepődtem mikor behajtottunk egy nagykapun. Rengeteg autó.. Akkor még – buta fejjel – azt hittem egy olyan komplexumba hozott, ahol ott a templom, meg még mit tudom én mi, és közös a parkoló.. Hát nem.. A HIT parkba érkeztünk.. Mikor szembesültem vele, mikor rákérdeztem az első gondolatom az volt, hogy no jó, ebből én nem kérek, megyek haza.. Sok rosszat hallottam már róla.. Körülbelül mint a Jehovaságról.. Hogy kerülök én ide? Aztán nem akartam megfutamodni. Gondoltam ha már eljöttem, bajom nem lesz belőle körbenézek a magam racionális, ateista módján, engem nem fognak hipnotizálni tehát oké jól van irány a befele… Már a bejárati ajtónál meglepődtem.. Igen kemény biztonsági előírások után, táskánkat letéve egy asztalra, egy fémdetektoros kapun kellett áthaladni… Természetesen a kabátomon lévő fémcippzár megszólalt, így egy kézidetektorral is átvizsgált egy hölgy..Egy hatalmas terembe, csarnokba jutottunk, ami telis-teli volt emberekkel.. Már értettem hogy került a parkolóba az a rengeteg autó.. Az első élményemről majd legközelebb írnék, így is jó hosszúra sikerült ez a bevezető.. Addig is mindenkit Áldjon az Ur!
2007 április 3. | Szerző: ildiko0610
Sziasztok!
Ma csak egy pár szót szeretnék írni. Most jöttem a Bibliasuliból és holnap hajnalban munka..:) Szóval csak azt szerettem volna elmesélni, hogy rögtön az ujjászületésem után egy nap arra ébredtem, hogy a szokásos migrénem kínoz. Nagyon kellemetlen tudott lenni, olyankor egész nap elsötétített szobában feküdtem mozdulatlanul, mert ha megmozdítottam a fejem, egyből hányingerem támadt.. Szóval történt egy ilyen napon, hogy Lacival meg volt beszélve hogy találkozunk és a kérdéseimre, melyeket a Biblia tanulmányozása közben lejegyeztem segít választ találni.. Szóval épp felhívott, mikor elmeséltem neki, hogy sajnos nem tudunk talizni, mert kínoz a migrén. Ő erre azt mondta: Idáig kínozott, de most már nem fog. Tedd a fejedre a kezed, mondd el, hogy hiszel Jézusban, akit keresztre feszítettek a bűneinkért és parancsold meg a fejfájás démonának, hogy hagyja el a testedet… Nagy hittel, de bevallom kevés lelkesedéssel utánna mondtam… Aztán mintha éreztem is volna valami kicsi-kis javulást.. Bebeszélem magamnak.. Áááá ez nem lehet… Elnyomott az álom.. Azt hittem több óra hosszat aludtam, de az órára nézve csodálkozva állapítottam meg, hogy csak pár percet.. A második eszmélésem azt volt: Jé nem fáj a fejem.. Pedig ez ilyenkor egész nap ki szokott “tartani”… No tegnap este valami hasonló csodát – áldást – tapasztaltam… Éjfélig dolgozom.. Éjjel 11 körül éreztem, hogy a szám, körös körül ég, zsibbad.. Belenézve a tükörbe láttam, hogy fel van duzzadva. Kolléganőm meg is jegyezte, hogy holnapra gyönyörű herpesz fogja csufítani az egész számat, majd érdeklődött, hogy mi történt? Lázas vagyok, vagy ittam talán valaki után.? Én csak mosolyogtam magamban.. Hazafelé miközben vezettem aztán elmondtam – úgy ahogy a Lacitól tanultam – többek között azt, hogy megparancsolom hogy a herpesznek híre-hamva se legyen reggelre Jézus nevében.. És képzeljétek! Reggel semmi-de semmi baja nem volt a számon az előző esti égő-viszkető érzésnek…:) Megtapasztalás volt számomra, hogy igaz, hogy még a Szent Szellemet nem tapasztalom az életemben, de Jézus él, és velem van, segít nekem!
Oldal ajánlása emailben
X